Ki ért a gyerekneveléshez?


Jády Mónika  2009.1.26. 19:34

Pályakezdő újságíróként rám bízták a gyereknevelés rovatot.

Nem sokkal azután, hogy megjelent az első írás ebben a témában, összefutottam egy ismerősömmel. Mondta, hogy tetszett neki a cikkem, majd hozzátette: „Azon gondolkodtam, amikor az újságot olvastam, hogy tudsz te írni a gyereknevelésről, mikor nincs is gyereked...” Csak álltam, és néztem rá.

Igaz, hogy nincs gyerekem, de nem élek légüres térben. A tágabb családban, baráti körben vagy legalább a környéken nem egyszer láttam már gyereket, megfigyelhettem gyerek-szülő kapcsolatot. Sőt, nemcsak megfigyeltem, magam is közvetlen kapcsolatba kerültem picikkel és nagyobbakkal, mint ismerős, közeli vagy távoli rokon vagy akár idegen. Másrészt bölcsészkari tanulmányaim során pedagógiát is hallgattam, és államvizsgát is tettem belőle. Vagyis van fogalmam arról, milyen fejlődési szakaszokon megy át az emberke megszületésétől a serdülő-, illetve a felnőttkorig, milyen pedagógiai irányzatok léteznek, és mit mondanak a szakemberek a gyereknevelésről.

Igaz, hogy nincs saját gyermekem, de van három év pedagógiai gyakorlatom, amely során sok-sok gyerekkel és serdülővel voltam napi kapcsolatban, és némi tapasztalatot szereztem. Persze, az egészen más lesz, és biztosan nagy próbatételt jelent majd, ha magam is szülő leszek, minden elméleti és gyakorlati tudásom ellenére. Mert minden kisember más, és mindenkihez meg kell találni a kulcsot. Mert nem csupán a nap vagy az év egy részében lesz rám bízva, hanem egész életem során az én gyermekem marad.

Mindezt akkor elmulasztottam elmondani az ismerősömnek, annyira megdöbbentem a kijelentésén. Vajon miért gondolja azt, hogy akinek nincs gyereke, semmit sem konyít a témához, akinek pedig van, mindent tud a gyereknevelésről? Voltak olyan gyermektelen tanítóim, tanáraim, akik értettek a nyelvünkön, és anélkül is tekintélyt szereztek, hogy megfélemlítettek volna bennünket. És olyanokkal is találkoztam életem során, akik bár maguk is szülők voltak, érzéketlenül viselkedtek a gyerekekkel szemben. Ahogy a tanítói, tanári diploma sem jelenti azt, hogy valaki alkalmas a pedagógusi hivatásra, úgy maga a szülővé válás sem jelenti azt, hogy egyből érteni fogok a gyerekneveléshez.

Ha így lenne, egy gyakorló szülőt sem érdekelnének a gyereknevelésről szóló cikkek...



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Kinek van igaza?

Saloňová Andrea

Szülők kontra iskola.

2009.2.12.   


Érettségi vizsga – szülőknek

Póda Erzsébet

Talán nem ártana felállítani egy érettségi tesztet, amelyet mindenki elvégezhetne, hogy megbizonyosodjon afelől: valóban képes a szülői szerepre.

2009.1.23.   


Én és a gyermekeim

Saloňová Andrea

Számomra a gyermekeim azt jelentik, amit az élőlények számára a levegő, vagy a szomjúhozottnak a víz.

2009.1.20.   


Szülők, álom és valóság

Vég Erzsébet

Nagyjából húszéves korom óta álmodoztam arról, hogy milyen is lehet, ha kisbabája van az embernek.

2009.1.19.   


Az anyaság kérdése

Fodor Tekla

Gondolatok az anyaság kérdéséről.

2009.1.15.   


A gyermek, áldás...

Madarász Ildikó

Mondják mások, akik épp nem egy újabb álmatlan éjszakán vannak túl, vagy akik soha nem jöttek rá a gyerek stiklijeire...

2009.1.12.   

A rovat további cikkei

A gyermekáldás keservei

Nagy Erika

Gyermeket várni csodálatos dolog egy nő életében.

2009.1.6.   


Szeretet és felelősség

Fülöp Éva

Több olyan esemény volt az életemben, amelyek nagy változásokat okoztak, de a legnagyobb és visszavonhatatlanul legjobb változást a lányom születése hozta.

2009.1.2.