Az anya élethez való joga

Maceková Johanka 2007.10.22. 8:47

Az elmúlt hetekben Szlovákiában parázs vita folyt a terhesség-megszakítással kapcsolatban...

...amely során e beavatkozás eddigi hozzáférhetőségét is kritika érte.

Egyesek szerint jobb lenne, ha korlátozások lépnének érvénybe, és a beavatkozást csak bizonyos feltételek mellett lehetne elvégezni. Véleményem szerint az ilyen hozzáállás egyáltalán nem lenne hasznos, mivel lehetővé tenné, hogy a kompetens személyek önkényesen döntsenek, és a nők akkor sem jutnának el művi vetélésre, ha megfelelnének a törvényben meghatározott feltételeknek.

Ezt annak a hírnek az alapján állítom, amely a lengyelországi helyzetet elemzi, ott ugyanis pontosan ilyen rendszer működik. Alicja Tysiac esete egy azok közül, amikor a nőnek nem engedélyezték a terhesség-megszakítást, annak ellenére, hogy a törvény szerint joga volt rá. Alicja Tysiac látáskárosult. A 2000-es év előtt közölték vele, hogy szemproblémái miatt veszélyes lenne számára egy újabb terhesség, akár teljesen meg is vakulhatna. Azt ajánlották neki, hogy köttesse el a petevezetékét, de ennek ellenére sem akadt olyan orvos, aki végrehajtotta volna ezt a Lengyelországban bűnnek számító beavatkozást. Lengyelországban 1993 óta törvénytelen az abortusz, és csak abban az esetben engedélyezett, ha nemi erőszak történt, ha vérfertőző kapcsolatból fogant a magzat, vagy ha az anya egészsége veszélyben forog. Még ha az ajánlás alapján meg is lehetne szakítani a terhességet, az orvosok többsége elutasítja azt, sőt olyan esetek is előfordultak, amikor az orvosok hazudtak az anya, illetve gyermeke egészségügyi állapotáról.

Alicjának azt mondták, hogy nem szedhet fogamzásgátló tablettát. A nő teherbe esett, és 2000-ben engedélyt kért az abortuszra, de az orvosok elutasították. Egy orvos sem írta meg az ajánlást, és nem voltak hajlandók végrehajtani a beavatkozást sem. Alicja a harmadik hónapban feladta a küzdelmet. Császármetszéssel jött világra a gyermeke. Szülés közben bevérzett a szemhártyája. Ezután rövid időre elveszítette a látását. Olyan mértékben leromlott az egészségi állapota, hogy jogilag elismerték fogyatékosként. Alicja beperelte az orvosát, aki megtagadta tőle a beavatkozást, de nem járt sikerrel. 2003-ban az Európai Emberjogi Bíróságra vitte az ügyet, és idén megnyerte a pert.

A következő példa Angela Carden esete, aki rossz egészségi állapota ellenére úgy döntött, hogy megtartja a gyermekét. A terhesség rontott egészségi állapotán, de ő elutasította a gyógyszereket, nehogy kárt tegyen a gyermekben. De aztán eljött az a pillanat, amikor elviselhetetlenné vált a szenvedés, és ismét szedni kezdte a gyógyszereket. Ekkor a gyermek jogai mellett kardoskodók bírósági úton kiharcolták, hogy császármetszést hajtsanak végre. A gyermek nem maradt életben, és két nap múlva Angela is meghalt.

Ez csak töredéke mindannak, ami megtörténhet, és ami valóban meg is történik azokban az esetekben, amikor a nő választási lehetőségeit valamilyen módon korlátozzák, és amikor a meg nem született gyermek életét fontosabbnak tartják az anya életénél. Naiv és a valóságot nem tükröző dolog azt gondolni, hogy az abortuszhoz való jog megváltoztatása vagy a beavatkozás betiltása pozitív eredményeket hozhat. Csak akkor kerülhetők ki a fent említett esetek, és az, hogy maga az érintett nő helyett más döntsön a nő további sorsáról, ha a terhességmegszakítás továbbra is legális és szabadon választható marad.

Az „élet hívei” azt mondják, hogy a gyermek ember a megfogantatás pillanatától. Szerintem a magzat a megfogantatás pillanatában olyan képződmény, amelynek lehetősége van emberi lénnyé válnia. E lehetőség azonban csupán az anyának köszönhetően valósulhat meg, aki szabadon eldönti, hogy a magzatot kihordja és megszüli – vagy nem.

Fordította: Jády Mónika