„Felelős vagyok a rózsámért”

Tompa Orsolya  2014.9.23. 2:27

Mondta a kis herceg Antoine de Saint-Exupéry híres művében.

De vajon miért nem gondolja mindenki így? Hányszor látunk az utcán gyerekeket felügyelet, szülők nélkül, akik csak kallódnak a nagyvilágban? Hány tinédzser szül gyereket felelőtlenül a vakvilágba? Hány anya hagyja ott a gyerekét, mert képtelen felnevelni, mert nem szereti, nem érdekli, nincs rá szüksége, nincs rá ideje, nehezek a körülményei.

Rengeteg.

Egyre gyakrabban szülnek gyereket a lányok a tinédzserkorukban, amikor még nincs elég felelősségérzetük. Fel sem fogják, mennyi időre és törődésre van szüksége egy újszülöttnek, és mennyi felelősséggel jár. A felelősséget sokszor még felnőttek se értik, a tinédzserek még kevésbé. A fiatalokban csak a szülés után, vagy egy-két évvel később tudatosul a tény, hogy nem is éltek igazán, ezért aztán lepasszolják gyermeküket a szülőknek (már aki megteheti), mondván, ők úgyis jobban tudják már, mi a teendő egy kisbabával.


Vannak nők, akik gyakran a függőségeikkel vannak elfoglalva: mint például a férfiak, az alkohol, a vásárlás, a drog, vagy a szerencsejáték. Mások hosszú ideig tervezik a gyermekvállalást, mégsem adódik meg nekik a lehetőség, hogy szülővé, anyává válhassanak. Megint mások árvaházba dugják a gyerekeiket, akik aztán nevelőszülőkhöz kerülnek, ahol gyakran kegyetlenül bánnak velük. Sajnos gyakran hallani hírt arról is, hogy megfojtják, kukába, csatornába dobják az újszülötteket. Az ok, az indoklás, a magyarázat sokféle. Pedig vannak anonim inkubátorok, ahova el lehet helyezni a nem kívánt gyermekeket. Hiszen így megfelelő orvosi ellátást kapnának, és szerető családot keresnének nekik, hogy teljes értékű életet élhessenek. Talán nem beszélünk róla eleget, hogy a kisbabákat otthonokba, nevelőszülőkhöz, sőt örökbe is lehet adni?!

Aki gyermeket vállal, annak vállalnia kell a felelősséget is. A felelősségvállalással bizonyíthatjuk be, mennyire vagyunk alkalmasak arra, hogy anyák legyünk, hogy emberek vagyunk.

Hozzászólások

@

Küldés