Mi szülünk, nem a férfiak!

Puha Andrea  2007.10.27. 17:05

Egy trafik közelében álltunk páran, lányok. Beszélgettünk erről-arról…

…mikor észrevettem, hogy Kati előhalássza zsebéből a pénzt, és tétován az újságosbódé felé pislog.
Meglöktem: – Mi van?
– Izé... óvszert kellene vennem... – vigyorgott rám szégyenlősen.
– És? – vontam fel a szemöldököm, s a trafik felé biccentettem, hogy: ,,Hát ott van, tessék, nem rohan el, nyelved van, kérjél...!” Kati azonban csak toporgott egy helyben. Akkor esett le a tízfilléres. Nem mert venni.
–Vegyek? – könnyítettem meg a dolgát.
– Aha! – s a kezembe nyomta a pénzt.

Azért mégiscsak szörnyű, hogy az embernek védekeznie kell a nem kívánt terhesség ellen, és szégyell óvszert venni! Sőt még körül is néz, nincs-e ismerős a közelben. Különben is, nem a pasik dolga lenne ez? Végül is a teremtés koronái adják azt a bizonyos nedvet, amelytől az élet megfogan. Igen, csak hát a nő az, aki nem akar teherbe esni – dobják vissza a labdát. Könnyű másra hárítani a felelősséget. Pedig a férfi sem akar mindig gyereket, s ha mégis bekövetkezik az elkerülhetetlen, a nőt hibáztatják, s van, hogy a férfiak hozzák fel az abortusz lehetőségét is. Mostanában arról hallunk úton-útfélen, hogy az abortuszt ellenzi az egyház. És a férfiak? Hogy is van ez? Nem dönthet a nő, hogy a gyereke megszülessen-e vagy ne?

Vegyük például Klárit. Tizenhét éves középiskolás lány. Jó tanuló, kedves, aranyos, szerény. De lehet akár kacér, férfifaló. Sétál az úton, hazafelé tart, vagy a boltba készül, vagy bárhová, ahol nem jár sok ember, éppen nincs túl nagy forgalom. Talán épp mosolyog, mert eszébe jut valami szép. S ekkor arra hajt egy autó, benne egy férfi, aki talán már rég kinézte magának a lányt, s most feltámadt benne a perverz vágy, és elrabolja. Megtörténik a dolog, amely minden nő számára szörnyű... A lány valahogy túléli, pszichológus segítségével túlteszi magát rajta. De mi van, ha teherbe esik? Szülje meg a gyereket, kilenc hónapon át arra emlékezve, hogy mi történt vele? Nevelje fel gyűlölettel? Adja intézetbe? A gyerek nem tehet arról, ami történt, és ha intézetben nevelkedik majd, azt is megsínyli.

Nézzük Mártát! Felnőtt nő. Férje veri, bántalmazza lelkileg, fizikailag. Pénze nincs, amit keresnek, a férfi elissza. Körülményeik rosszak, nincs se szeretet, se egyetértés, se boldogság, se összetartás, a pénz arra nem érdemes dolgokra megy el. S akkor a nő teherbe esik, akár erőszak által, akár azért, mert volt egy pillanat, mikor elgyöngült, hisz a lelke mélyén szereti a férfit. Elvetetné a gyereket, mert ebbe a környezetbe beleszületni talán kimondható: átok. De nem lehet, mert a törvény nem engedi. Szülje meg a gyereket, terhessége alatt is tűrve a nehéz életet, aminek következtében a magzat károsodhat is, és a gyerek szintén legyen majd részese a bántásoknak? Nemcsak az apjától, hanem az anyjától is, mert kiszakadhat belőle is: „nem elég a bajom, még te is itt vagy!” Nézze végig, ahogy sikolt az anyja, és ahogy tántorog az apja? Mibe születik ez a gyerek? Az éhség kiűzi az utcára? Bűnöző lesz? Intézetbe kerül? Nem baj ez?! Hadd nőjön a hajléktalanok tábora?!

Vegyünk egy fiatal szerelmespárt. Mondjuk már a harmadik éve töltik együtt a napjaikat. Szeretik egymást, mindketten dolgoznak, összeköltöznek, de éppen csak fizetéstől fizetésig élnek. Megbeszélik, hogy a gyerekáldás még várhat egy kicsit, legyenek jobbak a körülmények. Jobb munka, több pénz, hogy a gyerekükre tudjanak összpontosítani. Véletlenül azonban mégis áldott állapotba kerül a nő. Nem vetetik el a gyereket, de mindketten érzik, hogy újabb probléma van kilátásban. A vita vitákat szül: mi lesz, ha nem lesz rá pénz? Ki marad otthon? Mennyivel kevesebb pénz lesz, ha csak az egyikük dolgozik. A gyereksíráshoz nem szokott pár egymáson tölti ki dühét. Tulajdonképpen rájönnek, hogy nincsenek felkészülve a gyerekvállalásra. Lehet, a kapcsolatuk nem állja ki a próbát. Az útjaik szétválnak, s máris csonka családban nő fel a csemete.

Képzeljük el, hogy egy középiskolás lány és egy fiú randevúzgat. Egyikük sem élte át még első szexuális élményét. Egy bátortalan, együtt töltött estén, balul sül el a dolog, s a baj megesik. Vagy a szédült bulin, az alkohol hatása alatt, a testileg fejlett tizennégy éves tini enged a kísértésnek. Alig tud valamit a dologról, csak az hajtja: ,,legyen meg, legalább nem leszek szűz.” Aztán késik a menzesz, esetleg már nő a has, s akkor kezd derengeni valami olyasmi, hogy a babát nem a gólya hozza... Mi lesz azokkal a fiatalokkal, akik már iskolapadban terhesek lesznek? A fiatal lányanyákkal, akik ahelyett, hogy tanulnának, pelenkáznak? Szóval, tessék csak belegondolni egy kicsit!

Hogy védekezni kellene? A mai fiatalok a szexuális felvilágosító előadáson csak vihorásznak, fél füllel mernek odafigyelni, mert ,,ciki”, pedig nagyon is érinti őket a dolog. Ma már az a menő, ha korán elvesztjük az ártatlanságunkat. Sőt, néha kirekesztik a lánytársaságból azt, aki tizennyolc évesen még nem volt fiúval. A baráti kör is nagyon befolyásolja a mai fiatalt. Az is egy kisebbfajta tortúra, mikor a tini először megy nőgyógyászhoz – elmondani, mit szeretne: tablettát, meg miegymást. Van, akinek a szülei elítélik a fogamzásgátló szedését. Van, aki nem engedheti meg magának, mert bizony, nem olcsó mulatság. Úgyhogy majd akkor lehet pampogni, ha a fogamzásgátlás ingyenes lesz!

A fiúknak különben is sokkal könnyebb. Nem ők izgulnak, hogy megjön-e a menzeszük. Nem a férfiak járnak nagy pocakkal kilenc hónapon át, nem ők vajúdnak, sikítanak a fájdalomtól a szülőszobákban órákon keresztül, hanem mi.

Tessék tudomásul venni: a nők szülnek, nem a férfiak…!

Hozzászólások

@

Küldés