New York-i élményeim 2.

Fülöp Éva 2007.7.23. 12:18

Brooklyn, Manhattan: séta, nézelődés...

Érkezésem napján csak egy rövid sétát tettünk meg Brooklyn Park Slope-i lakóövezetében, mivel esteledett és kissé fáradt is voltam. Egy étterembe mentünk, persze egy olyanba, ami arról híres, hogy finoman főznek. Péntek este volt, vacsoraidő, ezért teltház is. Szerencsénkre egy asztal mégiscsak üres volt, így elkezdhettem amerikai tapasztalat-gyűjtésemet. Először kaptunk egy-egy pohár jeges, jégkockával tele vizet. Kint nem volt valami meleg, bent meg pláne nem, be volt kapcsolva a légkondi.

A magamfajta ember számára ezért ez a jéghideg koktél ihatatlan volt – másnap biztos torokfájást idézett volna elő. Két dologra is felfigyeltem. Az egyik, hogy a teltház és a zaj ellenére az ételt nagyon finoman készítették el. A másik pedig, hogy egy kamaszkorú, túlsúlyos fiatalember járt körbe, akinek csupán az volt a dolga, hogy minden érkező ember elé egy ilyen jeges, jégkockával teli poharat tegyen. Láttam is, ahogy egy nagy vödörben hozza a sok jégkockát, mindet a vízbe önti – s abból merít utána egy kancsónyit, amit szétönt a poharakba. Hazafelé menet megcsodálhattam a szép lakóházakat, nézelődhettem, szemlélhettem az esti életet. Aludni úgy kilenc óra tájt mentem, akkor nálunk pont hajnali három óra van, ezért mondhatom, jól bírtam az átállást.

Másnap, kicsit lustálkodtunk délelőtt, és nem mentünk hosszú gyalogtúrára, mert a fáradtság még érezhető volt. Délután viszont kimentünk a promenádra, oda, ahonnan az egész Manhattan látható. Ez volt az első találkozásom a felhőkarcolókkal, az impozáns építményekkel New York szívében. Nővérem megmutatta, hol álltak a World Trade Center ikertornyai, a messze tornyosuló Empire State Buiding-et, és a még annál is messzebb álló Szabadságszobrot. Alig vártam, hogy közelről is megnézzem mindet.

Manhattan és Brooklyn mintha más-más világ lenne.
Brookyn-ban családok élnek, sok a babakocsival sétáló anyuka (viszont délelőtt jóformán csak fekete bőrű bébiszitterek tolják a fehér gyerekeket a kocsiban, mert az anyuka fél napot dolgozik). Sok az étterem, kisebb élelmiszerboltok nagy kínálattal, virágüzletek, kávézók, mosodák, szóval minden, ami az élethez kell.
Manhattan viszont a bizniszé. Oda járnak a brooklyniak (és sokan mások) dolgozni, a felhőkarcolók irodáiba, ott vannak a nagy bevásárlóközpontok, méregdrága dizájner-ruhákat kínáló butikok, elegáns éttermek (az egyik ilyenbe pont Kylie Minogue ment be sok testőr és még több paparazzi kíséretében, mikor ott jártunk), mozik, színházak stb. Persze, itt is vannak lakóházak, csendesebb lakónegyedek.

Nővérem mesélte, hogy a 2001. szeptember 11-i merénylet után a környék lakóházaiból az embereknek muszáj volt pár hétre kiköltözniük, mert mérgező volt a levegő, veszélyes volt az ott tartózkodás. Felnéztem a monumentális lakóházakra. Belegondoltam, hogy hány ezer embert érintett ez a esemény azokon kívül, akik odavesztek. Nagyon sokakat. És most, hogy saját bőrömön érezhettem a város hangulatát, értettem meg, milyen mély empátia, szolidaritás és önzetlen segítőkészség uralkodott itt akkor, amikor ez megtörtént -- és amit a tévén keresztül nem érezhettünk, csak sejthettünk. Én biztonságban éreztem magam ebben az óriási városban, az emberek kedvesnek tűntek.

Sokan mondják, hogy New York teljesen más, mint az USA többi területe és ez talán a rengeteg külföldi miatt is van. Láttam ázsiaiakat, oroszokat, latin-amerikaiakat, indiaiakat és sok-sok afro-amerikait (számomra ők tűntek a legegzotikusabbaknak). Egyesek kimondottan szép arcúak: a sötét bőrük csak ritkán volt pattanásos, a hajuk ezer módon fonva, fésülve, vasalva.

Vajon milyen sminket, alapozókat használnak a fekete nők? Milyen gyakran mennek fodrászhoz, hogy a hajuk mindig ilyen szép egyenes legyen, vagy éppenséggel szépen befont? Ezekre a kérdésekre majd talán egy másik alkalommal találok választ. Csak egy dolog volt biztos számomra: nem értettem a beszédüket, mert gyorsan és akcentussal beszélnek…

(Folytatjuk)