Az abortuszról -- felelősséggel!


Vég Erzsébet  2007.10.2. 12:07

Nem hiszem, hogy lehet úgy jó döntést hozni, ha nem ismerjük a körülményeket.

Akkor sem hiszem, hogy lehet jó döntést hozni, ha valaki/valakik másokról -- azok megkérdezése nélkül – (esetleg magukat mindenhatónak képzelve) próbálják meg ugyanezt tenni. Azt gondolom, hasznos lenne a politikusainknak néha leereszkedni a „pórnép” közé, és egyéb „illetékes elvtársaknak” mélyebb ismereteket szerezni arról, amiről éppen a felelősségük szól.

Ha nem volna egyértelmű, akkor úgy folytatom, hogy az abortuszról (jelen esetben csak a művi terhesség megszakításról) próbálok konkrétabban írni. Kizárólag hideg fejjel, vallást és minden egyebet kizárva. A legfejlettebb fogamzásgátló módszerek mellett is előfordulhat, hogy egy élet megfogan. Nagy félelme lehet ez az ember lányának akkor, amikor a meglévő gyermekeit felelősséggel, tisztességgel akarja felnevelni. (Vagy, ha úgy programozta az életét, hogy egyáltalán nem szeretne gyereket).

Isten mentsen meg egy abortusztól! Pedig nem az ellenzők táborát gyarapítom. Mégis azért félek olyan nagyon, mert a lelki helyzetet, a vívódást, a döntés meghozását nem kívánom sem magamnak, sem másnak. (Még jól emlékszem az életkorom miatt javasolt genetikai vizsgálat szorongva várt eredményére, majd a megkönnyebbülésre, hogy a kisbabám egészséges).

Meggyőződésem, hogy néhány szélsőségesen tudatlan vagy felelőtlen ember magatartásától eltekintve csak az kényszerül művi úton elvetetni a magzatát, akinek igazán nyomós oka van rá. Ezen nem feltétlenül az esetleges rizikókat (Down-kór vagy más súlyos betegségek) értem, hanem a szociális, pénzügyi és egyéb helyzeteket. Nem titok, hogy a második babát kicsit későbbre terveztük, mint ahogy ő önállósítva magát „kopogtatott” nálunk. Bevallhatom azt is, hogy a teszt eredménye láttán elsírtam magam (míg az elsőnél örömtáncot lejtettem), mert egy kicsi mellé nagyon féltem bevállalni még egyet. De szerencsés vagyok, mert az elkeseredettségem nem tartott sokáig, egy idő után már nagy örömmel vártam/vártuk őt. Iszonyú nehéz a két kicsivel, de szerencsére kaptam elég erőt, energiát és egészséget a nevelésükhöz. Világos azonban, hogy ez nincs mindenhol így.

Volt egy barátnőm, aki egyszer így nyilatkozott: „Gyereket? Erre a világra?”
Nos, akkor nem értettem a megjegyzését, ma viszont azt gondolom, az a jobbik eset, ha a nő világosan látja, érzi és tudja, mit akar. Ha nem akar babát vállalni, ne tegye! Az hosszú távon mind a gyereknek, mind az anyának és az egész családnak csak rossz lesz. Más kérdés, hogy az abortuszt ne mint „fogamzásgátló módszert” használjuk, a XXI. század elején, hiszen sokkal humánusabb módokat is ismerünk, szerencsére. Azt gondolom, hogy egy nem kívánt terhesség nagyon rossz, annak megszakítása is nagyon rossz, de a lehetőség elvétele (t.i. a terhesség megszakítás esetleges betiltása) egyszerűen beláthatatlan következményeket vonhat maga után. Nem is merek belegondolni, hogy az illegalitás hány életet követelhetne...!

Maradjunk észnél és maradjunk a realitásoknál! Nincs mindig mindenkinél rózsaszín köd és babaillat. Nem lehet mindenki anyuka, és nem is akar mindenki babázni. Ezt el kell fogadni, és tiszteletben kell tartani! Ugyanakkor minden csatornán törekedjünk arra, hogy ne fajuljon a helyzet abortuszig! (Sokat emlegetem a társaságot, aminek én is tagja vagyok, ami a várandóssággal és anyasággal kapcsolatos dolgokért küzd – ők is sokat segíthetnek.)

Felháborít, hogy a terhesség megszakításon átesett nőt esetleg megbélyegzik, kirekesztik, ugyanakkor számtalan csecsemőgyilkosságról is hallunk, pedig nem kéne eljutni idáig egyetlen nehéz helyzetben lévő anyának sem!!! Ugyanakkor szeretném feltenni azt a teoretikus kérdést: van-e értelme kihordani egy babát, aztán pedig állami gondozásba adni? Rideg, kemény falak közé, egy érzelem nélküli világba, hogy aztán felnőve (tisztelet a kivételnek) az élet „sötét oldalán” maradjon esetlegesen kábítószerezve, bűnözőként. Ugye senki nem gondolja, hogy ez jó megoldás? Akkor ne bolygassuk már az abortuszt!!!

Teremtsünk olyan helyzetet az országban (a világban) és a családok számára, hogy senki ne kényszerüljön egy ilyen fájó döntés meghozatalára! Itt tessék megmutatni, hogy „ki a legény a gáton”! A férfiak igenis támogassák a nő döntését, és próbálják a nehéz időszakot elviselhetőbbé tenni! De ne akarjanak okosabbak lenni és helyettük dönteni! Egy állítólagos demokráciában mindenkinek joga van a saját testéről és a saját jövőjéről dönteni! A nőknek is!

Ha idézzük a sokat hangoztatott közhelyet, miszerint fogy az ország, akkor el kéne gondolkodni a megoldási lehetőségeken. Kell, hogy legyen más is, mint az abortusz betiltása!

Foto: Mihály Krisztián



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Mi szülünk, nem a férfiak!

Puha Andrea

Egy trafik közelében álltunk páran, lányok. Beszélgettünk erről-arról…

2007.10.27.  5   


(Meg)szakítás

Zázvorská Stanka

Mintha nem is a 21. században élnék, az emberiség legnagyobb előrelépésének és vívmányainak évszázadában.

2007.10.23.   


Az anya élethez való joga

Maceková Johanka

Az elmúlt hetekben Szlovákiában parázs vita folyt a terhesség-megszakítással kapcsolatban...

2007.10.22.  1   


Felszított érzelmek

Póda Erzsébet

A tiltás nem megoldás – már a Paradicsomban sem működött.

2007.10.20.   


A döntés joga a nőké!!!

Bernád Emese

Nem illik ilyen húsbavágó témával viccelni, de egyszerűen képtelen vagyok kihagyni Hofit

2007.10.17.   


Pro Life versus Pro Choice

Molnár Miriam

Kevés dolog van az amerikai politikai életben, amely oly mértékben és oly intenzitással osztaná meg a társadalmat, mint az abortusz.

2007.10.10.   

A rovat további cikkei

Tudatos döntés

Nagy Erika

Áldott állapot, mondták hajdan nagyanyáink. De valóban áldott-e az az állapot, amikor egy nem kívánt gyermek fogan meg az anya méhében?

2007.10.5.   


Miért?!

Debnárová Eva

A művi vetélést majdnem mindenhol főleg a katolikusok és a hatalomra éhes fafejek szeretnék betiltani.

2007.10.4.