A nők közötti barátság

Póda Erzsébet 2019.3.22. 1:36

A női barátságok különleges kapcsolatok: áthatja őket a jellegzetes női gyengédség. Nem is csoda, hiszen számukra fontosak az érzelmek.

Túlzások nélkül állíthatjuk, hogy semmilyen más viszonyban nincs annyi érzelem, megértés, melegség, ragaszkodás, és különlegesen meghitt szeretet, mint a nők közötti barátságban. Ebben mindenféle szeretet egyesül: az anyai, a testvéri, a munkatársi, a sorstársi, az emberi, sőt a „női” szeretet. S ha "szakításra" kerül sor, egy életre szól a fájdalom, a barátság elmúlása nem marad nyom, lelki heg nélkül.

A szoros barátnői kapcsolatok az őszinteségen és a bizalmon alapulnak. A nők megbíznak egymásban, és mindent nyíltan megbeszélnek. Sokat foglalkoznak egymás érzelmeivel, véleményével és gondolataival. Sokat „lelkiznek” -- és éppen ez az, ami felszabadítja őket a különböző élethelyzetekben keletkező feszültségeiktől.

A jó barátnő felér száz pszichológussal, és semmilyen nyugtatószer nem olyan hatékony, mint a megértő, vigasztaló, tanácsokat osztogató barátnő. A nők között ugyan nem működik minden helyzetben a szolidaritás vagy az összetartás, ennek ellenére inkább megbíznak egy másik nőben, mint egy férfiban. A nők általában érzelmi megerősítést várnak barátnőjüktől, és mivel egyformán gondolkodnak, ők azok, akik megértik társnőik gondolkodásmódját, következtetéseit, lelkületét, cselekedeteik mozgatórugóit.

A nők közötti barátságokban szinte mindig jelen vannak az ősi kommunikációs elemek: az érintés, a simogatás, az ölelés. És éppen ez az, ami mássá: meghittebbé, bensőségesebbé, emberibbé teszi. Minden barátságok legszebbike, legszorosabbika, legérzelmesebbike és legmegérthetetlenebbike a nők közötti barátság.

A barát(nő)i kapcsolatok minősége függ a személyiségtől, a környezettől, és sok más tényező is befolyásolja. Minden embernek más és más az igénye, a barátságok is különböző mélységűek. A meghitt barátságok néha már-már a házassághoz hasonlítanak. A házasságok egy része azért fut zátonyra, mert a párok túl sokat vannak együtt, túlságosan "belefolynak" egymás életébe, csüngnek egymáson, és ezt nehéz terhet is jelenthet. Ilyenkor egy kicsit távolabb kell lépni egymástól, és meg kell keresni az önazonosulást. Rövid időre meg kell pihenni, esetleg külön hobbit keresni, mert lehet, hogy csak az a baj, hogy mindenkinek egy kis egyedüllétre, fellélegezésre van szüksége. Talán a tönkrement nők közötti barátságok esetében is csak erről van szó. Hiszen a nők azok, akik igazán közel tudnak kerülni egymáshoz.

Női vélemények a barátságról:

- A nagy, igazi, őszinte barátság az élet különleges adománya. Nincs mindenkinek olyan szerencséje, hogy része legyen benne.

- Volt egy „legjobb” barátnőm. Úgy imádtam, mint egy bálványt. Becsapott. Nem szeretném azt még egyszer átélni. Azóta nincsenek mély baráti kapcsolataim. Nem engedek magamhoz túl közel senkit. Sok barátnőm van: hol az egyik jön el hozzám, hol a másik. Van kihez fordulnom, ha szükségem van segítségre. Nem mászok a magánéletükbe, és én sem avatom be őket az enyémbe. A magánélet szent dolog. Ezernyi más témáról lehet beszélni: gyereknevelés, bevásárlás, kultúra, lakberendezés, filmek, könyvek.

- Sok barátnőm volt. Komolyan vettem őket, és mindent megtettem értük. Amikor szükségük volt rám, segítettem nekik. Általában az én vállamon sírták ki az összes bánatukat. Még ez is jólesett: örültem, hogy megbíztak bennem, hogy tanácsomat kérték, hogy bizalmukba fogadtak. Csakhogy ez a kellemes barátság-dolog csak addig tartott, amíg meg nem született a gyermekem. Igaz, hogy kezdetben a kicsi minden időmet lefoglalta és a szoptatás miatt már nem tudtam elszakadni hazulról akkor, amikor szerettem volna, de úgy gondoltam, majd biztosan eljönnek a barátaim. Jólesett volna, ha a kicsivel való törődést, az állandó készenlétet enyhítette volna egy jóleső beszélgetés. De nem így történt. Amikor egyéves lett a kisbabám, rádöbbentem, hogy a barátaim magamra hagytak. Igaz, a gyerek miatt nem lehetett nálunk éjfélig dorbézolni, hangosan hahotázni, de én nem is erre vágytam, hanem hogy érezzem, fontos vagyok nekik, és ugyanazt jelentem a számukra, amit ők nekem. Még a legeslegjobb barátnőm is magamra hagyott. Pedig őt nagyon szerettem. Másfél éves lehetett a gyermekem, amikor hosszú idő után eljött hozzám. Bár ne jött volna! Nem azért keresett fel, hogy meglátogasson, hanem, hogy alibit szolgáltassak a férjének: nálam volt – miközben a valóságban a szeretőjével hempergett valahol. Olyan szörnyen csalódottnak éreztem magamat!

- Felnőttek közt nincs igazi barátság. A barátkozás gyerekeknek való dolog.

- Van egy gyerekkori jó barátnőm. Egyszer négy évig nem láttuk egymást, s amikor találkoztunk, ott folytattuk, ahol abbahagytuk. Ilyen az igazi barátság. Néha vitatkozunk, a dolgokról eltérően vélekedünk, de ez nem megy a kapcsolatunk kárára. A mi barátságunk szilárd alapköve a kölcsönös bizalom, a megértés és a szeretet. Férjes-családos anyák vagyunk, néha hosszabb ideig nem tudunk találkozni. Mostanában rengeteget esemesezünk egymással. És bizony előfordult már, hogy a férjeink féltékenykedtek ránk. Bármi történhet, én tudom, hogy a mi barátságunk örökké fog tartani.