Szerelem, szó nélkül
Minden reggel és délután ugyanazt az útvonalat járta.
Már lassan nyugdíjba vonult, nem volt hátra neki sok az utolsó napig. Nem is bíztak már rá több utat, csak ezt az egyet.
Mindenki ismerte, hiszen már több mint húsz éve tekerte azt a nagy kormányt a magas ülésből. Gyermekek nőttek fel a szeme láttára, szerelmek, majd házasságok kötődtek. Emberek haltak meg és nem utaztak többé.
De ő még mindig ott volt. Mikor este hazaérkezett, csak egyetlen kutyája várta. Felesége rég meghalt, gyermekeik nem születtek soha. Egyedül élt és nagyon magányos volt. Alkoholt nagyon régen nem ivott, talán apja halála óta, akivel a pia végzett. Az estéi egyhangúan, ám nyugalmasan teltek a szoba-konyhás lakásban.
Ez a reggel is úgy kezdődött, mint az összes többi. Indulás előtt pár perccel beszállt a buszba, ellenőrizte, minden rendben van-e, majd elhelyezkedett a székében, és az órájára pillantott. Még volt egy perce, de úgy döntött, hamarabb beáll a megállóhelyre, mert úgyis nagyon hideg volt aznap.
Az emberek mosolyogva szálltak fel a buszra, és a nagy hideg ellenére is kedvesen üdvözölték. Mindenki lázban égett. Még 24 nap volt karácsonyig és az iskolások is örültek, mert közeledett a téli szünet első napja.
Elérkezett az idő és a busz elindult. Már csukott szemmel is elvezette volna, de azért nagyon oda kellett figyelnie, mert csúszott az út. Ismerős faluk jöttek sorra. Ismerős arcok szálltak fel a buszra.
Az egyik faluban egy idősebb hölgy váltott jegyet, aki még sosem utazott vele. Illedelmesen megkérdezte, jó buszra szállt-e, de a sofőrbe a levegő is belefagyott a nő látványától. A hölgy nézte az elképedt arcot egy kis ideig, majd ismét feltette a kérdést. Ekkor kapott észbe a mi hősünk, és illedelmesen válaszolt a felé irányított kérdésre.
Délután is találkoztak, és ezek után minden nap. A nő minden reggel és minden délután kedvesen köszönt, a férfi pedig mosolygott. Gyönyörű szerelem alakult ki köztük, bár sohasem beszélgettek, sohasem értek egymáshoz, de mégis éreztek valamit egymás iránt.
Elérkezett a karácsony. Jöttek az ünnepek és a busz pár napig nem járt. A férfi már az őrület határán keringett, amiért nem láthatta szerelmét. Végre ismét beülhetett a volán mögé és elindulhatott szokásos útján.
A nő nem szállt fel a buszra. Egy kis ideig még várta is, de el kellett indulnia, mert időre ment. Délután sem jelent meg és másnap sem. A férfi kétségbe volt esve. Kérdezte a falubelieket, de azok sem tudtak semmit. Senki nem ismerte az asszonyt.
Elérkezett az a bizonyos nap, amikor örökre el kellett engednie a kormányt és hazaküldték. Másnap egy fiatal kollégája kapta az útvonalát, amely olyan hosszú ideig őt boldogította. Ő pedig soha többé nem látta az asszonyt, akibe szerelmes lett anélkül, hogy akár egy beszélgetést is váltottak volna.
Hozzászólások
Kapcsolódó cikkek
Rózsaszín emlékgombolyag
Egyre több doboz sorakozik a szobámban, lassan már mozdulni sem lehet tőlük.
2010.6.25. 1
Oldás-kötés-oldás
Rita harminchét éves, kétgyerekes anyuka. Rita szerelmes. Nem a férjébe.
2010.5.31. 1
A szerelem mindent legyőz?
A svájci Corinne Hofmann, a Die weisse Massai (magyarul Afrikai szeretők) könyv szerzője jutott eszembe.
2010.5.27. 1
Akiket nem kerültem el
Tévedés azt hinni, hogy a szerelemről egyszerű írni, érzéseket megfogalmazni, papírra vetni.
2010.5.25. 3 1
Szerelem, gyötrelem
„Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem” – kiáltva énekeltük a világnak kamaszkorunkban a színpadról barátnőmmel.
2010.5.24. 1
A rovat további cikkei
Rózsaszín fonálgombolyag
A lány öntudatlanul belegabalyodott a rózsaszín fonálgombolyagba.
2010.5.14. 3 3
Mikor egyedül maradsz
Úgy érzed megtaláltad életed szerelmét, de egy hirtelen pillanatban mégis rá kell döbbened, hogy tévedtél.
2010.5.7.
Jogom van szeretni?
Május van. Ülök a parkban, és figyelem az egymásba fonódó párokat.
2010.5.5. 22 12