Lordes, Franciaország éke (2)

Mészáros Angelika  2011.1.17. 4:42

Lourdes a festői Pireneusok között húzódik meg, közvetlenül a francia-spanyol határ mentén, közel a Földközi-tengerhez.

Délután ellátogattunk a Boly malomba, Sobirous Bernadett (1844) szülőházába. Édesapja molnár volt, aki állítólag soha nem engedte el a szegényeket liszt nélkül. A szülőház (melyet a ma is élő leszármazottak gondoznak) falán látható a részletes családfa. A termekben bemutatásra került, hogyan élet a család, míg az apát perbe nem fogták, hamis vádakkal. Mikor Bernadett még csak tíz hónapos volt, édesanyja megégette a mellét, ezért a csecsemő a közeli Bartes faluba került dajkaságba. Tizenhárom éves korában ugyanide jött szolgálni, hogy kevesebb éhes száj legyen otthon (ekkor már négyen voltak testvérek). 1858. január 21-én tért haza, 14 éves korában. A család ekkorra már annyira elszegényedett, hogy csak a városi volt börtönben húzhatták meg magukat, ami nem volt messze a malomtól. Megnéztük ezt a helyet is: kis sötét helyiségek, alacsony menyezettel, szerény berendezéssel. (Döbbenetes látvány volt számomra!) Innen indult Bernadett a barlanghoz, ahol 18 alkalommal találkozott a Szűzzel.

A mélységből ezután szinte „felrepültünk” Lourdes egyik magas pontjára, a várkastélyba, a múzeumba, ahova lifttel lehetett feljutni. Ez az ezer éves erőd, melyet soha nem vettek be, Franciaország történelmi műemléke közé tartozik. Lenyűgöző panoráma nyílik innen a városra, a szentélyre és a Pireneusokra. Este, vacsora után, visszamentünk a bazilika előtti térre, ahol a gyertyás körmenethez csatlakoztunk. Számomra az volt a hihetetlen, hogy a tér teljesen megtelt arra az egy órácskára, s együtt imádkozva, énekelve haladtunk a tömeggel és miután vége lett a körmenetnek, szinte eltűntek az emberek, gyorsan kiürült a tér, sőt még a város is üresnek hatott.

Vezetőnkkel, Attilával tettünk egy esti sétát, lassan andalogva, gyönyörködve az építészetben, a szűk sikátorok látványában. Sok mindent láttunk az első napon: kavarogtak bennem az élmények, a látottak-hallottak.

Sokan voltunk a csoportban, de mivel minden korosztály képviseltette magát, nem volt nehéz az ismerkedés. Összehangoltak bennünket a hosszú séták, mindig akadt beszélgetőtárs, mindig volt miről beszélni. A városban rengeteg kegytárgyüzlet van, úton-útfélen, szinte a járdán sem lehet közlekedni, mert elfoglalják a portékák, de azt hiszem, így mindenki tudott választani magának legalább egy lourdesi emléket. Nekünk útba esett a szentély felé vezető úton a Jerusalem nevű kisüzlet. Kedves tulajdonosa magyarul is beszél. Estére kölcsönzött egy magyar zászlót nekünk a körmenethez.

Másnap szintén a szenthelyen kezdtük utunkat, csak most a bazilika bal oldalán indultunk el a szomszédos domboldalra. Ugyanis ott van kialakítva Jézus szenvedésének útja, a kálvária. Szívet melengető volt látni a 10. stáció kis márványtábláját, melyen angyalos címerrel ellátva ez áll: „Magyarország katolikusai állították, 1912-ben.” A vezetőnk is meghatottsággal beszélt róla és nem leplezte a könnyeit sem.

E nap estéjén (külön megtiszteltetést jelentett) magyar nyelven szólalhatott meg a Szűzanyát dicsőítő ének, és a rózsafüzér három tizede. A tömeg néha a közös latin nyelven, de többnyire mindenki a saját anyanyelvén kapcsolódott be, ami sajátságos és igen bensőséges hangulatot adott a körmenetnek. A menet élén a Szűzanya szobrát vitték, utána százszámra tolták tolókocsiban a betegeket ápolóik, kísérőik.

A harmadik nap is szépen, kellemes napsütéssel indult. A X. Piusz pápáról elnevezett föld alatti bazilika felfordított hajóra emlékeztető, hatalmas csarnokában mentünk az egyetemes szentmisére. Ez a bazilika huszonhétezer embert képes befogadni, és a jelenések 100. évfordulójára épült. Akusztikája lenyűgöző, megszólalt az orgonazene és az énekkar, s betöltötték az egész csarnokot. Látványos volt a papság bevonulása a többnyelvű istentiszteletre, mely a kivetítőkön felnagyítva minden irányból jól látható volt. Itt is, mint a körmeneteken, megrendítő volt a sok beteg látványa és az ápolók gondoskodása.

A Szentély ékét a Rózsafüzér Királynője-bazilikát csak az utolsó nap tudtuk megnézni, de azt is csak gyorsan, mert éppen szentmise volt. Lebilincselő látvány a gyönyörű mellékoltárokon az üdvösségtörténet milliónyi aranyozott mozaikkal kirakott jelenetei! Sokat sétáltunk, gyönyörködtünk Lordes szépségeiben. A Pic du Jer kilátóról állítólag a legszebb a Pireneusokra a kilátás. A város fölé magasodó Pic du Jer nagy keresztjéről ismerhető fel, mely éjszaka ki van világítva. Egy siklóval körülbelül tizenöt perc alatt jutottunk fel az ezer méteres magasságba. A csúcson egy tanösvény vezet a kilátótoronyhoz, ahonnan egyedülálló kilátás tárul állítólag Lourdes, Tarbes, Pau városára, Argelès Gazost völgyére és a Pireneusok csúcsaira, amiből mi nem sokat láttunk, ugyanis megtréfált bennünket az időjárás: ködös, felhős volt az ég.

A visszaérkezés után szabadprogram volt. Barátnőmmel megvettük a kis emléktárgyakat, ellátogattunk abba a templomba, ahol Bernadettet megkeresztelték és újra bejártuk, búcsúzóul, a szentélyt. Este már csak páran indultunk a gyertyás körmenetre, ami ismét varázslatos volt. Újra felcsendült a lourdesi himnusz, az Ave, ave, Maria magyarul. A bazilika előtti téren a körmenet után együtt mentünk a Szűzanyához, a barlanghoz imával búcsúzni, aztán megtöltöttük még a kis üvegjeinket vízzel, és visszasétáltunk a szálláshelyünkre.

Éjjel kettőkor indultunk haza. Attila vezetőnk emlékeztetőül még „végigjárta” velünk, mi mindent láttunk az elmúlt napokban. Sokáig tartott a felsorolás... Pozsonyba érkezve még hosszan búcsúzkodtunk a reptéren. Azt hiszem, mindenki szép élménnyel tért haza.

Köszönet és hála a lelki vezetésért és szervezését Bozay Krisztián atyának, és az idegenvezetésért Patkós Attilának. Örök emlék marad, hogy ezen a csodálatos helyen lehettünk.

A szerző felvételei:
1. A Jelenések Barlangja
2. Bazilika, főoltár
3. Rózsafüzér Királynője
4. Csoportkép

Hozzászólások

@

Küldés