Camerinói vakáció

Kottra Éva 2011.2.2. 5:38

Camerino egy irigylésre méltó hely, melynek lakosai méltán büszkék szeretett városukra.

A firenzei De Medici családdal párhuzamban élő Da Varano főúri nemesek ugyanolyan előszeretettel finanszírozták a művészeteket, tudományokat, a humanizmust, s mindent, ami környezetük kultúráját illette, mint Firenze hírhedt urai. A régi egyetem-komplexum még ma is működésben van, s nem hiába közép-olaszország egyik legjobb hírű oktatóintézete. Camerinót az egyetemek városának is nevezik. Építészmérnökök, jogászok, fizikusok, kémikusok, állatorvosok, és az informatika, matematika vagy éppen a formatervezés mesterei kerülnek ki innen a nagyvilágba. A diákokat egy tucatnyi sportolási lehetőséggel is kényeztetik.

A hétezer lelket számláló központ (a diákokat és turistákat leszámolva), már a parkolás pillanatánál elárulja a vendégszeretetét. A város több részén várakozó parkolók stresszmentes parkolást biztosítanak, ahonnan hosszú és kényelmes mozgólépcsők juttatnak a város főterére. Egy ilyen kis városban ez igazi különlegességnek számít. Itt még a lakókocsikkal utazókat is felszerelt pihenőhelyek várják.

Kezdődhet a felfedezőút! A középkori és reneszánsz művészet szerelmesei az árkádokkal körbefont főtér túloldalán meglátogathatják Giulio Cesare Da Varano hatalmas lakosztályát. Giulio Cesare Camerino város és környékének fejedelme lett, jóval azután, hogy egész családját kivégeztették az akkori hatalmakat kordában tartó felettes erők. A mészárlástól megmenekült gyermek tíz esztendő elteltével rokoni alapon került vissza a város trónjára: zsarnok volt ugyan, de az ő uralkodása alatt élte Camerino a fénykorát. Az ezerötszázas években a mi Mátyás királyunk birodalmának királyi helytartó tábornoka is volt egyben.

Csodálatos élmény a meghökkentő mélységben található földbe vágott labirintváros is, melynek legeslegalján még egy római kori oszlopsorral szegélyezett főút is húzódik.

Giulio Cesare Da Varano hitvesévé egy leánygyermeket jelöltek ki, aki mindössze tizenöt éves volt a fényes esküvő napján, melyet napokig tartó lakodalom követett. S míg a menyasszonyból felnőtt asszony nem lett, Giulio Cesare udvarhölgyekkel szórakoztatta magát - ami egyébként akkoriban természetesnek számított. Az egyik kurtizán egy leánygyermekkel (Camilla) ajándékozta meg a környék urát, aki aztán az udvarban nevelkedett apja mellett. Camilla kedvencként jó nevelést kapott s az udvar luxusában élte gondtalan életét. Kilencéves korában már arisztokrata férjet szemeltek ki számára. Igen ám: de Camilla nem édesanyjától örökölte a karakterét, sőt! A széparcú és kedves kislány saját magával vívott belső harcok után inkább Istent választotta élete társául, s először az urbinói, majd az apja által építtetett camerinói kolostorba vonult. Jótetteiért éppen pár hónappal ezelőtt, élő közvetítésben, avatta szentté XVI. Benedek pápa a mindig áldozatkész szerzetesnőt.

Camerino városa az ételekre is kíváncsi turistákat különösen finom csemegékkel várja: torrone, ciauscolo, pasta di Camerino. Ezek az ínyencségek egyetlen ínyenc szó- és „éléstárából” sem hiányozhatnak. A világi emberek valóságos szentháromságáról van szó.

A Casa Francucci azaz a „Francucci Ház” például valószínűleg Olaszország legfinomabb torrone vagyis törökmézféleség készítője. Ez valójában egy „aprócska üzem”, amely saját maga készíti az édességeket, minden csemegét kézzel keverik, akár órákon át. (Amit még tudni kell, hogy a „Ház” rettentően félti a receptjeit!)
Édes ételkölteményei istenien finom alapanyagokból készülnek, melyeket Paolo Attili úr (a Ház tulajdonosa) a világ különböző tájairól szerez be. Legújabb „szerzeménye” a csokoládémázzal bevont mandulás, mézes szárított füge alapú „Ghiottò” (azaz Torkos) valóságos álom az édesszájúaknak! A recept természetesen szigorúan titkos!

Mint tudjuk, az olasz felvágottak híre is hetedhét országon túl szárnyaló. Az illatos camerinói Ciauscolot 1920-óta a készíti a Montanari család. E kenhető szalámiféleségnek még a vegetáriánusok is csak nehezen tudnak ellenállni. Frissen sült kenyérre kenve, egy pohár finom vörösborral az ínyenc franciák is megnyalják mind a tíz ujjukat, miután megkóstolták. Errefelé olasz pástétomnak is nevezik; de vigyázat, nem mindenki olyan becsülettel állítja elő, mint a kilencvenegyedik működési évüket számláló Montanariak!

A camerinói Gaetano Maccari nemzetközileg díjazott tésztáját is ismeri a fél világ; még Magyarországon is kapható egy-egy étteremben. Maccari úr tésztagyár-tulajdonos. Nagyon rövid idő alatt tette sikeressé cégét. A növekvő mennyiség mellett is tudja tartani az azonos minőséget, ami manapság nem gyakori jelenség. Csak az tud ellenállni a gyors meggazdagodás kísértésének, aki igazi passzióból dolgozik. Ő soha nem csapja be üzlettársait sem a klienseit rosszabb minőségű alapanyagokból készült vagy lejárt szavatossági idejű termékkel. Üzlete mégis jól hoz a konyhára. S a recept? Titkolt származású tojás, pugliai liszt, egy csepp forrásvíz és semmi más! Ez a tészta hajnalban szedett gombával, extra szűz olívaolajon egy gerezd fokhagymával megpirongatva, s épphogy megszórva apróra vágott petrezselyem zöldjével – egyszerű és csodálatos! Én nem bíztam vendéglátóim tanácsában, s egy kanálka reszelt sajttal elrontottam ezt az ételcsodát, pedig jól tudom, hogy nem kell minden tésztára parmezánt reszelni...

Tradíció, különleges mikroklíma, tehetség – vagy mindezek zseniális keveréke? Nem tudom, de az biztos, ha egyszer megízleltük e paradicsomi különlegességeket, soha többé el nem feledhetjük!

Eva Kottrova