Jane Austen és a Pemberley krónikák

Huszár Ágnes  2012.2.1. 6:34

Nagy fába vágta a fejszéjét Rebecca Ann Collins ausztrál írónő, amikor 1996-ban útjára indította a Pemberley krónikák könyvsorozatát.

Az írónő Jane Austen világhírű Büszkeség és balítélet című történetét gondolta tovább és vetette papírra, miután tízes évei a történet bűvöletében teltek. Egyetemista éveit a 19. századi szerző életének és munkásságának tanulmányozásával töltötte, mindent elolvasott arról a korról, amiben a szereplők éltek. Később könyvtárosként is folytatta kutatásait Jane Austen szereplőinek történelmi és társadalmi környezetéről, hiszen – megfogalmazása szerint – kényelmesen érzi magát abban a korban, amelyről ír, emellett nagyban csodálja Jane Austen értékrendjét és világlátását.

Ki ne ismerné a Büszkeség és balítélet Elizabeth-jét és Mr. Darcyját? A rajongók minden bizonnyal olvasták a regényt, de minimum látták valamelyik filmváltozatot. Én személy szerint a hatrészes BBC-sorozat imádója lettem, majd ezután olvastam el a regényt, és megkönnyebbültem, hogy mindkettő ugyanazt a világot mutatta meg, és egyikből sem hiányzott Lizzy csipkelődő, mégis józan megítélése, illetve Mr. Darcy tartózkodó hűvössége, ami persze megváltozik a történet végére. Aki olvasóként vagy nézőként betekint a 19. századi Anglia kényelmes vidéki életét élő urak és hölgyek világába, biztosan állíthatom, hogy egy pillanat alatt az írónő által teremtett miliő, leírások és párbeszédek rajongójává válik.

Mikor megláttam a könyvkínálatban a Pemberley krónikák című kötetet, ujjongó öröm fogott el: kell ez a könyv! Elképzeltem, ahogy bevackolom magam egy karosszékbe, és élvezettel merülök el a folytatásban. Majd elég gyorsan rájöttem, hogy – bizonyos szempontból – egy gyenge másolatot tartok a kezemben, és megállapítottam, hogy Rebecca Ann Collins fejszéje kicsorbult, talán el is törött, amikor belevágta abba a bizonyos nehéz fába. Végülis megkaptam a történet folytatását, hiszen Mr. Darcy, Lizzy és családjuk, Mr. Bingley, Jane és Benneték élete folydogál tovább, még akkor is, ha a regényben alig érzékelhető az idő múlása, egysíkúvá váltak a jellemek, és az írónő gyakran ismétli önmagát. A könyv olvasása közben végig hiányérzet gyötört.

A Pemberly krónikák elején igazából nem történik semmi új, csak a szereplők gondolnak vissza – elmerengve, bárgyú mosollyal az arcukon – az elmúlt eseményekre. Eleinte ez még nem zavaró az izgalomra, az ironikus kritikára, a történésekre éhes olvasónak, de amikor a 170. oldal után is ugyanaz köszön vissza (tudniillik, hogy Lizzy milyen hálás a sorsnak, amiért Mr. Darcy beleavatkozott Mr. Bingley életébe, megmentette a Bennet család becsületét, és ezzel utat engedett iránta érzett szerelmének), akkor a legtöbb türelmes olvasónak elmehet a kedve a könyv olvasásától. A Jane Austen könyvekre jellemző kedvesség, báj és az úri világ ironikus megjelenítése itt megmosolyogtató, művi, néhol erőltetett, de tetszhet azoknak az olvasóknak, akik ezt a világot túlzottan imádják, és el tudják viselni annak tömény, szirupos, mégis pátosszal teli leírását.

A szereplők környezetében múlik az idő, Anglia társadalmi változásait ők is megismerik, mégis az az érzése az olvasónak, hogy az ő világukban az idő döcög, nem jut el hozzájuk az iparosítás, modernizáció szele. Ez rendben is van, hiszen egy vidéki kastélyban élnek, és ha meglátogatják egymást, akkor hetekre beköltöznek a rokon vendégszobáiba. A Pemberley krónikákban ezekről a változásokról olvashatunk, de sajnos csak beszámoló jelleggel, nem szervesen a történetbe ágyazva. Az írónő megjeleníti az angol parlamentben bekövetkező változásokat, a zúgolódó, szegény embertömegek sorsát és a vidéki gazdaságok átalakulását, mégsem érezzük, hogy beléptünk a 19. századba, igazán részesei lennénk az eredeti karakterek életének, illetve annak folytatásának. Ami az izgalmakat illeti, Mr. Darcy unokatestvérének színrelépése kicsit segít a helyzeten, és talán ő az egyetlen karakter, aki nem kétdimenziós, igazán él, és üdítően hat.

A továbbgondolt könyvek és filmek az eredeti alkotók jelenlétének és munkájának hiányában általában csalódást okoznak a rajongóknak. Mégsem beszélem le Jane Austen rajongóit a folytatás elolvasásától, csak figyelmeztetem őket, hogy valószínűleg nem azt kapják majd, amit várnak.

Hozzászólások

@

Küldés