Illúziók
Vasárnapi versünk nem is lehetne időszerűbb, és gondolatmozgatóbb...
Illúziók
Magasra rúg a dédelgetett illúziók ára,
hol kastélynak álcázott a rom,
otthonnak hazudott az ember háza,
mosolynak sminkelt a szomorúság,
valóságnak hitt a valótlanság.
Hol létminimum a metaverzum,
a szerelem random vágyakozás,
sehova sem halad a (fő)állás.
Hasznossá mímelt a haszontalanság,
fecsegőn rímel a semmitmondás,
a mérget gyógyszernek árulják
hamis szólamú melódiák.
A mindenségről nem szabad szólni,
A semmiről kell mindent tudni,
Nem jut idő mantrára vagy imára,
Magasra rúg az illúziók ára.
Hozzászólások
Kapcsolódó cikkek
A rovat további cikkei
Advent
Ma gyújtjuk meg az adventi koszorún a második gyertyát. Ilyenkor van csak igazán ideje a költészetnek!
2022.12.2.