Svájci mítoszok

Jády Mónika 2010.8.17. 1:03

Svájc nemrég ünnepelte „szülinapját”. Augusztus elseje a Svájci Államszövetség megalapításának ünnepe.

A Rütlischwur (Uri, Schwyz és Unterwalden képviselői szövetséget kötöttek Rütli mezején) napja.

A SonntagsZeitung (Vasárnapi Újság) minapi kiadásában olvastam: nem teljesen felel meg a valóságnak, hogy a Svájci Államszövetséget 1291 augusztus elsején alapították. A 13-14. században ugyan léteztek már különféle szövetségek a svájci kantonok között, ám fontos napként 1891-ben jelölték ki augusztus elsejét, amikor is Bern 700 éves fennállását ünnepelték, és egyúttal a nagyjából 600 éves államszövetség előtt is tisztelegni szerettek volna. Ekkor – ezt egy másik lapban olvastam – az archívumban találtak egy pergament („Történt az Úr 1291-es esztendejében augusztus hónap elején”), ami alapítólevélként szolgálhatott. (Ám mint már említettem, e korban több szövetséget is kötöttek, például 1315-ben, ami jelentősebb is volt az előzőnél. Másrészt korunk történészei azt feltételezik, hogy az 1291-es szövetségi levél nem is eredeti, hanem egy 14. századból származó hamisítvány.)

Az első cikkben más mítoszok és tények is szerepeltek. Sok turista például azt hiszi, hogy ezen alpesi ország fővárosa Zürich. Igaz, hogy e Limmat folyó mentén fekvő város Svájc pénzügyi központja és legnagyobb városa, ám az ország fővárosa Bern (ez a negyedik legnagyobb város). Egyébként a fővárost és Luzernt tartják a legszebb svájci városoknak. (Tényleg gyönyörű mindkettő, de nekem Zürich is nagyon tetszik, és nem egy bájos, réges-régi épületekkel teli kisváros is van.)

A külföldiek aránya az európai országok közül Svájcban a legnagyobb. A cikk írói szerint a svájciak viszont a sikeres integrációban is világbajnokok. Nem tették hozzá, hogy vannak kivételek – főleg azoknak megy nehezen a beilleszkedés, akik teljesen más kultúrából érkeznek. Az újságokban időről-időre olvasni olyan esetekről, amikor a lányt családja házasságra próbálja kényszeríteni, pár hónapja pedig egy gyilkosságról számoltak be (a családnak volt egy kijelölt segítője, viszont, mint utólag kiderült, hosszú évek során nem sokat tett azért, hogy az apa belássa, lányának jogában áll döntenie a saját életéről).

Svájcba nemcsak „egyszerű” emberek települnek be, sok híresség is szívesen költözik ide. Igaz, hogy világszinten itt a legmagasabb a „sebességmérőkészülék-sűrűség”, ám nem kell tartani a paparazziktól és az erőszakos rajongóktól. Zürichben sétálgatva egyszer szembejött velem Udo Jürgens (Ausztriában született énekes), egyik ismerősöm pedig Tina Turnert pillantotta meg a város egyik gourmetboltjában...

Sokan mondják, hogy a svájci csoki a legjobb a világon. Tény, hogy nagyon finom az itteni csokoládé. Ez annak is köszönhető, hogy kiváló minőségű a tej. Nem mítosz, hogy a svájci tehenek fehérebb tejet adnak – de csak akkor, ha 850 méter feletti helyen legelnek (e magasság felett a fűben olyan anyagok is vannak, amelyek fehérebbé teszik a tejet).

Augusztus elsejére visszatérve: Svájc nemzeti ünnepét eleinte szerényen „ülték meg”. 1899-ben vezették be, hogy este harangok szóljanak. Ma pedig már az ország legnagyobb ünnepe, tűzijátékkal, sokféle programmal. (Augusztus elseje 1994 óta munkaszüneti nap.)

Minden község szervez augusztus elsejei ünnepséget. Sok helyütt népviseletbe öltöznek ezen a napon. Ha jó idő van, akadnak, akik a szabadban grilleznek (nagyon kedvelt a a borjú- és sertéshúspépből készült „Bratwurst”, amit a városokban, falvakban a standoknál is meg lehet venni, kenyérrel kínálják – minden népünnepély elengedhetetlen harapnivalója), sötétedés után pedig megkezdődnek a kisebb-nagyobb tűzijátékok, a kisgyerekek lampionokat kapnak, a dombtetőket pedig a „Höhenfeuer”, máglya fénye világítja meg...