Strasbourgban jártunk (2)

Póda Erzsébet  2014.4.25. 2:50

A történelmi város megcsodálása után utunk az Európa Parlament épületébe vezetett. (A beszámoló második része)

Második nap

Másnap reggel még maradt a busz indulásáig egy órácska, így néhányan úgy döntöttünk, körülnézünk egy kicsit a szállást adó városka, a németországi Offenburg központjában. A reggel napsütéssel, de csípős hideg széllel köszöntött ránk. Fázósan húztuk össze a kabátunkat, és sietősre vettük lépéseinket toronyiránt – hogy biztosan odataláljunk. Offenburg szintén létezett már a római időkben is. Sokáig élvezte a szabad királyi város jogát. Jelenleg kereskedelmi és ipari központ, itt található például a Hubert Burda Media nemzetközi médiavállalat. A belvárosba érve éppen rakodtak a piacosok. Utcákon keresztül húzódtak a standok, a legkülönfélébb árucikkekkel. Szívesen nézelődtünk, és talán még vásároltunk is volna, de az idő sürgetett. Így csak ámuldozni tudtunk a sok szép és ötletes húsvéti dekoráció, valamint a rengeteg, legkülönfélébb friss (!) zöldség és gyümölcs láttán! Itt aztán nem kínált a kofa egyetlenegy darab fonnyadt árut sem! Nem láttunk sárgásodó levelű retekcsomagot, az összes brokkoli brokkolizöld színű volt, a banán viszont szép sárga, az almák mind hibátlan héjjal sorakoztak a ládákban, és legalább ötféle különböző, friss, ropogós spárgát kínáltak. Egyetlenegy piaci standon nem láttunk egyetlenegy kókadozó, másodosztályú árut sem. Harmadosztályút pláne! (Ellentétben például a csallóközi állapotokkal, ahol hazai zöldség vagy gyümölcs csak elvétve található, és a friss árukínálat egyáltalán nem jellemző sem a piacokon, sem a boltokban!) Ezt a helyzetet konstatálva indultunk vissza csomagjainkért, hogy a buszra szállva Strasbourgba induljunk.

Strasbourgba érve maradt még egy kis időnk a hajóutunkig, így még egyszer megcsodálhattunk az Ill folyócska által körülölelt történelmi városrésznek azt a területét, melyben királynőként foglal helyet a monumentális Notre Dame katedrális. Utunkat tehát egy kis hajóval folytattuk az Ill vizén – így haladtunk aznapi úticélunk, az Európa Parlament felé, miközben megismerkedhettünk a város rendkívül érdekes történelmével is.

Az Európa Parlamentben ezen a napon több képviselő programjára jöttek látogatócsoportok. Az épületbe érkezve, egy alapos biztonsági átvizsgálás, majd az ebéd után ismét találkoztunk Bauer Edit képviselőasszonnyal, akinek aznap éppen rendkívül mozgalmas, feladatokkal és kötelezettségekkel teli napja volt. A közös fotózás után máris indult a futurisztikus kinézetű ülésterembe, a parlament plenáris ülésére, melynek témája a nyugdíjjogosultság volt. Mi is betekinthettünk egy kicsit a „műhelytitkokba”, tanúi lehettünk a kétperces felszólalásoknak élőben is.

A képviselőasszony ezután az újságíró-csoporttal találkozott, és egy kötetlen beszélgetés keretében mesélt nekünk az Európa Parlament munkájáról, az előkészületi ülésekről, a bizottsági ülésekről, Európa kisebbségeiről és autonómiáiról, a nyelvi jogokról, a kelet-európai munkavállalásról, fizetésekről, a kisebbségek és a bevándorlók kérdésköréről az egyes EU-s országokban. A strasbourgi heteken (amelyen mi is részt vehettünk látogatókként) különböző delegációk, bizottságok is találkoznak, melyeken előkészítik a parlament következő munkáját.
Bauer Edit megemlítette: „Az, hogy nincs meghatározott, egységes gazdaságpolitika, Európának ártalmas, mert ez következő válságok forrása lehet. Az európai konstrukció nehézkes, a döntéshozatal hosszantartó. A probléma az, hogy ha a parlament, valamit jóváhagy, utána kezdődik egy tárgyalási folyamat, amikor egyeztetni kell a tanáccsal, a bizottság és a parlament közt. Ilyenkor a parlamenti felelősök visszamennek a saját frakcióikhoz, azokkal egyeztetnek, a tanács is egyeztet minden egyes lépést a 28 tagország képviselőivel. Ez hosszadalmassá teszi a tárgyalásokat. Ha néhány országnak más a véleménye, van helyzet, hogy egy dolog sokáig áll egy holtponton. Míg nem jön egy másik elnökség, ami megpróbálja kimozdítani onnan. Az egész európai konstrukció „napos időre” alakult, nem válságra, amikor gyorsan kell dönteni. Sok mindenben van idő gondolkodni, és előnye van annak is, ha nem kell hirtelen dönteni. Az európai döntéshozatal nehézkes, aprólékos munka. Mindenről hatástanulmány készül. Nem fordulhat elő, hogy valakinek a fejéből kipattan egy ötletszikra, és az másnap európai irányelvvé alakul. Vannak ennek hátulütői is, mikor apróbb dolgokban kell döntést hozni. Az egyes európai országon nincsenek ugyanazon a fejlődési fokon, ezt látni például a környezetvédelmi, fogyasztóvédelmi témákban."

Bauer Edit nem indul a következő választásokon, az eddigi, egy évtizedes európa-parlamenti munkáját érintő kérdésre azt válaszolta: „Voltak szép feladataim, és olyan nehéz feladataim is, melyekbe majdnem belebetegedtem. Ám összességében nagyszerű munka volt ez számomra! Valószínűleg érdekesebb és szebb, mint a szlovák parlamentben, mert mentes a mindennapi csatározásoktól, távolbalátóbb, intellektuálisabb, más szemszögből láttatja a világot. Szlovákiában hajlamosak vagyunk világ közepeként látni magunkat: minden jónak mi vagyunk a gazdái, minden rossz máshonnan érkezik. Bár ez többé-kevésbé általános jelenség, más országokra is jellemző. Az összes törvények 80%a származik az EP-ból, vagy irányelvek, vagy rendeletek formájában. Nagy feladatokat kaptam: többek közt az emberkereskedelem, (melynek rengeteg válfaja van, beleértve pl. a csicskáztatás) témáját is, amelyben sikerült megalkotni az első átfogó európai jogszabályt a szervezett bűnözés elleni harc terén. A konzuláris segítség témáját – melynek értelmében ma már a háborús vagy természeti katasztrófák érintette övezetekben az uniós polgárnak joga van bármelyik európai ország külképviseletéhez fordulnia, és azonos bánásmódban részesülnie. A magyar kisebbség képviselőiként a kisebbségi jogok területén betettük a lábunkat az ajtórésbe, ezen az úton haladva tovább lehet építkezni az Európai Parlamentben. Fontos, hogy legyen olyan képviselet, amely minket, szlovákiai magyarokat képvisel. Mindig van előrelépés, mindig vannak eredmények: miért nélkülünk alakítsák a mi sorsunkat? Miért ne alakíthatnánk magunk is, olyan formára, amely nekünk is jó.”
Komoly üzenetként fogalmazta meg a szlovákiai magyarság részvételének szükségességét és fontosságát az európa-parlamenti választáson.


A beszélgetés után a képviselőasszony már ment is tovább, ugyanis ő nyitotta meg a felvidéki ROVÁS alkotóközösség két művészének, Szabó Ottó festő és Kovács Oszkár fotós kiállítását az Európai Parlament strasbourgi épületében. Ezt követően pedig ismét a parlamenti ülésterembe sietett, ahol a kiküldetési irányelv, mellyel a képviselőasszony sokat foglalkozott, került megszavazásra.

A kiállítás megtekintése után mi is útnak indultunk. Helyi vezetőink, segítőink és szervezőink Száraz Krisztina, Pelle Veronika és Klenovics Gábor kíséretében elhagytuk az EP monumentális épületét. A buszra ülve már tudtuk, hogy rengeteg szép és érdekes élménnyel, sok hasznos és új információval térünk haza.


Fotók:
1. A strasbourgi Notre Dame katedrális (internet)
2. Bauer Edit képviselőasszony (a szerző)
3. Az EP strasbourgi épülete (internet)
4. Csoportkép a képviselőasszonnyal (a szerző)

Hozzászólások

@

Küldés