Márványarcú Bohóc

Pcsolinszky Kitty  2024.11.30. 23:29

Egy fiatal versíró küldte számunkra az adventi időszak kezdetére vasárnapi versünket

Márványarcú bohóc

Hajdanán felhőket karcolt a márványpalota,
Ma már csak ráirányul a hahota.
Látom, önmagad rémképe vagy
a grafitszürke ég alatt,
S nem tehetsz mást,
Keresned kell a megoldást!
Ha valaki azt feleli, ezek csak „álmok”,
Mondd: Nem, én ebben látom a valóságot!
A vasszínű mennyezet egyre kékül.
A suttogás felzendül:
„Ugyan!
Önbizalmának ritmusa ismerten az ő stílusa,
Hisz neki minden áldás az ölébe hullik,
Lényegtelen, vajon a szerencse rábólint.”
Mókamester!
Miért csüggedsz?
Elvégre azt vallottad:
„Nem törődöm azzal, ki mit szól.
Ha falba ütközöl, csak ennyit mondj:
Nem hallgatom végig, van más gondom.
Hagyom a fenébe, létezik jobb dolog.”
Most szürkébb vagy, mint általában.
Üzenni kéne a mátkapárnak,
Hogy a száját másra tátsa!
A kérdésem:
„Ki lesz itt a boldogabb?
Aki port kavar, vagy aki diktálja?
Lázadó Gondolat, ott maradj!
Úgy vélem, nem az határoz meg,
Merre mentem, kell-e a lelkem.
A bukás nem lehet más,
mint egy magadon végzett kutatás.
Vajon hol értékelik a tudást?”
Márványarcú Bohóc,
Te nem látsz át rajtam,
A szemed igazán fakó,
Elég átható.
Rám néz, szinte meg se ismerem,
Pedig születéstől divatolok vele!
Vonásai diktálják:
„Nekem nem is a szépség kell!
Méltányolom, ha a személyekben él az értékrend!”
Önök csak körbeveszik a pulpitust,
Hallják a vallomást, az ítélkezést,
Repedjen a márvány, tudom erre vártál.
Lássátok a sebet, szilárduljon hűlt helye!
Nem tudjátok: „Mindenkinek lehet hatalma, ha az illető akarja!
A művészek könnyei nem a sírásból erednek.
Minden helyzetben nevetnek.”
Elvégre a prédátok is egy bohóc!
A Márványarcú Bohóc!

Hozzászólások

@

Küldés