Fuss, én utolérlek!
Embernek, kutyának egyaránt szüksége van a mozgásra. És persze, mindenki ott mozog, ahol tud…
A városi ember például a konditeremben tornázik, úszni jár, vagy az iskolai sportpályákon kocog. A városi kutya a lakótelepen vagy rozoga kerítésű iskolai sportpályákon mozgatja meg végtagjait. A vidéki ember (ha sportra adja a fejét) a kanálisok partján, erdőben kigyúrt ösvényeken fut. A vidéki kutya – persze ha nem házőrző korcsnak született --, ugyanott.
Az egyszerű halandó tehát, némi lelki felkészülés után, kocogni megy. A kutyát szintén futkározni viszi a gazdája -- ugyanoda. Míg a sportkedvelő kocog, a kutyatartó cigarettára gyújt, és szabadjára engedi borjúnyi kutyáját. A kutyán se póráz, se szájkosár. Kicsit körülnéz, majd látja: nicsak, itt vidámkodnak! Nyomban hancúrozni támad kedve, és üldözőbe veszi a gyanútlan kocogót. A kocogás versenyfutássá növi ki magát – egy ideig elöl fut az ember, utána a kutya, majd egy huszárvágással változik a helyzet! A kutya a futóra veti magát, hatalmas mancsait a vállára csapja – és nincs menekvés! A gazdi kifújja a füstöt, és nevetve kiáltja oda:
-- Nem kell félni, nem harap!
-- De hiszen már a trikómat rángatja! És igenis vigye innen a kutyáját!
A kutyatartó megsértődik. Válogatatlan szavakat vág a kocogó fejéhez, majd lassan odaballag borjújához, ami már rendesen benyálazta az áldozat képét és megtépázta a ruháját. Türelmes hangon beszéli rá a dögöt, hogy hagyja már abba a hülyéskedést, aztán megvakargatja a füle tövét, és elvezeti onnan. Persze azért meg nem állja, hogy nem túl hízelgő jelzőkkel illesse a szerencsétlen mozgásimádót.
Nem is kétséges, ki a bűnös és ki az áldozat ebben a felállásban. De vajon mi vezetett odáig, hogy az ember embertársa fölé helyezi a kutyáját? Ilyen rosszá változott volna a világ?
És talán ma már a mondás is fordítva érvényes -- nem a kutya az ember barátja, hanem az ember lett a kutyáé?
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Legyen más!
Nyári kánikula, forró levegő, szivárványünnep, másság, azonosság, szabadság és társai.
2026.6.28.
Kik a kisebb Istenek? 1.
A 21. század emberének jogai és kötelességei radikálisan megváltoztak. Viselkedése, gondolkodása, életmódja és szokásai is. A dolgokhoz, elődeihez és egymáshoz való viszonyáról nem is beszélve...
2026.6.24.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2026.5.9. 2
Levél az Édesanyának
Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.
2026.5.2. 2 3
Mi közöm hozzá?
Emlékszem milyen izgatott voltam, amikor ellátogatott hozzánk Bohus Marika néni. Az alsótagozatos osztályfőnököm volt, és rendszerint szülői látogatásra jött, amit én gyerekként mindig kitüntetésnek éreztem.
2026.2.15.
Legyen még jobb!
Egyre ritkábban történik meg, hogy lélekemelő gondolatokat oszt meg valaki, gondolatokat, amelyek átsegítenek a hétköznapok nehézségein, vagy egyszerűen csak biztatóbbá válik általuk életünk folyamata.
2026.1.1.
Ékszerünk: a magyar nyelv
Már a legelső szívdobbanásunk az anyanyelvünk ritmusára történik. Születésünknél fogva bennünk él ez a lüktetés, amit nyelvünk különleges dallamossága okoz. November 13-án van a magyar nyelv napja.
2025.11.13.
Amit az őszben szeretni lehet
Ősz lett. Szőlőillatos, levélhullatós, kabátba-sálba burkolózós, nyirkos reggeles, hosszú estés ősz.
2025.10.19. 12
Ide nekem a betegségemet! (2)
Preventív biztosítások lehetséges betegségek esetére, avagy kössünk-e szerződéseket az egészségünk érdekében?
2025.8.11.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2025.7.19.