A belga nők

Šipošová Miroslava 2006.7.9. 17:18

Napjainkban a belga társadalomban a nők a férfiakkal egyenrangú helyzetben vannak.

A történelmi adatok arra utalnak, hogy a leggyakoribb foglalkozás a „háziasszony” volt, aki gondoskodott a gyerekekről, a háztartásról és a férjéről.

A mai nők dolgoznak, de a többségük részmunkaidőben. Szokásos a segéderő alkalmazása a háztartásban, aki minimum hetente egyszer takarítani jár, van bébiszitterük, és néhányuknak pluszban még egy kisegítő, aki csak vasal. Ennek ellenére minden nő panaszkodik, hogy milyen nehéz az élete, és hogyan nem lehet megoldani a munka, a háztartás és a gyereknevelés összeegyeztetését.

Az anyasági szabadság csak három hónapig tart. Ha a nő tovább is otthon szeretne maradni a kisbabájával, elveszítheti az állását. Sok munkaadóval azonban tárgyalni lehet a részmunkaidőről, amikor is a nő kiválasztja, melyik napokon megy munkába, esetleg az otthon és a cégben végzett munka kombinációjában egyeznek meg. Az is bevett gyakorlat, hogy a nő csak a délelőtti órákban dolgozik, délután pedig otthon van. A gyerekeket három hónapos kortól specializált bölcsődékben lehet elhelyezni, amelyeket „gyerek-gyűjtőhelynek” neveznek. Az itteni nevelőnők a legkisebb bébikről gondoskodnak, sőt, anyatejjel táplálják őket, amelyet az anyák hoznak a gyerekekkel együtt. Leggyakrabban azonban a gyerekek a nyugdíjas nagyszülőkhöz vándorolnak.

Az itteni nők természete nagyon érdekes. Mielőtt nekiállnék részletezni, le kell szögeznem, hogy az itteni emberek meglehetősen hűvösek, zárkózottak, egyszerűen „kőből való természetek”. A nők nagyon féltékenyek, önállótlanok és nem értenek semmihez, ami a technika szót tartalmazza. Általános jelenség, hogy a nő átadja a férfinak az autója kulcsát, mert „a műszerfalon megint világít a piros lámpácska!” Ez felszólítás a férfi számára, hogy menjen el tankolni. Az átlagos belga nő nem képes egyedül megbirkózni semmilyen praktikus dologgal. Arra ott van a férje. Természetesen léteznek kivételek: nők, akik ki tudják festeni a lakást, lyukat fúrnak a falba és hasonlók, de ez nem megszokott.

A nők művelődése a nyelvekre, a szociális munkára, tanításra, történelemre, jogra és más humán szakokra irányul. Női gépészmérnök itt nem létezik, vagy csak kivételesen. A nők a férjhez menés után is meghagyják a lánykori nevüket, a gyerekek az apjuk vezetéknevét kapják. Társaságban a nőt asszonyomnak szólítják, a férje vezetéknevével.

A statisztikák szerint az európai országok közül Belgiumban a legmagasabb a válások száma. A komplikált személyes kapcsolatok, szeretőt tartó férjek és feleségek itt napirenden vannak. Az ország nagyon liberális és megengedett a homoszexuális párok házasságkötése, sőt az örökbefogadás is az egynemű házasságokban.

Az örökbefogadás megszokott jelenség. Hetero- és homoszexuális párok egyaránt örökbe fogadnak gyerekeket az egész világból, leggyakrabban afrikai és ázsiai országokból. A gyerekek között nem tesznek semmilyen különbséget. De a gyerekekről majd legközelebb…

Fordította: Jády Mónika