„Kedves mama”
Talán nem véletlenül van annyi anyósvicc, és talán az sincs véletlenül, hogy az autónak van anyósülése.
Na jó, nem arra gondoltam, ami a viccben van, hogy:
– Miért nevezik anyósülésnek a vezető melletti helyet?
– Mert a kocsinak azzal az oldalával kell elkapni az út menti akácfát!
Az élet velejárója, hogy előbb-utóbb mindnyájan „beszerzünk” egy anyóst. Legjobb esetben kellemesen csalódunk benne, de van úgy is, hogy tisztes távolságot vagyunk kénytelenek tartani, hogy elkerüljük a nézeteltérést. Vagy szidjuk, mint a bokrot, majd párszor elsütjük az ismert anyósvicceket is, egészen addig, amíg el nem jön az az idő, 
amikor mi is anyósok leszünk. Ilyenkor, ebben az esetben már nem is tűnnek olyan poénosnak az anyósviccek. Vagy az ilyen aranyköpések: „Az anyós olyan, mint a délibáb. Csak messziről nézve élvezhető.“
Az az anyós, aki el tudja fogadni, hogy gyermekei felnőttek és felelős döntéseket tudnak hozni, akkor nem adódik annyi anyós-meny, vagy anyós-vő probléma. Legmegfelelőbb út a jó viszony kialakításához, megtartásához, ha barátként néznek egymásra, és nem vetélytársként. Ez azonban nem könnyű. Ha az lenne, talán az anyósviccből is kevesebb lenne. Azért nem tagadom, néha én is jót mosolygok a kiapadhatatlan humorforráson.
Főleg ezen:
Két cimbora beszélget:
– Holnap tárgyalásra kell mennem!
– Miért?
– Az anyósom leesett a tizedikről, én meg elkaptam.
– De hát ezért dicséret járna, nem pedig büntetés!
– Igen, csak megvártam, amíg pattan egyet.
Ne feledjük, ha párt választunk, anyóst és apóst is kapunk vele! Nem kell csüggedni, mert nem mindenki kibírhatatlan, utálatos és kritizáló vénasszony...