Ne szólj rám!

Bányai Ilona 2014.1.2. 5:27

Ne szólj rám, ha álmodok! Ne szólj rám, ha azt álmodom, hogy a virágos utcán egészséges gyerekek játszanak...

...együtt, békésen, a leckéjük kész, finom uzsonnát kaptak, és meleg simogatást. Este hazamennek a tiszta, világos, meleg otthonaikba, és jóéjt-puszival alszanak el. Tudom, hogy nem igaz, mert sok gyermek csak az iskolában kap enni – már, persze, ha jár. Jó szót se kap, nemhogy simogatást, és örül, ha békén hagyják. Játszani sem tudnak, csak ordítani és marakodni, mert mást nem látnak otthon sem... De engedj álmodnom!

Ne szólj rám, ha azt képzelem, hogy apáink, nagyapáink, nagyanyáink biztonságban, békében és tiszteletben töltik öregkorukat, gyermekeik, unokáik körében. Látom én is, hogy sok családban nincs helyük, hogy nincs, aki gondoskodjon róluk, vagy akár csak egy jó szót szóljon hozzájuk. Hogy sokan az aluljárókban koldulnak, vagy magányos, fűtetlen otthonaikban rettegnek, hogy mikor, ki támadja meg, és rabolja ki őket. Én akkor is álmodni akarok!

Ne szólj rám, ha elmerengek egy dallamon, verset olvasok, vagy mesét hallgatok. Ne mondd, hogy a vers haszontalan, hogy a dallam elszáll, a mese hazug. Hallottam sok elfelejtett zenét, sok-sok rím simogatta a lelkemet, hogy később annál sebezhetőbb legyen. És tudom, hogy több a vasorrú bába és hétfejű sárkány az életünkben, mint a hős királyfi, vagy a legkisebb királylány. De ha a mesékben sem hiszünk, mi marad nekünk? Csak álmodjunk tovább!

Ne szólj akkor se rám, ha azt remélem, hogy a világ gyönyörű, a tengerek tiszták, a nap nevetve süt le ránk. Jó nekem, ha az az álmom, hogy az őserdők dúsak, a bálnákat nem mészárolják, nem hal ki többé egy állatfaj sem, és a természet nyugodtan lélegzik. Hogy a nagyvárosokban nem kóborolnak girhes kutyák és bolhás macskák az utcákon. Hogy nem így van? Tudom. Tudok a környezetszennyezésről, az ózonlyukról, a globális felmelegedésről. Láttam a haldokló cápákat, akikről csak az uszonyokat vágják le, a gazdagok levesébe. Mindennap találkozom kidobott, beteg állatokkal. Velük együtt álmodom egy jobb életről.

Ne szólj rám, hadd gondoljam, hogy mindenki félelem nélkül él! Hogy a munka élvezet és nem robot, hogy alkotni, hasznosnak lenni jó! Hogy mindenki úgy él, ahogy szeretne, van munkája, lakása, értelmes élete. Olvasom a statisztikákat: munkanélküliség, recesszió, válság, tengeren innen és túl. Zavargások, tüntetések, polgárháborúk... Ennél csak jobbat álmodhatok

Ne szólj rám, ha azt hiszem, megférhetünk egymás mellett, mi mind; fehérek, feketék, sárgák, városiak, vidékiek, keresztények, ateisták, realisták, idealisták; hogy tiszteljük egymás életét, vallását, véleményét. Hiszem, hogy mindenkinek helye van a világban, és együtt alkotunk egy egészet! Minden nap tapasztalom, hogy ember embernek farkasa, hogy mindenki azt képzeli, csak ő birtokolja az egyetlen és megfellebbezhetetlen igazságot és bölcsességet. Hogy az emberek többsége csak saját érdekeit keresi, és átgázol mindenen és mindenkin, aki az útjában áll. Én akkor is arról álmodom, hogy nem lesz ez így mindig, hogy egyszer majd más is az én álmaimat álmodja.

De addig is, kérlek, ne szólj rám: álmodni akarok!

Hozzászólások

2023.1.23.

További cikkek