Második élet (2)

Halász Kata  2009.5.24. 8:10

A második élet szórakoztató funkciója kétségtelen, de vajon milyen személyiségbeli torzulásokhoz és függőségekhez vezethet?

Miért igen és miért nem?

A Second Life számos aggályt vet fel. Elsősorban azt, hogy a felnőtt tartalmakhoz kiskorúak is hozzáférhetnek. Ennek kivédése érdekében 2006 előtt minden lakónak rendelkeznie kellett érvényes hitelkártyával és PayPal (készpénzmentes fizetési mód) azonosítóval vagy SMS-képes mobiltelefonnal. Azóta azonban e-mail-en is lehet regisztrálni, kivéve a Teen Second Life-ot, ahol még mindig szükséges hitelkártyaadatokat biztosítani vagy SMS-képes telefonnal rendelkezni. Ezen kívül a Linden Labs kitilthat lakókat, de ez elég könnyen kijátszható.

Kritikák fogalmazódtak meg a rendszer gyenge teljesítményével, a gyakori leállásokkal kapcsolatban. Voltak, akik piramisjátéknak gondolták a Second Life-ot, illetve egy virtuális lázadásra is sor került két politikailag szembenálló francia párt között, valamint sokan kifogásolják a virtuális bűnözés terjedését is. Számos bizonyíték van a gyermekpornográfia virtuális jelenlétére is, hiszen a szimulátorban szabadon tölthetők fel képek és egyéb anyagok, sőt vannak, akik gyerek kinézetű avatárt hoznak létre, majd azzal fajtalankodnak.

Betiltották továbbá a szerencsejátékot (kivéve az ügyességi játékokat, mint pl. a bingó) és az olyan pénzügyi intézeteket, melyek nem rendelkeznek valós engedéllyel.

A törvénytelenségeken kívül rengeteg egyéb probléma vetődik fel a Second Life-fal kapcsolatban. A szórakoztatás funkciója kétségtelen, de vajon milyen személyiségbeli torzulásokhoz és függőségekhez vezethet a rendszeres használata? Egészséges dolog-e az, hogy emberek második életet élnek? Sokan valószínűleg a „first life” rovására. Vannak, akik annyira a hatása alá kerültek a metaverzumnak, hogy az lassan egybemosódik a valósággal. Statisztikai adatok szerint a férfiak 40, míg a nők 53%-a gondolja azt, hogy a virtuálisan kötött ismertségek egyenlők vagy értékesebbek az igaziaknál. Ebből kiindulva pedig a Second Life-beli szexuális kapcsolat, így a hűtlenség olyan, mintha tényleg megtörtént volna.

Mindenki olyannak mutatja magát, amilyen lenni szeretne: vékonyabb, izmosabb, szebb. A felhasználók egy idealizált képet közvetítenek magukról. Középkorú, elhízott urak előszeretettel mutatják magukat 25 éves kigyúrt dzsigolónak. Vagyis valós önbizalmukat így próbálják ellensúlyozni ahelyett, hogy valóban tennének valamit az önértékelési problémák ellen. Tehát ez egy nagyon gyakori menekülési irány. A mindenki egy jobb képet közvetít magáról elmélete felvet egy kérdést: ez egyúttal előrelépést jelent-e afelé, hogy az illető tegyen is valamit a megálmodott külsőért-belsőért? Vagy a tükörbe és önmagába nézve elkeseredettsége meghatványozódik és visszamenekül a Second Life-ba? Sokan megunt házasságukból akarnak ily módon kiszakadni, de valószínűleg az sem ritka, hogy ellaposodott kapcsolatukat a virtuális valóság által igyekeznek felpezsdíteni.



*Virtuális hűtlenség

A brit házaspár 2003-ban ismerkedett meg a Second Life weboldalon, majd két év után összeházasodtak. Először a valóságban, majd később a virtuális világban is. Annyira a program rabjaivá váltak, hogy avatarjaik révén több időt töltöttek második életükben, mint a való világban.

A kapcsolat azonban nem tartott sokáig. A feleség gyanakodni kezdett és egy magánnyomozó segítségével kiderítette, hogy férje rendszeres vendége egy virtuális prostituáltnak. A férj bevallotta, hogy már egyáltalán nem szereti feleségét, aki hamarosan beadta a válókeresetet, de az igazi bíróságon. (MTI)*



Habár a program egyben közösségi oldal is, és segít ugyan a kapcsolatépítésben, de ezek elvesztik személyességüket. Sokan olyannyira a rabjává válnak, hogy elhanyagolnak minden mást, ami a való élethez kapcsolódik sőt, nem tudnak különbséget tenni a valós és a nem valós élet között. Lassan átértékelődnek az emberi kapcsolatok, szétfoszlanak a barátságok, elmaradnak a közös összejövetelek. Az elmagányosodás veszélye tehát fennáll, mivel mindent elérhetővé tesz, és nem szükséges többé kimozdulni otthonról.

Az előnye tehát a hátránya is lehet. És fordítva.

Vitathatatlan, hogy a Second Life-nak nagyon sok pozitívuma van. Például a távoktatású rendszerben tanuló hallgatók virtuális előadáson vehetnek részt. Azonban kétségtelenül ez a valódi világnak egy torz mutációja, melynek kevés köze van a first life-hoz.

Hatalmas távlatai nyílnak az internetes vásárlásnak, a Second Life terjedésének köszönhetően egyre több cég dönt a metaverzumban való jelenlét mellett, mellyel bevételeiket és ismertségüket igyekeznek növelni, hisz így egy szűrt csoportot érnek el. „Annak ellenére, hogy a világ most a feje tetejére állt gazdasági szempontból, én mindig úgy gondolom, hogy az átmeneti megtorpanás ellenére a jövő mindenképpen a virtuális világoké lesz. Ha valaki el szeretne menni valahova nyaralni, de nem teheti meg valamilyen oknál fogva, akkor egyszerűen csak kapcsolódik egy virtuális világhoz és máris egy egzotikus tengerparton találja magát. Tudom, ez kicsit morbidnak tűnik, de a virtuális világoknak tényleg az lesz az előnyük, hogy költséghatékonyan teleportálhatod magad a világ egyik másik szegletébe.” – véli egy felhasználó.

Egy másik rajongó szerint: „Az SL-ben engem, ami megfogott a rich content, azaz lehetőség a való világ már-már majdnem valósághű másának leképezése. Csodálatos 3D-s alkotások és tájak. Olyan technológia alkalmazása, amivel még nem sok helyen találkoztam.”

Egyre népesebb a rajongók tábora, akik úgy gondolják, teljes kontroll alatt tudják tartani a virtuális világban való jelenlétüket, és saját magukkal összefüggésben nem beszélnek függőségről. Rengeteg támadója is van, akik legszívesebben eltörölnék a föld színéről az egész Second Life-ot, de talán még az internetet is. Szabad akarat. Mindenki úgy és ott éli az életét, ahol csak jól esik.

Azonban már maga a kifejezés is két ellentmondó szóból áll: virtuális valóság. Akkor most melyik is?



*Már a Second Life-ban is rendeztek valóságshow-t. A Big Brother virtuális változatának ráadásul egy magyar felhasználó lett a nyertese. Számára jórészt a metaverzum inkább komoly, mint játék, igyekszik saját stílusát átvinni a második életbe. Saját elmondása szerint nem skizofrén, nem tud máshogy viselkedni, kommunikálni, mint ahogy azt a való világban teszi.*

Hozzászólások

@

Küldés