Testképzavar

Oriskó Renáta  2014.10.10. 2:24

Avagy, amikor görbe az a bizonyos tükör.

Kövér vagyok, fogyókúráznom kell, le kell fogynom! Számtalanszor halljuk a nőktől ezt a mondatot. Azzal, hogy valaki figyel magára, vagy ha úgy gondolja, akkor érzi majd igazán jól magát a bőrében, ha megszabadul pár kilótól, nincs semmi baj. Az észszerű, nem drasztikus fogyókúrával, vagy azzal, hogy odafigyelünk, mikor, mit és mennyit eszünk, nem ártunk a szervezetünknek.

Manapság azonban nagyon sokan átesnek a ló túloldalára. Kamaszok, de gyakran felnőtt nők is beleesnek abba a hibába, hogy kifutókon, címlapokon szereplő csontsovány modellekhez szeretnének hasonlítani. Alakban, kinézetben. Már-már megszállottan harcolnak a kilók ellen, fogyókúráznak, szinte kényszeresen számolják a kalóriákat, és amint egy dekával többet mutat a mérleg, teljesen kétségbe esnek. Mindez gyakran olyan méreteket ölt, hogy teljes mértékben rosszul látják önmagukat, a tükörképüket. Mintha egy másik tükrön keresztül szemlélnék magukat, amely mindig kövérnek láttatja őket, holott már csak csont és bőr a testük. Olyan fokú testképzavar van jelen nálunk, amely miatt egy teljesen torz, valótlan és hamis képet látnak önmagukról.


A testképzavar, az hogy negatívan ítélik meg önmagukat, a testüket, elindít egy lavinát, amely étkezési zavarokhoz vezet. Hiszen mivel kövérnek látják magunkat, a testüket, ezért egyre kevesebb táplálékot vesznek magukhoz. Csak csipegetik az ételt, vagy előfordulhat az is, hogy teljes mértékben elutasítják azt. Épp emiatt kerülik azokat a helyeket illetve helyzeteket, amikor bármiféle kapcsolatba kerülhetnének az étellel. Az étel a legfőbb ellenségük. Nem a táplálékot látják benne, ami élteti őket, energiát ad, táplálja a testüket, hanem valami rosszat, ami negatív irányba változtatja őket. Negatív kép él bennük az evésről, az ételről. Olyan szavakra asszociálnak az evés és az étel hallatán, mint az elhízás és a kövérség.

A testképzavar és az abból kialakuló, illetve vele szorosan összefüggő étkezési zavarok, mint az anorexia és a bulimia, egyszerre vezethetők vissza lelki és társadalmi okokra. Egyrészt a már említett kép, a csontsovány modellek, amelyeket a média közvetít felénk, másrészt a karcsúság trendivé válása is okként említhető. Fiatalok esetében nagymértékben jelen van még ezen felül egyfajta befolyásolhatóság, illetve megfelelni akarás, vagy az osztálytársak csúfolódó megjegyzései, amelyek mind-mind a testképzavar kialakulásához vezethetnek. Vagy a legszörnyűbb, mert ilyenekről is hallani, mikor maga a szülő mondogatja állandóan a gyermekének, hogy kövér, ezzel ébresztve bűntudatot a gyerekben az evés miatt.


Az elrettentő példák száma egyre növekszik. Míg régen főleg a modellvilágból hallottunk híreket a kóros soványságról, addig napjainkban számtalan hír szól arról, hogy hétköznapi, fiatal lányok halálra éheztetik magukat. Éppen ezért nagyon fontosak a figyelemfelkeltő kampányok, amelyek egyrészt ismertetnek, másrészt példaként is szolgálhatnak, illetve felhívják a figyelmet a súlyos következményekre. 2007-ben a No Anorexia nevű, az étkezési zavarok elleni kampány arca Isabelle Caró francia modell és színésznő volt, aki maga is 13 éves kora óta küzdött az anorexiával. A sokkoló reklámplakáton az akkor 25 éves és mindössze 25 kilós lány vállalta, hogy meztelen testéről készült fotókkal mutassák be az anorexia következményeit. Sajnos rajta már nem tudtak segíteni, 2010-ben szervezete feladta a küzdelmet és belehalt az anorexia okozta szövődményekbe.

A kampányokon túl, amelyek felhívják a figyelmet egy nagyon is létező problémára, korunk egyik betegségére, nagyon fontos a probléma mielőbbi felismerése. A megfelelő szakemberek feltárják az okokat, a lelki problémákat, majd segítenek megbarátkozni, elfogadni és megszeretni a saját testünket, hogy aztán a tükörben is a valóságot láthassuk.

Hozzászólások

@

Küldés