Novemberi árnyak
Vasárnapi versünk kicsit borongós, de hát ilyen a november...
Tar bokrok, lombtalan fák
széltől zizegve hajolnak
dodonai jóslatot
suttognak.
Kőarccá fagyott
utolsó leheletek
nyugalmas feledést
imákban keresnek.
Pislog a gyertyaláng
lenyúl oda az Isten
hol kopott sírkövön
nevek fakulnak,
árnyak halmozódnak,
új életet táncolnak...
Hozzászólások
Kapcsolódó cikkek
Csillagköd
Vasárnapi versünk az elcsendesedésre, elmélkedésre késztető ünnepünkre rímel éppen.
2026.10.31.
Később
Rendhagyó most az időjárás: ezek a napok nemcsak forrók, hanem túlságosan is azok. Nem tudhatjuk, mi vár ránk. Ezért is érdemes elolvasni rendhagyó műfajú vasárnapi versünket.
2026.8.1.
A rovat további cikkei
Melankólia
Játékosság, próbálkozás, kedvtelés, tollpróbálás, szigorúan nemköltészet. Mégis, vasárnapi versként talán üdítően szórakoztató lehet.
2024.12.14.
Advent
Ma gyújtjuk meg az adventi koszorún a második gyertyát. Ilyenkor van csak igazán ideje a költészetnek!
2024.12.7.
Márványarcú Bohóc
Egy fiatal versíró küldte számunkra az adventi időszak kezdetére vasárnapi versünket
2024.11.30.
Álomkatedrális
Vasárnapi versünk sokkal mélyebb üzenetet takar, mint első olvasatra gondolnánk. Fejtsük meg!
2024.7.20.
Tévelygő
Vasárnapi versünk, mert a világ egyre változik, és olyasmiket kavar fel az információáradat, amik mindenkit megdöbbentenek.
2024.3.16.