Csillagköd
Vasárnapi versünk az elcsendesedésre, elmélkedésre késztető ünnepünkre rímel éppen.
Csillagköd
Szürke fellegek alatt
romok közt bolyongtam.
Magányomban belestem,
poklokba, vermekbe.
Leszállt sötétségben
csöndes temetőkert
mélysége kísért.
A fagyott rémképek
bolyongásra késztettek.
Iszonyú sötétben
gyújtottam így tüzet,
csontig égetett lángja,
hamuvá lettem,
hulló porszem.
Varázsszél ringatott,
vízörvény simított,
perzselő napkar
súgott igazságot:
csillagköd üzent
halhatatalanságot.
Hozzászólások
Kapcsolódó cikkek
Később
Rendhagyó most az időjárás: ezek a napok nemcsak forrók, hanem túlságosan is azok. Nem tudhatjuk, mi vár ránk. Ezért is érdemes elolvasni rendhagyó műfajú vasárnapi versünket.
2026.8.1.
Álomkatedrális
Vasárnapi versünk sokkal mélyebb üzenetet takar, mint első olvasatra gondolnánk. Fejtsük meg!
2024.7.20.
A rovat további cikkei
Melankólia
Játékosság, próbálkozás, kedvtelés, tollpróbálás, szigorúan nemköltészet. Mégis, vasárnapi versként talán üdítően szórakoztató lehet.
2024.12.14.
Advent
Ma gyújtjuk meg az adventi koszorún a második gyertyát. Ilyenkor van csak igazán ideje a költészetnek!
2024.12.7.
Márványarcú Bohóc
Egy fiatal versíró küldte számunkra az adventi időszak kezdetére vasárnapi versünket
2024.11.30.
Tévelygő
Vasárnapi versünk, mert a világ egyre változik, és olyasmiket kavar fel az információáradat, amik mindenkit megdöbbentenek.
2024.3.16.