Meztelenkedünk?

Keszegh Csilla  2004.9.7. 18:48

Manapság divat a meztelenség, bárki (és csaknem bárhol) levetkőzhet, akár nő, akár férfi az illető.

Színész, sportoló, író, rendező, műsorvezető, manöken, énekes, vagy akár egy egész rockbanda mutatja meg nekünk magát kendőzetlenül. A pucérság az amit ma a leginkább viselnek a sztár- és médiavilágban.

Azt gondolhatnánk, ez valami új jelenség, pedig a világ kezdete óta szívesen pucérkodnak az emberek. Gondoljunk csak a paradicsomi emberpárra: ők sem viseltek mást magukon egy szellős fügefalevélen kívül. Az őskori barlangrajzok mezítelen embereket, az ókori egyiptomi falfestmények ruhát nem, csak ékszert viselő táncosnőket, a görög szobrok ruhátlan hősöket ábrázolnak, arról nem is beszélve, hogy az ókori görög olimpiai játékokon résztvevő sportolók anyaszült meztelenül mérték össze tudásukat és teljesítményüket egy-egy sportágban.

Később, a középkorban, a nők – és a férfiak – szépen felöltöztek, alaposan becsomagolták magukat, még a fejüket is eltakarták a kíváncsi szemek elől fátyollal, kendővel, kalappal. Sőt, parókát, krinolin, fűzőt viseltek. Csak a festőművészek aktjain találkozhatunk egy-egy buja idomú hölggyel, vagy a vallási tárgyú festményeken egy-egy angyalbőrbe bújtatott, ártatlan nemi vonalakkal álcázott férfival. A 18-19. században újra divatba jött a lenge, áttetsző öltözet, hódított az ún. meztelen divat.

Míg a kommunizmus ideje alatt tombolt a prüdéria (közben a párttagok is buzgón lapozgatták a négy fal között „megbízható” barátaik társaságában a nyugatról becsempészett pornóújságokat, később -videókat) – a rendszerváltás után özönvízszerűen árasztották el az újságosstandok polcait a legkülönfélébb, gyakran színvonalon aluli „pucérkodó” újságok, magazinok, a minősíthetetlen kiadványok.

A közelmúltig szinte kizárólag (fél)meztelen nők reklámoztak sör- és autómárkát, testápolót és szőrtelenítőt, újabban azonban megjelent a konkurencia: vetkőző vagy már mezítelen férfiak képében. Egyre több színész hajlandó például arra, hogy bemutassa a pódiumon vagy a filmvásznon férfibájait is. (Pontos adataink nincsenek, de garantáltan több női nézőt vonzhat egy-egy ilyen témájú előadás vagy film.) És a férfiaktok sem számítanak már ritkaságnak.

A női sztriptízek mellett tehát megjelentek a vetkőző férfiak. A szociológusok szerint ezen nincs mit csodálkozni. Semmi különleges nincs abban, hogy a férfiak is megmutatják testüket, a női publikum előtt fitogtatják férfiasságukat. (Az afrikai primitív törzsek férfijai ugyanilyen módon, felcicomázva, piperkőcködve kelletik magukat a nőknek.) És a nők legalább ugyanolyan lelkesedéssel, örömmel és elragadtatással nézik meg az „izgalmasan” vetkőző férfit, mint a férfiak a női sztriptízt – ha nem még jobban.

Mivel ledőltek a tabuk, már mindent megnézhet(t)ünk, láthat(t)unk a maga meztelen valóságában, felmerül a kérdés: hol a határ? Míg a múlt század elején a szoknya alól kivillanó női boka erotikus őrületbe tudta kergetni a férfiakat, ma már a köldökig csúszó dekoltázsból elő-előbukkanó női mellbimbó sem lep meg senkit.

Mert az ember, ha gyakran éri ugyanaz az inger, egy bizonyos idő eltelte után megszokja azt. Ez alól a meztelenség sem kivétel. Állandó, túlzott látványától, az ember tompává válik a pucérság iránt. Az, hogy ugyanazt az izgalmat váltsa ki belőlünk például a meztelenség, egyre erősebb impulzusokra van szükségünk. Ez azonban nem mehet a végtelenségig. Az emberi szervezet alkalmazkodóképessége csodálatos, hiszen e nélkül nem létezhetnénk. Jelenleg a teljes meztelenség korszakát éljük, de a jelek szerint talán lassanként újra felöltözünk, hogy az erotikus élményhez ne csak a szemünket, hanem a fantáziánkat is kelljen használni.

Az emberek mindig is érdekelte a meztelenség. Csak a korok váltakoztak. Voltak időszakok, amikor a meztelen emberi test nem botránkoztatott meg senkit, s volt idő, amikor a bebugyoláltság vált divattá. Hogy aztán lassanként levetve egy-egy ruhadarabot, újra meg újra izgalmat keltsen a pucérság újbóli felfed(ez)ése.

Az ember meztelenül születik. Aztán felöltöztetik. Később ő maga dönti el, ruhában szeret-e inkább, vagy ruhátlanul. Vannak, akik esküsznek a fürdőruha nélküli úszás gyönyörűségeire, másokat nem izgat ez a dolog. A nudisták külön telepeket létesítenek nyaranként a tavak és tengerpartok körül, hogy pucéran kempingezhessenek. Néhány országban viszont büntetik a meztelenkedést. Vannak, akik olyan ruhában érzik jól magukat, amely befedi az egész testüket, mások csupán a legintimebb testtájaikat takarják el. Mindenkinek a szíve joga felöltözni, vagy nem öltözni.

Egyvalami azonban bizonyos: a szép, arányos, hibátlan női és férfitest ruha nélkül is gyönyörű. A többi pedig ízlés dolga. A meztelen test művészi ábrázolása kifejezőeszköz. Az ellen pedig igazán senkinek sem lehet semmi kifogása.

Hozzászólások

@

Küldés