Love story

Orbán Viktória  2007.5.21. 13:27

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiatal lány, aki elindult, hogy felfedezze Amerikát.

Akkor még nem is sejtette, hogy valami mást is fel fog fedezni. Valamit, ami meg Amerikánál is hatalmasabb…

Egy szép nyári napon tehát megérkezett Amerikába, a Napfény Államába. Szorgalmasan, kötelességtudóan végezte dolgát, és mindenki kedvesen viselkedett vele, a munkaadóit is beleértve. Tisztességes munkája volt fizetéssel (ha nem is túl sokkal), valami mégis hiányzott a lány életéből. A barátok! Nem ismert ugyanis a távoli országban senkit. A környéken idős emberek laktak, nehéz volt bárkit is találni, akinek hasonló lett volna az érdeklődési köre. Elhatározta hát, hogy a technika vívmányait kihasználva, barátokat keres az interneten. Naponta be is jelentkezett az USA nevű chatszobába, ahol mindig akadt beszélgetőpartner. A probléma csak az volt, hogy nagyon messziről írt mindenki: New York-ból, Los Angeles-ból…

Már majdnem feladta, amikor egy napon megszólította egy „Kabos” becenévre hallgató idegen, egy 28 éves magyar származású fiú. Már az első perctől kezdve kitűnően elbeszélgettek, viccelődtek egymással. S a legjobb az egészben az volt, hogy a fiú is Floridában élt, a lánytól kb. egy óra autóútra. Mivel szimpatizáltak, megbeszélték, hogy személyesen is találkoznak -- természetesen csakis barátokként.

A találkozó sikeresen zajlott: egy hangulatos bowling pályán, jókedvű nevetés és jóízű beszélgetés közepette. A nap végén a lány elégedetten vett búcsút újdonsült ismerősétől, akivel másnap ismét találkoztak, ezúttal egy moziban.

Aztán felgyorsultak az események. E-mail e-mailt követett, végeláthatatlan telefonhívások következtek, és a lány azon kapta magát, hogy már nemcsak barátként érdeklődik a fiú iránt -- mint ahogy a fiú számára is többet jelent már. A hetek egyre lassabban teltek egymás nélkül, alig várták a hétvégéket, hogy újra láthassák egymást! Szép lassan szerelem bontakozott ki kettőjük között – és ez valószínűleg nagy butaság volt a részükről… De a szerelem vak és kiszámíthatatlan, és a rózsaszínű köd miatt akkor meg nem látták a fejük felett tornyosuló felhőket, vagy ha látták is, nem akartak róla tudomást venni.

Élvezték egymás társaságát, mindig vidáman telt az együtt töltött idő, s naivan a jövőt tervezgették, vagyis épp úgy viselkedtek, ahogy a szerelmesek… Persze az idő múlásával a szenvedély alábbhagyott, talán a szerelem is elmúlt, de a szeretet megmaradt. Még mindig együtt járnak, és élvezik egymás társaságát, de sajnos, azok az említett felhők, melyek sötét árnyat vetnek a kapcsolatukra, már túlságosan is közel vannak.

A lánynak ugyanis vissza kell utaznia Magyarországra, hogy befejezze tanulmányait. Egy év. Egy hosszú év távol a fiútól, aki olyannyira fontos számára, aki szint visz az életbe, aki mellette áll a bajban, akivel csupa vidámság az élet. Hát ezt a felhőt nem akarták észrevenni, s most, hogy lassan itt az idő az elválásra, egyre nagyobb erővel nehezedik mindkettejük szívére a búcsúzás szomorúsága.

Mindketten tudják, hogy ha a lány repülőgépe felszáll, vele együtt foszlik szerte a közös életről szőtt álmuk is valahol a felhők, az óceán felett...

Bár, az is lehet, hogy amint mondani szokták: az álmok valóra válnak…!

Hozzászólások

@

Küldés