Munkahely és szerelem

Rajczi Viktória 2014.10.22. 2:23

Helyénvaló-e szerelembe bonyolódni a munkatársunkkal?

A felnőtt ember ideje nagy részét a munkahelyén tölti. A szórakozás, a szabadidő mind-mind másodlagosak, mert az ember ambiciózus és küzd a megélhetésért. A szükség nagyúr.

Helyénvaló szerelmi kapcsolatba bonyolódni egy munkatárssal? Csak az összezártság váltja ki a vonzalmat, melyet sokszor összetévesztenek a szerelemmel? Vagy tényleg létezik a mindent elsöprő érzelem? Nehéz eldönteni.

A szinglik és a kapcsolatban élők élete merőben más. Az egyedülálló szabadon döntheti el, hogy kapcsolatba bonyolódik-e a kollégájával vagy sem. Azonban sokszor előfordul, hogy rosszul alakulnak a dolgok. Mert mi van akkor, ha a szingli egy házassal jön össze? Melyikükről gondolkodik a környezete negatívabban?

A következő dolog, hogy másként ítélik meg a nőket és a férfiakat. Ha egy nő kap előléptetést, mi az első, ami mindenkinek az eszébe jut? Hogy egy nő csak akkor kerülhet feljebb a ranglétrán, ha cserébe felkínálja magát. Amikor egy férfi kerül magasabb pozícióba, ez senkinek nem fordul meg a fejében. „Előléptetik? Oh, biztos nagyszerűen teljesít az adott feladatkörben.”

Vannak szituációk, amikor a munkahelyen mindenki tudja, hogy a románc résztvevői a magánéletben kapcsolatban vannak - valaki mással. Pedig felrúgni az addigi életet nem ésszerű. Feladni a biztosat a bizonytalanért nem könnyű, de nem is bátorság kérdése. Mindenhez két ember kell, egy jó kapcsolathoz is. Ha valami nem működik gördülékenyen, azért küzdeni kell és nem elmenekülni. Attól, hogy valami új és csillog, még nem jelenti azt, hogy jobb, mint a régi.

A munkahelyi románcnak előnyei is lehetnek: hiszen akár egy stabil párkapcsolat is kialakulhat belőle. Munka után, mikor mindenki hazaér, elmeséli, mi történt vele aznap. Ha egy helyen dolgozik a pár, akkor a munkahelyi problémák, elintéznivalók jó eséllyel a cég falain belül maradnak. Így több idő marad az élet többi területére, például a szórakozásra.

A szerelem egy elkerülhetetlen kémiai folyamat, amely sose hagy nyugodni. A jól ismert rózsaszín köd olyan cselekedetekre készteti az embert, melyek mások számára érthetetlenek és okot adhatnak a rosszindulatú megjegyzésekre. Nem szabad elfelejteni, hogy az ember maga felel a róla kialakított képért. Egy mindent elsöprő érzés bárhol ránk törhet. Lényeg azonban, hogy ne veszítsük el az eszünket, és ne rúgjuk fel addigi életünket. Hanem figyeljünk oda, valóban szerelemről van-e szó, vagy csak az újdonság ereje hat ránk elementárisan!