Rózsaszín fonálgombolyag

Huszár Ágnes 2010.5.14. 6:12

A lány öntudatlanul belegabalyodott a rózsaszín fonálgombolyagba.

Máshogy nem is történhetett volna, hisz vele a nagy dolgok mindig észrevétlenül estek meg.

Megismerkedett egy kedves fiúval, és ugyanolyan érdeklődően, nyitottan és barátságosan viselkedett vele, mint bárki mással, akivel könnyen megtalálta a közös hangot. Örült az új ismeretségnek, mert rögtön érezte, hogy szellemi és lelki társra talált a fiúban. A véletlen találkozások során sokszínű, élénk beszélgetés zajlott köztük, és a puha rózsaszín fonál rátekeredett a lány lelkére.

Egy péntek esti koncerten a kimerült lány mellé a fiú telepedett le. A lány fáradtságát szomorúság is fokozta, azon az estén csak túl akarta élni a mindennapokat. Nem élvezetből, hanem kötelességből vett részt a koncerten, és eluralkodott rajta a „minden mindegy” érzés. Fáradt volt, mégis bekapcsolódott a zenekar játékába azzal a ritmushangszerrel, amit a zenekar tagjai osztottak ki a hallgatóságnak. A zene hömpölyögve magával ragadta lányt, aki felszabadító nevetéssel nézett a fiúra minden összemosolygáskor. Letette a terhét egy dal erejéig, és lelkileg visszaindult vidám önmaga felé – megkapaszkodva a rózsaszín fonálban.

Még egy véletlen találkozás választotta el a lányt és a fiút attól, hogy megkezdődjön a közös útjuk. Május eleji napos délutánon látta a lány felcsillanni a fiú szemében a viszontlátás őszinte örömét. Sötétedésig beszélgettek, és a lány nem vette észre a fiú szájszögletében azt a bátortalan mosolyt, ami egész este ott bujkált. Pedig a rózsaszín fonál már a lány kezéig ért, rásimult az ujjaira.

Kacagott a lány és újra megtalálta vidám önmagát, közben maga sem tudta, hogy a fonál csiklandozza a tenyerét. Segíteni akart a fiúnak, mikor a pincében megbújt, nem használt könyvek között megkereste azt a dokumentumregény, amelyet az édesapja ígért oda a fiúnak. Néhány levél váltása után a regény a fiúhoz került, aki a májusillatú parkban a könyvért cserébe a lánnyal megosztotta a barna sörét. A lány szemei látni kezdtek. Észrevette a fiú érdeklődését és vigyázó gondoskodását.

A következő estét a lány és a fiú egymás szédítő közelségében töltötte el a fiataloktól nyüzsgő téren, egy koncert helyszíne mellett. A lány érezte, hogy nem távolodhat el a fiútól. A fiú tekintete mindenhova követte őt, rózsaszín fonala pedig egy csomóval rákapcsolódott a lányéra. A két fonál összegabalyodott, és rátekeredett a lelkükre, a szellemükre és a testükre.

Egyre gyakrabban történtek a találkozások, és folyamatosan izzottak azok a csatornák, amelyeken keresztül beszélgettek. A rózsaszín fonál puhán tekeredett a lány köré, és már jócskán belegabalyodott, amikor rájött, hogy ennek a férfinak szereti a hangját. Sokadszorra beszéltek telefonon, amikor megérezte magában a szerelmet, és maga is meglepődött azon, hogy mekkora nyugalom árasztotta el egy pillanat alatt.

A lány sejteni kezdte, hogy nincs visszaút, belegabalyodott a rózsaszín fonálgombolyagba. Az első közös meghitt estéjüket a lány születésnapján élték át. A fiú meleg, ölelő tekintete elárulta azt a féltő gondoskodást, amivel a lány felé fordult. Fonalaikat összekötötte a csomó, és a fiút a lánnyal összekapcsolta a legmélyebb emberi érzés, a szeretettel telített szerelem.