Diomédész legendája és a Tremiti-szigetek

Kottra Éva 2010.8.14. 6:11

A forró nyári levegőt itt-ott friss, sós illatú szellő töri meg, miközben hableányként napfürdőzök a Tremiti szigetcsoport egyik tengerbe nyúló, érdes sziklatömbjén.

Gondolatban, több mint háromezer évvel fordítom vissza a történelem csodálatos kerekét, visszalépve egészen a görög mitológia megsárgult s elkopott elbeszélő irodalmához, hogy felidézzem a ködbe burkolt Homéroszi hitregék egyik hőskölteményének vakmerő alakját – Diomédészt, s annak az itáliai Tremiti-szigetekhez való legendás kötődését.

„…Nem túl magas, testes, erős, legyőzhetetlen és erélyes harcos; Diomédész az egyik dór város, Argos-Hippium királyává lett, amikor feleségül vette a város addigi királyának árván maradt lányát, Egaleát. A frissen kihirdetett király, feleségének áldozott békében szeretett volna élni, mígnem kötelességének híven a trójai háborúba kellett sietnie, ahol Odüsszeusszal karöltve harcoltak a legendás Elenáért. Fő feladatuk viszont az volt, hogy megszerezzék Pallas Athéné istennő Trójában őrzött szobrát a palládiumot, mely mágikus, legyőzhetetlenséget biztosító hatalommal bírt.

Hazatérve a háborúból Diomédész, Aphrodité fiával, a Trójából menekülő herceggel Eneával találta feleségét. Az isten nyilával sebzett hadfi heves fúriáját sem a szépséges istennő, sem Arész nem tudták csillapítani; dühöngésének ereje mindkettőjükön fájó sérelmet hagyott. Így Apolló után kiáltottak, aki egyik erkölcsi mondatával intézte el az isteni erőkkel szembeszállt királyát: „Te, halandó, ne próbálkozz ellenkezni az Istenekkel!” Diomédész, felfogva az üzenetet, visszaszállt hajójára s legénységével Korfu felé vette az utat, ahonnan ki tudja hová indultak tovább, amikor egy mennyköves vihar kellős közepében lelték magukat. Az Adriai tenger hegyes-völgyes partjai elé, Gargano félsziget közelébe sodorta őket a haragos fergeteg. Dauno, az itt honos daun nép királya, szívélyes fogadtatásban részesítette a határtalan harcbíró képességéről hírhedt utazót, ezért Diomédész kötelességének érezte, hogy viszonzásul segítse Daunot s hadseregét a csizma sarkában élő Messapiak elleni harcban.

Dauno király a lányát, Euippé hercegnőt és egy tartományt ajándékozott a győzelmet segítő helléni hősnek. A földi adományt a hajón maradt trójai származású sziklakövekkel övezte az erőtől duzzadó hadfi, s a fennmaradt szikladarabokat a tengerbe vetette…”

E ciklópikus kövekből születtek Diomédész szigetei, melyet ma „Isole di Tremiti” néven ismerünk.

A szigetcsoport egyikén Euippé hercegnő, Dauno lánya, Diomédész testvérével, Alénosszal szarvazta fel a harcosként dicsőített vőlegényét. A két testvér már így is haragos viszonyban volt egymással a megszerzett itáliai területek elosztása miatt, ezért tétovázás nélkül kíméletlen harcba kezdtek, melyben mindkettőjük élete odaveszett. Míg Alénosz testének híre-hamva se maradt, Diomédészt a szigetcsoport egyikén, San Nicolán temették el. Halálának hírére Afrodité tengeri madarakká változtatta a hős útitársait, hogy örökké vezérük nyugalmát őrizzék. A sziklák legmagasabb csúcsainak elérhetetlen odúiban raknak fészket, s a hold nélküli éjszakákon még ma is – félelmetes módon – siratják a vezért.

A csecsemősíráshoz hasonló hangokat adó legendás „Diomedea” madárfaj Olaszországban csak a Tremiti Szigeteken él. Az adrenalint kedvelő turisták a vaksötét éjszaka kellős közepén csónakoznak ki a felhőket karcoló meredek sziklák közelébe, hogy Hitchcock „Madarak” című filmjéhez hasonló élményben legyen részük. Napközben viszont, a búvárkodás kedvelőire csodálatos színekben és fajokban gazdag tengervilág vár, melynek nagy részét a minden jóval megrakott asztalon láthatjuk viszont.

A modern emberi beavatkozás nélküli, vad szigeteken a nyugalomra vágyók igazi paradicsomra találnak. Felhőtlenül élvezhetik az átlátszó tengerben való fürdőzést, s elmélkedhetnek Diomédész legendáján.

(Eva Kottrova)