Nők, érzelmek


Cseh Gizella  2011.4.17. 5:52

Ezúttal munkatársunk kedvenc verseit ajánljuk olvasóink figyelmébe. A szerzők: Szendrey Júlia és Kaffka Margit.

Szendrey Júlia
Sejtelem

Tavasz van, és a szabadban járok
Lesütött fővel, csendesen,
Gondolatim, mint elröppenő álmok,
Úgy elmosódnak kétesen.

Fejem fölött az ölelkező ágak
Szerelmes enyelgéseit
Nem nézem én inkább alatt az árnyak
Kísértetes rezgéseit.

Talán azért van így, mert nemsokára
Nyugodni ott lenn fogok én,
Keblem kihűlve és szemem bezárva
A sír mélységes fenekén,

Nem háborítva semmi földi zajtól,
Megsemmisülve porlani,
Megmentve végre az élet bajától
Ködpáraként eloszlani.

Jól sejtek-e?... vagy tán csalódom ismét,
Miként csalódtam annyiszor:
hasztalan várva, hogy az élet terhét
Itt hagyni rám került a sor.

Így lesz-e ismét?... s még az életkedvnek
Lepkéje is majd visszaszáll,
Kedvéért a nehány virágkehelynek,
Amit lelkemben még talál?

Kaffka Margit
Petike jár

Két harcsaszájú, picike jószág,
Butácska, édes gyerektopán,
Tétova, együgyű, - tündéri nesszel
Most tipeg átal egy ócska szobán.
- Ébred a szívem játékos kedve,
Elborít hófehér virágeső. -
Amikor látom a kacagásom
Hangosan, édesen csapkod elő.
Sok régi holmin, szürke íráson
Úgy fut, iramlik száz furcsa sugár,
S én ennek is, annak is kiáltani vágyom:
- Tip-top! Megindult. Petike jár!

Még fogja erősen az asztallábat,
És nyitva az ajka és úgy kipirul!
Hős emberi lázzal, tüzes akarással
E rózsarügyecske megállni tanul.
Most, - most! Elhagyja és indul előre,
Hogy csetlik-botlik, mily tévedező!
Tip-top! S aprózva, közbe megállva
Koppan vitézül a törpe cipő.
Már ideér. Most nyújtja a karját.
- "Csak lassan, okosan, Peti fiam!"
S megered szaporán, - elesni nem ér rá,
Előre hajlik - s az ölembe van.

Tetszik a játék. Kezdeti újra.
A karszék mellé kerülök én,
Nagyhosszút lépne, nagyhamar elérne,
S fölbillen szegényke az elején.
Remeg a szája, sírni szeretne,
Szétnéz: sajnálja-é valaki?
Gondolkozik... majd felkél szepegve,
S új erővel fog újra neki.
Rózsaszín ujját előre tartva,
"Tip-top" - így indul óvatosan,
Halkan, selypítve biztatja magát, hogy:
- "Csak las-san! - Okos-san! - Peti fi-am!"

S elnézem hosszan, homályos szemmel,
Borús káprázat száll le reám.
...Tűnnek az évek... Megöregedtem...
Egyedül lakom ócska szobán.
S ím néha erős lépés zaja hallik,
Jön egy daliás, ifjú legény,
- "Te vagy? Mit adjak? Kávét-e? Kalácsot?" -
Tip-top! Öregesen járom körül én.
S míg sok vidám csínyjét, nagy küszködését
Sorra beszéli, kacagva, vígan, -
Reszketve, ijedten suttogom én el:
- "Csak lassan,
Csak lassan, okosan, Peti fiam!"



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Semmi más

Póda Horsicza Ilona

Két vasárnapi versünket női szívvel írták.

2022.1.15.   


Idők jelei

Nagy Csivre Katalin

Advent harmadik vasárnapján is legyen vers!

2021.12.18.   


Bizonytalanság

Nagy Csivre Katalin

Mai vasárnapi versünk is rímel életünk aktualitásaira.

2021.12.11.   


Advent

Póda Csanád

Ma gyújtjuk meg az adventi koszorún a második gyertyát. Ilyenkor van csak igazán ideje a költészetnek!

2021.12.4.   


Újra szeretni

Nagy Csivre Katalin

Egy újabb vasárnap versgyöngyszemmel kedveskedünk!

2021.11.28.  1   


Porszemként

Póda Horsicza Ilona

Ma új szerzővel és három versével jelentkezünk.

2021.11.13.   


Ha szólnom kell

Nagy Csivre Katalin

Vasárnapi versünk elmélkedésre.

2021.10.9.   


Kiszámíthatatlan szerelem

Katona Nikolas

Vasárnapi versük témája ismerős: és így nyár vége felé is megtörténhet velünk.

2021.8.22.   


Sor(s)talanság

Katona Nikolas

Vasárnap van, megint egy vers. Olvassuk el!

2021.8.7.   


Mozaikok

Katona Nikolas

A jó vers igenis hiánycikk. Úgyhogy boldogok vagyunk, ha meg-megoszthatunk egy-egy vasárnapi lírát.

2021.7.31.   


Te vagy

Nagy Csivre Katalin

Vasárnapi versünk mindenkinek.

2021.7.24.   


Apám

Katona Nikolas

Vasárnapi versünk megint szépséges pillanatokat idéz.

2021.7.17.  1