Irány a Lake District! (2)

Póda Erzsébet  2026.10.11. 11:32

Ezúttal visszalátogattunk Északnyugat-Anglia, Cumbria megyéjébe, a Beatrix Potter meseírónőt is inspiráló Lake District Nemzeti Parkba, hogy ismét elbűvöljön bennünket a lenyűgöző Windemere.

Barátnőm családja rendkívüli módon figyelt rám. A hétfő reggeli és a hétköznapi készülődés csöndesen zajlott, a gyerekeket az édesapjuk vitte el az iskolába. Előtte még beszélgettünk kicsit, és a reggelit közösen költöttük el. Én egy hatalmas tányért kaptam, rajta egy teljes érett és finom avokádó, pirítós, olívaolaj, narancslé, meg még ki tudja, mi minden. A kávé után Zitával ketten indultunk útnak. Célunk (barátnőm gondosan előkészített tervei alapján) a Lake District Nemzeti Park volt – Anglia egyik legszebb vidéke! (Pontosabban Wiindermere településre mentünk.) Kedvenc meseíróm és példaképem, Beatrix Potter életének és alkotásának fontos színhelye is itt van. A róla elnevezett múzeumot már meglátogattam pár éve, természetesen Zitával együtt, így most nem oda készültünk, hanem kifejezetten a tó és környéke volt a célpont.

Az autóút alatt természetesen sokat beszélgettünk, miközben újra meg újra megcsodáltam az angliai vidék semmihez sem hasonlítható zöldjét és szépségét. A parkolás után egy rövid sétát követően jegyet váltottunk a tóparton az egyik hajóútra. Az egyórás hajókirándulás vezetője, egy kellemes hangú és különleges hanglejtésű angol úr szépen artikulálva ismertette közönségével a tó különlegességeit, a tóparton található birtokok és épületek történeteit.

Windermere kikötője felé haladva, a tó "szárazföldi" oldalán, egy méltóságteljes régi temető


Kikötői forgatag


Indul a sétahajózás!

Mintha egy valóságos időben vetített filmben vettünk volna részt! Anglia legnagyobb természetes tava maga is a Windermere nevet viseli. Körülbelül 17 kilométer hosszú, a legmélyebb pontján pedig eléri a 67 méter. Érdekessége, hogy valójában, gyakorlatilag nem is tó, mert nem rendelkezik „tavi” tulajdonságokkal, hanem inkább „állóvíz”. Meg is van a maga legendája, miszerint itt él a Bownessie, egy hosszú, púpos vízi lény, amelyet – ahogy a Loch Ness-i tó esetében – itt is többször látni véltek. A vidék már a viktoriánus korban is a gazdagok pihenőhelye volt, ekkor indultak el itt az első gőzhajó-járatok. A nagy háború idején a tavat vízirepülőgépek tesztelésére és pilótaképzésre is használták. Összesen 18 kisebb-nagyobb sziget található benne. A legnagyobb sziget, a Belle Isle magántulajdonban van. Különlegessége egy 1774-ben épült, teljesen kerek alaprajzú kúria. Bár hatalmas vízmennyiségről van szó (a becslések szerint körülbelül 300 milliárd liter), 1895 telén a Windermere hat hétre teljesen befagyott. A jég olyan vastag volt, hogy a helyiek gyalog és szánkókkal keltek át az egyik partról a másikra. Legutoljára 1963-ban fagyott be komolyabban. A tó vizében egy rendkívül ritka, védett halfaj is megtalálható, mégpedig a sarki szemling. Ez a faj a legutóbbi jégkorszak idején szorult a tóba a gleccserek visszahúzódásakor. A madarak közül különlegességnek számít még a nagy kárókatona, amelyeket mi is láttunk a vízből kiálló sziklákon és fatörzseken.

A hatalmas víztömeg


Az egyik sziget, középkori hangulatú építménnyel


Szigetek a Windermere-tavon


A hajóút után sétáltunk kicsit, majd ebédidő lévén kerestünk egy büfét. A tóparti városban (Bowness-on-Windermere) található a Beatrix Potter múzeum is – egy varázslatos hely, ahol a mese valósággá válik. Az írónő mesealakjai szó szerint megelevenednek: Nyúl Péter, Gregor úr, Nyuszi Benjámin, Róka úr, Tüskés néni, Kacsa Jolán, Egérke asszony és a többiek. A fák lombjai közül madárcsicsergés hallatszik, a napsugarak a napszakoknak megfelelően változnak, halk zene hallatszik a háttérből… A benti interaktív mesehelyszínek látogatása után egy igazi, gondozott szabadtéri angolkertbe juthatunk ki, ahol pontosan olyan zöldségek és virágok növekednek, mint az írónő meséiben. Lenyűgöző és felejthetetlen örök emlék! Én még az előző manchesteri utam alkalmából látogattam el ide Zitával, úgyhogy most csak a múzeum épülete előtti fish&chips büfé teraszán ültünk le. A boltban ma már nem helyi angolok szolgálnak ki, hanem a távol-keleti személyzet tagjai. Nem is tudom – az étel finom volt, a kiszolgálás sem hagyott kivetnivalót maga után, a jókedvünk sem hiányzott, hiszen itt ülhettünk a csodálatos mesemúzeum előtt, mégis – a távol-keleti körítésű fish&chips azt a hasonlatot juttatta eszembe, milyen lenne, ha egy igazi magyar lángosozót mingránsok működtetnének. Bár meglehet, már van is ilyen. Elnézést kérek az érzékeny olvasóktól, de továbbra is kitartok az mellett, hogy szeretem és mélyen tisztelem a világ összes nemzetének sajátosságát. Ez a különlegesség az, ami a világot sokszínűvé teszi, és nem az, hogy egyenruhásítják a világot.

A finom ebéd elfogyasztása után betértünk egy charity shopba, majd megittunk egy kávét. A parkoló felé sétálva pedig szintén egy csodálatos épületre lettünk figyelmesek. Az utcafrontról a kerítésen át egy műemlék-templom filmbéli látványa tárult elénk. El is határoztuk, hogy ide bemegyünk. Amint beléptünk a kertjébe, a forgalmas város mintha egy csapásra eltűnt volna. A műemlék-kategóriába tartozó Szent Márton-templom a régi angol hangulatot hozza vissza. Az 1483-ból származó épület arról a leghíresebb, hogy itt található Északnyugat-Anglia egyik legszebb középkori ólomüveg ablakgyűjteménye (melynek legidősebb darabjai az 1260-as évekre nyúlnak vissza), valamint történelmi szállal kötődik George Washington őseihez is. A templom megtekintése egy igazi, kőbe vésett történelmi időutazás, amely több mint fél évezrede őrzi a Lake District vidékének lelki és kulturális örökségét. Falai között járva szinte tapintható a múlt: a fenséges, 15. századi gótikus ívek és a csendes áhítat hangulata azonnal magával ragadja a látogatót. A templom igazi ékköve a lenyűgöző középkori ólomüveg ablak, amelyen átszűrődve a délutáni fények misztikus, színes ragyogásba öltöztetik az ősi oltárteret. Ez a békés szentély nemcsak építészeti remekmű, hanem a megnyugvás és az időtlen szépség szigete a nyüzsgő tópart szomszédságában. Ráadásul a templom lelkésze kedvesen és készségesen válaszolgatott a betérő turisták kérdéseire.


A Szent Márton templomkert


A templom csodálatos belső része

Úgy indultunk a parkoló felé, hogy a képzeletbeli élménytarisznyánk tele volt gyönyörűséggel, izgató történelmi emlékekkel, és feldolgozásra váró vizuális és érzelmi élményekkel. A Lake District ezen részén rengeteg felfedeznivaló csoda és érték van! Egy élet nem lenne elég arra, hogy végignézzük mindet.

Hazaérve bőséges vacsora várt: mindent meg kellett kóstolnom. Az angol kolbászkákat babos körettel, a palacsintát, a kekszet és még borral is megkínáltak. A zuhanyzás után a hatalmas ágyban megint sokat beszélgettünk, barátnőm pedig felvázolta a következő nap terveit: Manchester újrafelfedezését.


Ez egy igazán szép júniusi barátnős-nap volt

(Folytatjuk)

Hozzászólások

@

Küldés