Hotelszobák titkai

Kabók Zita 2010.3.4. 21:42

Dráma, szerelmi affér, ájulás, erőszak…

Többségünk bizonyosan kirándulás, látogatás vagy üzleti út kapcsán száll meg egy-egy hotelban. Ám manapság a bérelhető hotelszobák másra is használatosak... Nem megy ritkaszámba, hogy házasságtörésre, titkos légyottokra, családtól való elmenekülésre vagy barát/barátnő felszarvazására kerül itt sor. Ezeket a titkokat mind-mind a hotelszobák őrzik. Titkokat, melyekre talán soha nem derül fény, és amelyekről csak a személyzet tud.

Rob jóképű, szemüveges negyven év körüli indiai üzletember. Ugyan ki feltételezné róla, hogy gyönyörű felesége és kisfia mellett rendszeres látogatója a hotelnak. Általában csütörtökönként száll meg egy éjszakára. Készpénzben fizet, a pultra támaszkodik, úgy kérdezi, van-e dohányzó szoba. Lefoglalja azt, majd eltávozik: a szokásos bevásárlását végzi, temérdek alkoholt, masszázskrémeket és –olajat vesz. Kora este aztán felmegy a szobába a táskákkal, készülődik, felbontja az üveget. Majd tíz óra felé megérkezik a vendég. Vihogó, miniruhás, olcsó kinézetű, szőke cicababa. Ha megkérdezik, kihez megy, csak a szobaszámot tudja, a pasas nevére nem emlékszik. Pár óra múlva lesurran a lépcsőn, felváltja őt a következő. A másik már tovább marad, egészen reggelig: hétkor lent várja őt a taxi. Rob aztán szépen megreggelizik, és nyugodtan távozik. A feleségét hétköznaponként délelőtt kávéra viszi a szomszéd kávéházba, délután együtt mennek bevásárolni. A feleség bizonyosan körbeugrálja az üzleti útjáról fáradtan hazatérő férjét.

Aztán itt van Jessica, a törékeny szinglilány. Éjjelente egy bárban táncol, nappal a hotel recepcióján dolgozik. Magassarkú, piros szandálban, egyenruháját térde alá húzogatva intézkedik. Annyit sürgött-forgott a szálloda konyhája körül, míg a főszakács szemet nem vetett rá. John megfontoltnak tűnő angol fiú, három éve komoly kapcsolata van. Mivel reggel korán kezd, éjjel sokáig dolgozik, gyakran a hotelban tölti az éjszakát. Jessica miután befejezi a recepciós munkáját, és éppen szabadnapja van, besurran a liftbe – és meg sem áll John szobájáig. Reggel a hátsó kijáraton oson ki a konyhán keresztül. John-nak esze ágában sincs szakítani a barátnőjével. Miért is tenné, mikor így dupla az öröm, dupla a kényeztetés, mondja.

Angela is többször megfordult már a hotelban. Alkoholista. A szülei, családja elől menekül ide. Vesz egy nagy üveg vodkát, és itt aztán nem zavarhatja őt senki az iszogatásban. Legutóbb a születésnapján tűnt el, amikor már a rendőrséggel kerestették. Végül fény derült a szokásos búvóhelyre, és a hotelszoba nyugalmából, ahol nem parancsol neki senki, a rendőrök ébresztették fel. Többször elesett, feje tiszta vér volt, a mentőket is ki kellett hívni. Aztán a szülei is megérkeztek. Angela olyan részeg volt, hogy felállni sem bírt.

Tisztelet, szeretet, együttérzés, megértés... Mára már megritkultak az érzéseink, úgy tűnik vele együtt az igényeink is. Manapság nem kerül nagy erőfeszítésbe eltitkolni mások elől a másik szerelmünket, vagy a szégyenletes szenvedélybetegségünket, vágyunkat. A média azt sugallja, a mai társadalomban minden megengedett. Idegenek vagyunk a bevásárlóközpontokban, a kirándulóhelyeken, ahol csak a pénztárcánk vastagsága számít. Letagadjuk önmagunkat, elfeledjük honnan jöttünk és hová tartunk. Csak az számít, hogy mások mit gondolnak rólunk. Ezért szeretteinket becsapva tetszelgünk a példás férj, családapa, megértő barátnő, szorgalmas tinédzser szerepében. Átverjük a világot, de legfőképpen saját magunkat.

De vajon mire jó ez, kinek jó ez?