Takarítási mánia

Faar Ida 2017.11.6. 4:34

Már két teljes órája nála ülök, de nem jutottunk semmire.

- Az Isten szerelmére! Ülj már le végre és beszélgessünk normális emberi módon – javaslom neki nevetve. Megáll, a kezében a törlőkendő, amivel éppen az orrom előtt sikálja az egyébként makulátlan tisztaságú konyhaasztalt.
- Én szeretem, ha rend vesz körül – nálad egyenesen rosszul érzem magam – jegyzi meg barátnőm gúnyosan, kendőzetlenül célozva arra, hogy az íróasztalom közelében rendetlenség és (számomra ugyan átlátható, de más számára átláthatatlan) káosz uralkodik.

Szinte szédelgek, amikor eljövök tőle. Egyrészt a tisztítószerek átható vegyszerszagától, másrészt attól a katonás rendtől, amit Kata szinte napi rendszerességgel és mérnöki műgonddal véghezvisz. Nála aztán milliméter pontossággal megvan a helye a poharaknak a tálalóban, nagyság és szín szerint rendszerezettek a könyvek, egyfelé állnak a szőnyegrojtok – esélyük sincs a porcicáknak. Ellenkező esetben „tragédiák” sorozata veszi kezdetét. Küzd a kényszereivel nap, mint nap. Hol sikerrel, hol sikertelenül.

A takarításmánia vagy tisztaságmánia kényszerbetegség, ami nagyon közel áll a hangulati betegségekhez illetve a depresszióhoz. Önbizalomhiány, kétkedés, önmagunk el nem fogadása? Ennek járunk most utána – tartsanak velem!

Melyek a figyelmeztető jelek, és mikor gondoljunk arra, hogy ebben a betegségben szenvedünk vagy szenved ismerősünk?

A betegségre utal, ha:
- folyamatosan attól rettegünk, hogy bepiszkoljuk magunkat,
- ha képtelenek vagyunk bizonyos feladatokhoz hozzáfogni, mert attól félünk, hogy úgyis elrontjuk,
- ha csak akkor érezzük jól magunkat, ha a környezetünkben található tárgyak szimmetrikusan helyezkednek el,
- ha sikítófrászt kapunk, ha egy morzsa kerül a padlóra, vagy ha kilöttyen a kávénk a terítőre,
- ha óránként több alkalommal is (különösebb ok nélkül) fertőtlenítőszerrel mosunk kezet,
- ha a lehető legkevesebbet érintkezünk környezetünkkel (kevés embert engedünk be a lakásunkba, autónkba) félve attól, hogy valamilyen betegséget „szedhetünk” össze tőlük,
- ha napjában többször porszívózunk,
- állandóan utóellenőrizzük magunkat (lekapcsoltuk-e a kávéfőzőt, bezártuk-e az ajtót, elzártuk-e a gázt, stb.),
- folyton a tökéletességre törekszünk, ami persze lehetetlen feladat,
- folyamatos tisztálkodási kényszert érzünk,
- túlzott megfelelési kényszerünk van: tökéletes rendet és kórokozómentes környezetet akarunk elérni,
- láthatatlan szennyeződéseket keresünk szinte már mániákusan – és ha nem is találjuk, mégis nekilátunk az eltakarításának.

Mire utal a tisztaságmánia?

A kényszercselekvés lelki eredete egyértelmű: az érintett elveszíti realitásérzékét, kétségbeesetten keres valami kapaszkodót ahhoz, hogy állandóságot találjon az életében. Ez esetben ez a kapaszkodó a katonás rend és a makulátlan tisztaság, amelyet ha nem lesz képes elérni, olthatatlan félelem lesz úrrá rajta, és katasztrófaként él meg minden percet.

Mit tehetünk ellene?

Ha nagyon súlyos a helyzet, érdemes pszichológushoz fordulni, aki szakemberként felkutatja azokat a feltehetőleg gyermekkorban elszenvedett sérelmeket, félelmeket, amelyek ezeket a kényszeres szokásokat előidézték.

Enyhébb estekben mi magunk is sokat tehetünk a kényszerek szorítása ellen: pontos napirenddel, rendszerességgel, pihentető alvással, önmagunkkal szembeni elvárásaink kordában tartásával, hosszas beszélgetésekkel a témáról, az életünk, kapcsolataink harmonikussá tételével, figyelemelterelő tevékenységek (sport, baráti találkozók, hobbi) végzésével egérutat nyerhetünk mániáink ellen.

Apropó egérút: Kata nemrég zaklatottan hívott. A lépcsőházban látott egy egeret. Azt hiszem, oda kell mennem, ellenkező esetben kihívja még a légierőt is a levadászásához…
Szegény egér!