Miért?!

Debnárová Eva 2007.10.4. 15:03

A művi vetélést majdnem mindenhol főleg a katolikusok és a hatalomra éhes fafejek szeretnék betiltani.

Ez pedig nem a nők, nem a mai világ megértéséről szól.

Csakis és kizárólag a nő döntheti el, hogy a művi vetélést választja-e vagy sem! Hisz legyünk őszinték: melyik férfi tartja fontosnak, hogy ne csak érzékeny, tapintatos, hanem figyelmes és szemfüles is legyen, és főleg, hogy „vigyázzon”…! Manapság ez nem számít túl szép szónak, de mégis a „vigyázni” a legmegfelelőbb. Erre csak egy okos férfi képes.

Az okos férfi azon kívül, hogy szereti a feleségét, barátnőjét, megérti azt is, hogy a nő például különféle okokból nem szedhet fogamzásgátlót, így az együttlétek csodás voltáról valójában ő gondoskodik.

Őszintén: elég ilyen férfi van közöttünk? Tudjuk, hogy nem, különben nem volna abortusz. Vannak szörnyű szituációk is, amilyet nem kívánok egy nőnek sem a világon: a nemi erőszak is e kategóriába tartozik. Miért kell(ene) egy ilyen módon fogant magzatot kihordani és megszülni? Hisz a gyermek számára is borzalmas így megfoganni, és még borzalmasabb így fogant gyermekként, emberként élni. Ő nem tehet arról, ami történt. A nő sem tehet arról, ami történt. És az, aki tehet róla, nyugodt szívvel élheti napjait, nem esik bántódása. Sőt, még tartásdíjat sem kell fizetnie, mert sok nő nem beszél arról, hogy megerőszakolták.

Más dolog, ha a nő önként dönt a terhesség megszakítása mellett. Egészségügyi okokból, vagy azért, mert már több gyereke van, vagy ezer más okból. Ne higgye senki, hogy ez nem bántja a nőt, nem okoz neki fájdalmat. Nemcsak maga a beavatkozás fájdalmas, a lélek is sajog. Gondolom, senki nem megy csak úgy abortuszra, mint más egy focimeccsre! Ez kegyetlen helyzet! Elmenni az orvoshoz, amikor már valaki maga is tudja, hogy állapotos. Elmenni az összes kivizsgálásra. Átesni minden kínokat okozó helyzeten, elviselni a megvető pillantásokat. Mindezek érzékelése fájdalmat és megaláztatást okoz.

Átesni azon a kegyetlen procedúrán: „Istenem, mit tettem, kérek minden nőt a világon, aki nem eshet teherbe, hogy bocsásson meg nekem, istenem, bárcsak elaludnék, kérlek, csak aludjak el, ne lássak, ne halljak, ne tudjak semmit, senki ne tudjon róla.” És élni, mintha semmi sem történt volna…!

És „AZ” után? A gondolataival együtt él a nő. Hosszú és hosszú évekig naponta azokkal a fájdalmat okozó gondolatokkal. Fáj az első szeretkezésnél, amit nem lehet szeretkezésnek nevezni, fáj, ha elmegy egy óvoda mellett, fáj naponta, hosszú évekig.

De vannak olyan helyzetek, amikor meg kell tenni, nincs más választás! Hát akkor miért akarják még betiltani is, amikor az abortusz így is kínokat okoz a nőnek. Nem elég magunknak meghoznunk ezt a komoly döntést! Hogy így is eleget szenvedünk belül? Mit tudnak a fájdalomról azok, akik az abortuszról döntenek? Nem erőszakolták meg a lányukat? A feleségüket? A kolléganőjüket? Őket nem erőszakolták meg? Ők nem tettek erőszakot?

Hát hagyják a döntést a nőkre! Egy nő sem kezdett háborút. Minden nő szenved a férfiak döntései miatt. A háborút a férfiak kezdik. Hát ezt hagyják a nőkre!

Fordította: Jády Mónika