Szakíts, ha bírsz!

Robert H.Raven  2009.9.12. 9:34

Férfikollégánk várva-várt gondolatai a hónap témájában...

Zsuzsi jut az eszembe: gyermekkorom nagy eseményét szolgáltatta azzal, hogy benézett hozzánk, az autónkba. Igaz, hogy ezt az első szélvédőn keresztül tette meg, mert ugyan látta, hogy felé haladunk, de valami szuicid, megmagyarázhatatlan, önpusztító ösztöntől vezetve nem állt félre az útból. Fontos információ még a történethez, hogy abban az évben a mi autónk volt a harmadik, amibe ilyen módon beköszönt. Zsuzsi a falubéli egyetlen öszvércsikó volt, és az volt a perverziója, hogy autókkal elüttette magát.

Próbált már valaki egy öszvért megmozdítani, ha az nem akar mozdulni? Isten bizony, könnyebb volna Afrikát és Dél-Amerikát újra összeilleszteni! Mit lehet ilyenkor tenni? Bemenni a konyhába, szerezni egy almát, de mire kiértünk az út szélére Zsuzsi már az anyósülésen csücsült szügyig szélvédődarabokban. Amellett a szomorú tény mellet, hogy egy ilyen baleset az autóban ülőket simán a föld alá küldheti, méghozzá sem nem könnyű, se nem méltóságteljes módon, még a kiérkező helyszínelőknek is nagy feladatot ad azzal, hogy úgy írják le a balesetet, hogy később az eltávozottakat búcsúztató pap, vagy a gyászoló tömeg ne törjön hangos hahotázásba.

Zsuzsa barátnémnak az a perverziója, hogy nem tud szakítani a pasikkal. Kimegy a párkapcsolatok nagy főútjára, és kiáll a felé robogó Rossz Kapcsolat elé, és ahelyett, hogy véget vetne neki, megvárja, míg az elüti, legázolja, majd később sérüléseiből felépülve ismét kiáll az útra és várja a következő szélvédőt. De, hogy a méltóságát nehogy megőrizze, ezért még el is mondja a történeteit az ismerősöknek, akik nehezen fojtják vissza a nevetést.

A nők nem tudnak szakítani, ez tény. De ez nem azt jelenti, hogy minden nő egyforma. Én alapvetően két nagy csoportot tudok megkülönböztetni.

Az egyik a széplélek típus, aki
vagy:
a.) álmodozik, ábrándozik arról, hogy egyszer majd a pasi visszajön attól a Pamela Andersontól (vagy, hogy az engem ismerők is kapjanak valamit: Sophie Marceau-tól), aki miatt a szakítást a hölgyemény kezdeményezte, mert a férfi rájött arra, hogy a szexuális vonzódásnál fontosabb az, hogy a nő szépen tud decoupage technikával virágcserepet dekorálni. Míg a másik csaj „csak” észbontóan szexi.
vagy:
b.) álmodozik, ábrándozik az exről. Képzeletében az egekig magasztalja és idealizálja azt. Kijelenti, hogy soha még egyszer olyan már nem lesz, őt már senki nem tudja úgy szeretni, és ő már senkit, soha ezen a világon nem tud majd úgy szeretni.

A másik a bosszúálló típus, aki szakít a pasival, és onnantól kezdve szeretné azt a legutolsó, legbüdösebb koldusként látni, kisemmizettként csúszni-mászni a porban. Mondjuk, ez inkább az elvált nőkre igaz.

Mindkét esetben tessék elgondolkodni egy egészséges élet esélyeiről és egy tízes skálán osztályozni azt! Csak egy tipp: ne nagyon gondolkodjunk kettes-hármasnál nagyobb számokban!
Mégis a nők legnagyobb „bűne” nem az, ahogy ők megélik a szakítást. Az az ő „büntetésük”, amit azért kapnak, amilyen módon szakítanak!

Hadd soroljak fel pár ronda, stílustalan szakítási módot, amit nők (is) előszeretettel alkalmaznak:
a.) Klisé: ez a „deazértmaradjunkbarátok” szakítás. Nem, nem rossz: megalázó! A férfiak nem akarnak barátkozni azzal, akivel már meztelenkedtek.
b.) Távszakítás: levél e-mail, esemes tiltott! Telefon is megengedhetetlen! Ha férfit akartál, akkor viselkedj nőként, és állj elé és mondd meg!
c.) Fordulópont után: nem akkor kéne szakítani, amikor a férfi három nap és három éjjel segített elhurcolni a cuccokat az egyik lakásból a másikba való költözéskor!
d.) Feltételezés alapján: ez a „teisbiztosolyanlennél” szakítás. Szánalmas!
e.) Provokáció: az egyik legrondább dolog. Például a nő kikezd egy másik pasival azért, hogy a hivatalos párjánál beteljen a pohár és lelépjen magától. Igen, hölgyek. Van ilyen!
f.) Publikus módon: nagyon jót tesz az egónak, ha valaki nagy jelenet után elviharzik, és nem is lenne ezzel baj, ha barokk korban élnénk. De nem ott élünk!
g.) Megcsalás: na, most kapom meg a magamét, de mindenféle közhiedelemmel ellentétben a felmérések azt mutatják, hogy a férfiak sokkal többször gondolnak a félrelépésre, de a nők azok, akik többször lépnek félre.
h.) Elkerüléssel: a férfiak nehezen értik a célozgatást. Ha valaki nem válaszol az esemesekre, nem ér rá, nem hív vissza, mi azt gondoljuk: elfoglalt.

Bevallom nem könnyű a szakítás, és magam is úgy vagyok vele, hogy ha választanom kéne, hogy szakítsak-e egy nővel, vagy melegpornót nézzek, a szakítás csak nagyon hajszálnyival nyerne.

Körülbelül ennyire kellemes mindkét dolog.

Hozzászólások

@

Küldés