Szerelem, gyötrelem

Dráfi Emese 2010.5.24. 7:25

„Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem” – kiáltva énekeltük a világnak kamaszkorunkban a színpadról barátnőmmel.

Mit tudtuk mi, hogy valójában mekkora igazság van ebben a mondatban! Nekünk akkor minden kaland volt, minden kihívás, minden csak egy nagy játék. És mit tudtuk még akkor, hogy a szerelem nemcsak gyötrelem, hanem az egyik legszebb dolog az ember életében, ami csak a lelket megérintheti, tartson, ameddig tart!

A szerelem nagyszerű dolog, ami igen, tele van mindenfélével: többek között gyötrelemmel.

Nézzük csak:
Sokfajta gyötrelemmel kell megküzdenie egy szerelmes léleknek, szívnek. Ha viszonozva van az érzelem, őrült lángolás kezdődik, egy rózsaszín köd, amiben mindketten lebegnek, és minden külön töltött perc, gyötrelem. És ha nincs viszonozva? Akkor meg azért gyötrelmes, mert a másik nem szeret, és a szerelmes szív nem tehet mást, mint hogy vágyakozik és vár. Vár, hátha a másik fél beleszeret, észreveszi végre, és benne is fellángol az érzés, vagy vár, hogy elmúljon.

A szerelemhez mindenkinek joga van, mindenkinek! Sőt, talán kijelenthetem, hogy aki nem szeretett igazán sose, az nem is élt igazán sose, és nem tudja mit veszített. Szerintem, alig akad ilyen ember. És alig akad olyan is, aki megélte mind a kétféle szerelmet. Én sem maradtam ki. És nem is bánom, egy percig sem, hisz lelkemet gazdagította, finomította. Voltak szerelmeim, akiket titokban szerettem, és ők meg csak nem is tudták, és voltak, akiknél viszonzásra találtam.

A szerelem nem válogat, csak jön, elsöpör, beterít, és nem kímél. Rajtaütésszerűen érkezik, nincs védekezés, de nincs ám!

Az ember fia vagy lánya tehetetlen.

Na, de nézzük tovább! Mi van, ha olyanba vagyunk szerelmesek, akibe nem szabadna? Mi van, ha társadalmi korlátokba, megszokásokba, normákba ütközünk, vagy szerelmünk éppen más kultúrába, népcsoportba tartozik, más vallású?

Ejnye, ejnye! A szerelem csinál ilyen fricskákat is, jól megtréfál, ez is egyik bevált módszere. Nehogy már szegény szerelmeseknek könnyű dolguk legyen. Mert a szerelem nem adja ingyen magát, meg kell érte szenvedni, mert a „szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem…!”