Évek

Danczi Mónika 2016.1.24. 1:30

Vasárnapi vers sorozatunkban ezúttal két utánozhatatlan hangulatú költeménnyel jelentkezünk.

Évek

Évek jönnek, évek mennek.
Embereket emelgetnek.
Együtt érnek dolgaik,
mégis külön sorsaik.

Járja mind a maga útját,
malomköves jövő múltját,
görgeti az éveket
öreg időgépezet.

Jelenedben élj ma ember!
Felejts jövőt múlt szemeddel!
Tervezz százezer csodát,
érezd aznap illatát.

Mi marad meg napod alatt?
Tárgyak? Tettek? Szent gondolat?
Múlhatatlan lesz a perc,
mit szíveddel átölelsz.

Öröklétbe belevésed
csillagfényű érzeményed.
Nem években számolod,
az egekre szórhatod!

Jó sorom volt gyereknek

Jó sorom volt gyereknek.
Jó sorom volt, szerettek.
Szépen felöltöztettek.
Hajamba éket tettek.

Szépnek akartak látni.
Boldognak utat járni.
Boldogságuk volt bennem.
Kincsük voltam. Szerettem.

Anyám értő szigora,
Apám szelíd mosolya,
Bátyám gondoskodása,
Nővérem pártfogása,

Velem jártak napomban
Estémben évszakomban.
Azt hittem magam vagyok,
S körülvettek angyalok.

Mesét olvastak nekem.
Nyitogatták énekem.
Játékom volt, szebbnél szebb,
S dűlőt járó természet.

Szőlőhegyi rejtelem,
Mind az összes lételem,
Erdőjáró visszhangok,
Munka közben víg halmok.

Jó sorom volt gyereknek.
Nyugodt voltam, szerettek.
Mindig megvolt otthonom.
Örök lett az oltalom.