Üldögélni, csöndben
Nem hagy engem nyugodni valami…
Szerzőtársam, Andrea írt egy polemizáló cikket arról, joga van-e szeretni. A kérdése költői, a válasza egyértelmű. Nem kétséges, hogy igen, még akkor is, ha ő épp történetesen siket.
Nagyon ritkán szólok hozzá cikkekhez, mert azt az olvasó feladatának tartom, de felzaklatott az írás így elkövettem a ritka alkalmak egyikét: kommentáltam. Puha Andreát soha az életben nem láttam, még nem találkoztam vele, ő egy fénykép számomra az impresszum oldalán, mégis elemi erővel tolakodott elő belőlem a mondat: nemcsak „jog” szeretni, hanem „kötelesség” is.
Hogy kit, az már más kérdés! Ez mindenkinek a saját felelőssége saját maga iránt.
Értem én, hogy általában értelmezve is nehéz megtalálni a párunkat, ám azok estében, akik valamilyen fogyatékkal élnek felfoghatjuk úgy, hogy a sors, vagy a Mindenható, nem biztos, hogy csak elvett tőle valamit, hanem adott is.
Minden ilyen embernek meg kell találnia azt a férfit/nőt, aki az ő másságát nem problémaként látja, hanem szexepilként!
„Szeretlek, mert észrevettél. Mert látsz, létezem!” - Hankiss János írta ezt a mondatot. A munkatársnőmhöz hasonlóan élő nőknek meg kell találniuk azt a férfit, aki ezt a mondatot át tudja formálni úgy, 
hogy: „Mert hallhatom a csöndedet, létezem!”
Nem könnyű feladat, de egy csiszolni érdemes gyémánt megleléséhez is át kell mosni háromszáz tonna sarat, mocskot.
Biztosan létezik olyan ember, aki azt gondolja: micsoda ajándék az, ha lehet az életében egy tündérszép lány vagy egy fiú, aki nem olyan, mint a többiek! Mert akit a csönd vesz körül, nem lehet csak úgy „odaszólni”, félvállról, foghegyről odavetni valamit. Őt meg kell érinteni, meg kell simogatni a kezét, megérinteni a vállát, ha a figyelmét szeretnénk megkapni. Mi több, mindig eléje kell állni, és a szemébe kell nézni, ha valamit mondani akarunk neki!
El tudom képzelni, hogy létezik az a szeretet, ami egy mosollyal, érintéssel, mozdulattal áthatol az Andreához hasonló emberekre szabott világ csendjén. El tudom képzelni, hogy létezik az a boldogság, ami egy férfi lelkét a mennyekig ragadja, ha látja, hogy imádatának alanya érti őt. El tudom képzelni azt a büszkeséget, amit egy csodálatos siket lány léte adhat egy férfinak azzal, hogy: „Lám, nagyvilág, ti nem tudtok kommunikálni az én szerelmemmel, de én megteszem gond nélkül!”
Emellett májusban egy padon üldögélni valakivel... csöndben – a legjobb dolgok egyike!
Hozzászólások
Kapcsolódó cikkek
Rózsaszín emlékgombolyag
Egyre több doboz sorakozik a szobámban, lassan már mozdulni sem lehet tőlük.
2010.6.25. 1
Oldás-kötés-oldás
Rita harminchét éves, kétgyerekes anyuka. Rita szerelmes. Nem a férjébe.
2010.5.31. 1
A szerelem mindent legyőz?
A svájci Corinne Hofmann, a Die weisse Massai (magyarul Afrikai szeretők) könyv szerzője jutott eszembe.
2010.5.27. 1
Akiket nem kerültem el
Tévedés azt hinni, hogy a szerelemről egyszerű írni, érzéseket megfogalmazni, papírra vetni.
2010.5.25. 3 1
Szerelem, gyötrelem
„Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem” – kiáltva énekeltük a világnak kamaszkorunkban a színpadról barátnőmmel.
2010.5.24. 1
A rovat további cikkei
Rózsaszín fonálgombolyag
A lány öntudatlanul belegabalyodott a rózsaszín fonálgombolyagba.
2010.5.14. 3 3
Mikor egyedül maradsz
Úgy érzed megtaláltad életed szerelmét, de egy hirtelen pillanatban mégis rá kell döbbened, hogy tévedtél.
2010.5.7.
Jogom van szeretni?
Május van. Ülök a parkban, és figyelem az egymásba fonódó párokat.
2010.5.5. 22 12