Álmaink nem hazudnak

Póda Erzsébet  2024.11.5. 5:07

Életünk egyharmadát alvással töltjük. Az alvás egy misztikus birodalomba vezet minket: az álmok tündéri vagy lidérces világába.

Mindenki szokott álmodni, de nem mindenki emlékszik rá. Sokan hiszik, hogy az álmok jelek és utasítások, melyeket komolyan kell venni. Mások nem tulajdonítanak nekik különösebb jelentőséget. Pedig az emberiség évezredek óta tudja: az álmok nem hazudnak. Tartalmuk mellett jelentésük is van, amelyre – a mai kor szakértői is egyetértenek ezzel – érdemes odafigyelni, mert megértésükkel könnyebben harmóniába kerülünk önmagunkkal.

Az őskor népei feltételezték, hogy az álmok összekötik az embert az emberfeletti lényekkel, istenekkel és démonokkal. A legrégebbi ókori bizonyítékok Egyiptomból és Indiából származnak. Egyiptomban az álmokat az istenségek és titokzatos hatalmak üzeneteiként, jóslataiként és parancsaiként fogták fel. Álomlexikont is készítettek, melyben az álmokat értelmezték. Az álomfejtők fontos, megbecsült emberek voltak a birodalom életében.(Mindannyian ismerjük a bibliai József történetét, aki a fáraó álmát megfejtve megjövendölte a hét bő és a hét szűk esztendő bekövetkeztét.)



A régi Indiából, ahol az emberek ismerték a kozmosz fogalmát, és bensőséges kapcsolatban álltak isteneikkel, szintén maradtak feljegyzések az álomfejtésről. Fennmaradtak az utókor számára a babiloni és asszír részletes álmoskönyvek is. Ezek a feljegyzések nemcsak vallásos, hanem pszichológiai megfigyeléseket is tartalmaznak. A modern álomfejtő könyvek (sőt a pszichológia is) a mai napig felhasználják ezeket az ősi ismereteket. Az ókori Görögországban már tudományos álomfejtést folytattak, a kor nagy orvosai is foglalkoztak a kérdéssel – a test és lélek, álom és valóság egységével. Míg a Római Birodalom – politikai okok miatt – már elutasítóan viselkedett az álmok fontosságával szemben, sőt az álomfejtőket üldözte. Nekik a középkor sem kedvezett. Az újkor álomkutatói Sigmund Freud, Gustav Jung, és tanítványaik voltak. Elméleteik ugyan különbözőek, mégis van egy közös vonásuk: ők is az álom jelenségét vizsgálják.

A régi korok kultúráiban a papok a testet és a lelket együtt gyógyították. Az álmokat a lélek szószólóinak tartották. Úgy vélték, az álmok utat mutatnak, figyelmeztetnek (akár valamilyen betegségre), és következtetni lehet belőlük az ember életének eseményeire. Az álomfejtőket nagy tisztelet övezte. A papok, gyógyítók és sámánok szintén foglalkoztak álomfejtéssel. Tudták, hogy a test, lélek és szellem egységet alkotnak, hogy a lelki folyamatok testi betegségeket okozhatnak. A régi felismerések a mai álomkutatásban és pszichológiában is megállják a helyüket. Sőt az orvostudomány már lassan elismeri, hogy a lélek állapota befolyásolja a testi egészséget. Az álom pedig összekötőkapocs a lélekkel (vagy ha úgy tetszik, tudatalattival).

Egészségünk és jó közérzetünk fontos tényezője a zavartalan alvás. Ha az embert megakadályozzák, vagy rendszeresen zavarják alvás közben, egy idő után heves testi reakciók következnek be nála. Belázasodik, idegrohamokat kap, elveszíti idő- és térérzékét, végül bódult állapotba esik. Tizenegy napnál tovább senki se bírja alvás nélkül, állapota ezután már életveszélyessé válik.

Az alvásnak két fajtáját különböztetik meg a szakemberek. A mélyalvás a testi regenerálódást szolgálja, míg az álmodóalvás a lelki-szellemi felújulást. A csecsemők mindig álmodnak, a kisgyerekek az alvás felében, a felnőttek körülbelül az alvás idejének húsz százalékában álmodnak, míg az öregek ettől lényegesen kevesebbet. A szakemberek ebből azt a következtetést vonták le, hogy valószínűleg az alvás ősformája az álmodás, és a mélyalvás csak később alakult ki.



Az alvásigény teljesen egyéni. Van, aki, csak nyolc óra után érzi magát kipihentnek, van, akinek elég négy-öt óra. A kutatók kétféle alvástípusú embert különböztetnek meg: a „pacsirtákat” és a „baglyokat”. A pacsirták a reggeli emberek, este korán fekszenek és reggel korán kelnek. A baglyok az éjszakai emberek, ők reggel nehezen kelnek, teljesítőképességük csúcsát dél körül érik el, és késő estig frissek tudnak maradni. A szakirodalom úgy tartja, a kétféle típus az ember veleszületett bioritmusa szerint alakul ki. Ezt nem lehet megváltoztatni.
Téves felfogás, hogy az alvás eszméletvesztés. Kísérletek bizonyítják: alvás közben ugyan néhány testi funkciónk legyengül, mások viszont erőteljesebbé válnak. Az érzékszerveink sem kapcsolnak ki teljesen. Például a legmélyebb álmukból is felébrednek a szülők, ha meghallják a szomszéd szobában nyöszörögni kisbabájukat.

Az álmok tele vannak szimbólumokkal. A tudatunkkal nem nagyon tudjuk felfogni, de a lelkünk érti az álmok nyelvét. Álmunkban a képeken, érzéseken, a fantázián és intuíción át szólnak hozzánk az „istenek” – a természetfeletti erők (mások szerint a tudatalattink), amelyekről nagyon keveset tudunk még. Ma már sok álomkutató és pszichológus elismeri ezt.

A pszichológusok szerint a nő az érzőbb lény, ő fogékonyabb az álmok jelentésvilágára is. Sokan úgy tartják azért, mert egyedül ő képes az anyaságra. Veleszületett képessége, hogy például a várandósság alatt „befelé” tud figyelni. A nők gyakrabban megérzik egy-egy életesemény bekövetkeztét is. A női intuíció szinte sohasem csal! A modern világban az ember figyelmét erőszakosan a külvilág felé irányítják. Ennek következményeként lassan elveszíti a befelé figyelés képességét. Mindezek ellenére továbbra is érzi: nemcsak külvilág létezik.
A nők sokkal intenzíven élik át álmaikat, mint a férfiak. Sokkal inkább érdekli őket, és többet foglalkoznak az álomfejtéssel. Szüntelenül keresik az álmok és a mindennapok közti összefüggéseket.
Az álmok személyre szóló fontos üzenetek. A léleknek abból a tartományából származnak, melyről az ébrenlét alatt nincs tudomásunk. Amelyből mégis erősebb hatások érnek bennünket, mint azt el tudjuk képzelni. Összefüggésben vannak az emberiség ősidők óta felhalmozódott tapasztalataival. Segítségükkel összhangba jutunk önmagunkkal, merítünk a tudattalan bölcsességből.

Az álmok furcsa történetek: nem létezik bennük az idő, színes és fekete-fehér képek váltakoznak benne. Múlt, jelen, jövő, és más összefüggések sorozatát tartalmazza, szimbolikus mozaikokat a gyermekkorunktól a jelenen át az elkövetkezőkig. Személyre szabottak, az egyes életszakaszokra jellemzőek és arra szolgálnak, hogy az ember tanuljon belőlük. Az álom az egyén érzelmeinek és véleményének összessége, tartalma és mondanivalója tehát egyéni. Az álmunk után felmerülő kérdéseinkre ezért nem kaphatunk egyértelmű válaszokat az álmoskönyvekből.

Ám, ha figyelünk álmainkra, idővel egy új dimenzió, egy új világ nyílik meg előttünk, melyben a külvilággal szemben nagyobb szerepet kapnak ösztöneink és benyomásaink. S megbizonyosodhatunk arról is, hogy nem véletlenül születtünk a világra.

Hozzászólások

@

Küldés