Új-mexikói útinapló(8)

Molnár Miriam  2004.10.10. 12:57

Az utolsó nap Taos-ban, továbbmegyünk Santa Fé-be...

8. nap
Utolsó napunk Taos-ban az Atonio’s nevű mexikói étteremben végződik egy nagyszerű ebéddel. A kilátás hihetetlenül szép innen, ráadásul ragyogó napsütésben ülünk a kertben, és nincs túl meleg.

A feketébe öltözött pincérek közül a főpincérnő, egy idősebb nő, láthatóan nem kedvel bennünket, és rendre összekeveri a rendelést. A tortilla-levest tészta nélkül kérjük, mégis azzal kapjuk -- és mosoly nélkül felszolgálva. Mindezek ellenére az ételek nagyon finomak (enchilada gombával és paradicsommal töltve, rizs és babpürével tálalva). Amikor a desszertet majszolgatjuk (csokitorta igazi vaníliás fagylalttal), megérkezik az egyik híres helyi művész is húgával, és egy Lady Jane nevű idősebb nővel. A művész koros már, bottal jár és a pincérek, a főpincérnőt beleértve, kivételes figyelmet szentelnek neki.

Az ebéd után jeges innivalót veszünk az útra és máris Santa Fé felé száguldozunk. Santa Fé gyönyörű! Igaz, hogy nincs mágikus szent hegye, mint Taos-nak, (hegyekben viszont itt sincs hiány), gazdag városi hangulata van, mint Győrnek, vagy Szombathelynek. Egy Brooklyn-ból idevándorolt nő így mesélte el nekem annak történetét, hogy miért nem Santa Fé-be, hanem Albuquerque-be költözött: „Santa Fé olyan borzalmasan szép! Én a mogorva, borús, esős New Yorkhoz voltam szokva, ahol az ember nyugodtan lehet depressziós, vagy rossz kedvű meg bosszús, nem lóg ki a sorból. Amikor viszont ide jöttem, ültem szomorúan este a teraszomon, néztem ezt a hihetetlen naplementét, és csak arra tudtam gondolni, hogy milyen szörnyű ez, hogy itt vagyok ebben a gyönyörben, és mégis depressziós vagyok. És holnap megint ugyan ilyen gyönyörű napsütésre ébredek, és a naplemente megint csak varázslatos lesz. El kellett költöznöm, nem bírtam ezt a sok napsütést meg szépséget.”

Santa Fé-be évtizedek óta járnak a betegek – tébécések, asztmások – mert az itteni magashegyi levegő állítólag jót tesz még a rákban szenvedőknek is. Szerintem, lehet valami igazság abban is, hogy errefelé már évezredekkel ezelőtt is foglalkoztak spiritualitással, és ezzel megváltoztatták a hely energiaszintjét. Itt tényleg nehéz szomorkodni, hiszen mindeni mosolyog és alkot körülöttünk. Minden sarkon két galéria van!

Miután megérkezünk barátnőm barátnőjének házába, kicsomagolunk és berendezkedünk a fél-pince lakosztályban. A házigazda összeüt egy nagyszerű vacsorát (háromfajta rizs, friss zöldbab a kertből, bab, és más különleges búzafélék, főtt krumpli), és a tofus jégkrém mellett éjfélig beszélgetünk, főleg az amerikai politikáról.

(Folytatjuk)

Hozzászólások

@

Küldés