Strasbourgban jártunk (1)

Póda Erzsébet  2014.4.22. 4:31

Mégpedig Bauer Edit EP képviselőasszony kétnapos programján. (Első rész)

Szerkesztőségünket az a megtiszteltetés érte, hogy részt vehetett Bauer Edit EP képviselőasszony strasbourgi programján, melyen több mint ötvenfős csoportot látott vendégül. A kétnapos utazás rendkívül tartalmas és érdekes volt minden résztvevő számára.

A vasárnap reggel induló utazás után a csapat Offenburgban szállt meg, egy hangulatos németországi városka hoteljében.

Első nap

A program első napján a franciaországi Haut-Koenigsbourg várát tekinthettük meg, amely a Stophanch-hegy (755 m) tetején áll az Elzász síkság felett, a Vogézek hegylánc elején. A fennmaradt adatok szerint Frederick von Hohenstaufen, Svábország hercege, akit Egyszeműnek is neveztek, ismerte fel először a hegy stratégiai fontosságát. A várról szóló írásos emlék a XII. századból származik. Ez a hely két fontos útvonal kereszteződésben állt: a búza- és borút, valamint a só- és ezüstút irányában. Egymás után következő hatalmak birtokában volt a középkortól egészen a harmincéves háborúig, amikor a kastélyt felégették és kifosztották a svéd csapatok egy 52 napos ostrom után. Ezután a kastély üresen állt néhányszáz évig, benőtte az erdő. 1899-ben II. Vilmos német császár kapta meg, aki a régi formájában építette újjá. A munkálatokat Bodo Ebhardt építészre bízta.

A helyet az I. világháború után a franciák szerezték meg. A Versailles-i békeszerződés (1919) értelmében a Német Korona vagyona, így Haut-Koenigsbourg vára is, a francia állam tulajdonába került. Több útikönyv is úgy tartja, hogy a világ legszebb kastélyainak egyike. Valóban meseszép építmény, ahonnan lélegzetelállító kilátás nyílik a lenti vidékre. A látvány annyira lenyűgöző, hogy az ember órákon át nézegetné a lent elterülő vidéket. Egyszerűen nem lehet betelni vele!

A várlátogatás után a meseszerű Obernai városkába utaztunk, egy kiadós ebédre. Obernai Elzász második leglátogatottabb városa, ami nem is csoda. A favázas házikók közt az ember visszacsöppenhet a középkorba, és a főtéren álló Kappelturm is ezt a hangulatot erősíti. A várost 778-ban említik először írásos dokumentumok, eredetileg frank település volt. A harmincéves háború alatt szinte teljesen megsemmisült, de újjáépítették, és a következő századokban már nem érte különösebb veszteség. Történelmi borvidék, ma kedvelt turisztikai célpont. Míg az étteremre „vártunk”, ugyanis előttünk is egy turistacsoport ebédelt, körülnézhettünk a főtéren, és a közeli szuvenírboltokban. Közben megérkezett Bauer Edit képviselőasszony is, akivel közösen fogyasztottuk el a tipikus helyi ételekből álló menüt: a quiche lorraine-t (előétel), csirkét rizlinges szósszal és spätzle-vel (ami erősen hasonlít a mi nokedlinkre), és a desszertet, vaníliaöntetes almás rétest. Végül meghívott bennünket az étterem tulajdonosa egy-egy pohár helyi borra.
Az ebéd után még egyszer körülnéztünk a közeli utcácskákban, majd elindultunk Strasbourgba, egy koraesti körútra. Elzász „fővárosa”, kulturális és kereskedelmi központja, az utak városa, a Vogézek és a Jura közötti átjáró keleti kapujában, a Rajna bal partján fekszik. A jobb parton, a német Kehl található. A város az ókorban kelta település volt, később fontos római katonai erődítmény. A középkorban fontos kereskedelmi központ. A történelem folyamán állt német, majd francia fennhatóság alatt. Utunk először a híres, leírhatatlanul gyönyörű és ámulatba ejtő Notre Dame katedrálishoz vezetett. Ma ez a hatodik legmagasabb templom a világon, sokáig a város legmagasabb épülete. Ez a hely már a rómaiak idején is szentélyként szolgált. A székesegyház ad otthont a világ egyik legnagyobb csillagászati és máig legpontosabb órájának, aminek megalkotásához rendkívül alapos matematikai ismeretek voltak szükségesek. A legenda szerint (ez más híres órák megalkotóira is „jellemző”) az órásmester, Jean-Baptiste Schwilgué szemét kiszúrták, hogy soha többé ne építhessen hasonlóan precíz és különleges óraművet.


A katedrális megtekintése után a turisták egyik kedvelt célpontjához, a La Petit France városrészhez sétáltunk, miközben további szuvenírekkel gazdagíthattuk gyűjteményünket. (A különböző emléktárgyakat árusító kisboltok vagy kirakodók telis-tele vannak mindenféle szuvenírekkel. Elzász jelképe, a gólya, minden helyen, és minden formában megtalálható.)
A Petit France egy csatornákkal körülölelt terület, hangulatos favázas házakkal, macskaköves utcácskákkal, hidakkal. Egy időben a Franciaországból elűzött hugenották laktak itt. A középkorban halászok, molnárok, tímárok dolgoztak ezen a részen, valamint vágóhíd is működött. Jelenleg turistacélpont, rengeteg vendéglővel, szállóval.

A nézelődés közben a szuvenírboltokon kívül természetesen be-betértünk egy-egy érdekes kínálattal rendelkező üzletbe is. A csoport több tagja pedig megkóstolta a helyi jellegzetességeket. Mint amilyen például a tarte flambée vagyis flammkuchen, vagy a híres elzászi kuglóf és perec, meg a helyi borokat és söröket is.

Késő este indultunk vissza a németországi szálláshelyünkre, Offenburgba.

(Folytatjuk)


Fotók (internet):
1. Haut-Koenigsburg vára
2. Obernai, az ebéd helyszíne
3. Strasbourg, La Petit France negyed

Hozzászólások

@

Küldés