Se veled...

Dráfi Emese  2009.9.16. 6:30

Töredelmesen bevallom, tényleg nem tudunk szakítani. Vagy inkább nem akarunk?

De úgy is fogalmazhatok, az attól függ, kivel kell ezt a kellemetlen lépést megtennünk. Mert nem mindegy ám, hogy egy alig ismert férfitól kívánunk megszabadulni, vagy egy már majdnem (általunk azt gondolt) úgymond révbe ért kapcsolatból, vagy éppen egy jó pár éves együttélésből...

Nézzük csak az első alternatívát! Az a legegyszerűbb. Ott ripsz-ropsz el tudjuk intézni a dolgot, mivel érzelmi szálak meg nem fűznek az illetőhöz. Nem sokat gatyázunk hát, egykettőre útilaput kötünk a nem kívánt személy talpára.

A következő esetben kicsit nehezebb döntés, mivel már ragaszkodunk némiképp a másikhoz. Már tervezgetünk (öreg hiba), sokat tudunk a másikról, jó is volt vele, kellemes társaság. A helyzet az, hogy nincs kedvünk már tovább keresgélni. Az érzelmeink beindultak, vágyunk a másikra, nagyon tetszik, sőt már szerelmesek is vagyunk. Na, ez esetben már nem akarunk szakítani. Ezért húzzuk-halasszuk, mert még reménykedünk, hogy megváltozik a helyzet, sok esetben meg nem nagyon akarjuk beismerni, hogy megint nem jól választottunk.

A harmadik helyzet a legborzasztóbb és legkomplikáltabb. Hisz itt már összekötöttük a másikkal az életünket. Majdnem minden esetben gyermekek is vannak. Innen a kilépés a legnehezebb a nő számára, hisz itt már nemcsak róla szól a történet.

Rossz hírem is van, kedves férfiak. Önök sem tudnak ám szakítani! Hímeznek-hámoznak, vacillálnak, összevissza beszélnek. Mennének is, meg nem is. Tapasztalatom szerint, tehát a férfiak sem egy nagy szakítók. Na meg persze vannak profik is, akik képesek egyik percről a másikra úgy eltűnni, vagy kilépni a kapcsolatból, mint a kámfor!

A lényeg, hogy minket, nőket, az érzelem hajt, és persze az, hátha megtaláljuk végre az igazi férfit, akiből sajnos egyre kevesebb van a Föld nevű bolygón.

Hozzászólások

@

Küldés