Házasság és hétköznapok(1)

Póda Erzsébet  2006.4.29. 11:04

A házasság nem(csak) a szerelem beteljesedése, hanem valami újnak a kezdete.

Valaminek, ami teljesen más, mint egy szerelmi kapcsolat. A házasságnak ugyanis -- azon kívül, hogy két ember közös életének a szövetsége -- gazdasági és egyéb vonzatai is vannak. Bevalljuk vagy sem, mi házasemberek mindannyian tudjuk, hogy az érzelmek minősége és mennyisége az együtt töltött évek során megváltozik.

A kezdeti eufória után jönnek a szürke hétköznapok, és vele együtt a mindennapos problémák, melyek elvonják a párok figyelmét és energiáját egymásról, meg az izzó szerelemről. Ezen kívül az is kiderül, hogy házastársunknak olyan tulajdonságai és szokásai vannak, amelyekről halvány fogalmunk sem volt, míg össze nem költöztünk.

Házasságkötés előtt (a nő): megfogadta, hogy soha nem megy feleségül olyan férfihoz, aki képes végighorkolni az éjszakát, vagy soha nem rakodik el maga után. Az ő férje szeretni fogja a gyerekeket, minden éjjel felébred a síró babához, s majd leveszi a válláról a gyereknevelés terhének nagy részét. Nagyokat fognak beszélgetni, és minden héten elmennek moziba.

Házasságkötés után: rá kell döbbennie, hogy férje kitűnő rovar- és alvótársűző, valamint éjszakai kínzóeszköz. Azt a hangfrekvenciát ugyanis, amit éjjelente kibocsát magából, még a szúnyogok sem bírják elviselni, fejvesztve menekülnek a hálószobából. Kedves férje a lehető legkülönbözőbb helyeken képes elhagyni a piszkos zoknijait: asztal alatt, heverőn, ablakpárkányon. Arról nem is beszélve, hogy a lakásban minden második lépésnél orra lehet bukni a kábeltömegtől, amellyel a drága férj otthoni számítógép-hálózatot épített ki. A baba születése után éjszaka felkelt a síró csecsemőhöz – három hétig. Utána átköltözött a nappaliba, mert az éjjelezés úgy megviselte, hogy majdnem elaludt a munkahelyén, ami pedig egy felelősségteljes hely.
A gyereknevelés kérdését is megoldja: -- Drágaságom, te sokkal jobban értesz a gyerek nyelvén, mint én! Beszélgetés helyett újságot olvas, vagy tévét néz, mozi helyett pedig horgászni jár.
(Annak idején a férjjelölt szorgalmasan mosogatott – a házasságkötés óta viszont a mosogató közelébe se merészkedik. Inkább vásárolt egy gazdaságos mosogatógépet.)

Házasságkötés előtt (a férfi): megfogadta, hogy az ő párja a háziasszonyok gyöngye lesz, aki napnyugtával szexi vadmacskává változik. Soha nem vesz feleségül olyan nőt, aki órákon át képes zuhanyozni vagy telefonálni az anyjával, nem főz minden nap valami finomságot, és olyat se, aki távúton akarja elvégezni az egyetemet, vagy hisz a szellemekben.

Házasságkötés után: kénytelen a legtöbb este bujálkodás nélkül az ágyba zuhanni, mert nem bírja kivárni, míg a felesége kijön a fürdőszobából. Aki ráadásul fürdés után, arcán zöld színű pakolással, még felhívja az anyját, hogy beszélgessenek egy kicsit, míg a maszk megszárad és kifejti hatását. És ahelyett, hogy hétvégenként a konyhában sürögne, finom házi kosztot főzne, utána pedig dorombolna -- egyetemre jár, és szociológiát hallgat, vagy ezoterikus fesztiválokon issza az önjelölt próféták kétes forrásokból származó parafenomenális szavait.

--A házasság nem a romantikus szerelemről szól (az érzelmek lángolása szerencsés esetben is csak pár évig tart), hanem a partnerségről – mondja a pszichológus. – A csók lassan puszivá degradálódik, majd már-már unalmas rutinná válik. Hétköznapjainkat betöltik a békaegér harcok, melyek idővel minden házasságban előfordulnak. Általában ugyanazok a problémák okozzák a konfliktusokat: bizonyos tulajdonságokat nem tolerálunk egymásnak, és azok állandó jelleggel újra és újra jelentkeznek. Ha feljátszanánk a veszekedéseinket egy magnóra, rádöbbennénk, milyen jelentéktelen dolgokat vágunk egymás fejéhez. De az is kiderülne, mi okozza a problémákat. Többnyire a nők azok, akik szóvá teszik, ami nem tetszik nekik. A veszekedések alkalmával is ők beszélnek többet – a férfiak gyakran süketnek tettetik magukat, vagy valamilyen módon elmenekülnek a házastársi perpatvar kiéleződése elől. Az is igaz viszont, hogy ha mindig mindenben teljes lenne az egyetértés, a házasság előbb-utóbb elviselhetetlenül unalmassá válna.

Az együttélés igazi művészet – főleg mostanában, mikor minden ember szeretné megvalósítani önmagát, elérni céljait. Amikor egyre kevésbé vagyunk toleránsak egymással, és mindenki azt szeretné, ha még ebben az életében beteljesülnének a vágyai – az ő saját vágyai.

(Folytatjuk)

Foto: Mihály Krisztián

Hozzászólások

@

Küldés