A babasuttogó


Tilajcsík Dóra  2019.11.12. 23:12

Hogy mi munka, türelem és szeretet áll a babafotózás mögött, arról a fotós tud igazán mesélni. A pódatejedi Csóka Csillát méltán nevezik babasuttogónak.

Az életünk minden pillanata ajándék, ám vannak olyan történések, amelyek mégis különleges helyet foglalnak el a szívünkben. Ezek azok a momentumok, amikor legszívesebben megállítanánk az idő kerekét, hogy az épp tapasztalt élmény soha ne érjen véget. Azok a nők, akik először kezükbe kapják az aprócska „szeretetcsomagot” ugyanezt érzik. Így egyáltalán nem meglepő, hogy élnek a modern technika lehetőségeivel, amelyek révén soha el nem halványuló emlékként őrizhetik az egyik legszebb eseményt. S éppen ebben van segítségükre a pódatejedi Csóka Csilla, aki újszülöttfotózással foglalkozik.


– A kamera szeretete a gyermekkoromban gyökerezik, ugyanis már akkor is a mai munkaeszközöm műanyag változatával bolondoztam. Az első gépem kilenc évvel ezelőtt került a tulajdonomba. Akkoriban saját magam szórakoztatására kattogattam, viszont ahogy nézegettem a külföldi alkotók munkáit, mindig ott motoszkált bennem a vágy, hogy egyszer létrehozzak valami hasonlóan szépet. Gyakran kérdezik, miért éppen a legkisebbekre esett a választásom. Egész egyszerűen ebben találtam meg magam. Talán azért, mert a sors, legnagyobb szívfájdalmamra, nem részesített gyermekáldásban, s ilyen formában élem ki az anyai ösztöneimet. Próbáltam más ágazatokat is, viszont egyik esetben sem éreztem, hogy igazán az én világom lenne. Óriási türelem szükségeltetik, hiszen rengeteg energiát fektetünk a munkába, viszont semmiért nem cserélném le, egyszerűen imádom. Az első szárnypróbálgatások után annyira magába szippantott ez a különleges „univerzum”, hogy végül arra jutottam, szeretnék többet megtudni erről a mesterségről. Így jelentkeztem egy tanfolyamra. Ott sajátítottam el a nélkülözhetetlen praktikákat, mint például hány napos korig ajánlott a csöppség első portréit elkészíteni, a csomagolási technikákat és a megfelelő pozíciókat – emlékezett vissza Csilla a kérdésünkre, hogyan is esett szerelembe a mesterségével.


Ahogy azt megtudhattuk, a 14. nap egy fontos határ. Eddig ugyanis a picurok nagyon rugalmasak, gond nélkül képesek felvenni azt a testhelyzetet, amelyben az anyaméhben eltöltött időt is töltötték. A pihenésük még jóval zavartalanabb, aztán ezt a határt átlépve folyamatosan távozni kezdenek az újszülöttek szervezetéből a hormonok, ami sajnos pattanásokhoz vezet. A gyerkőcök bebugyolálására többféle technika létezik: amikor teljesen becsomagoljuk őket, az egész test nyakig takarásba kerül, az ujjacskák kivételével. Ez az, amit ők igazán szeretnek. A babzsákba fektetés esetében pedig csak a popó kerül eltakarásra. Persze ez mindig az alanyhoz igazítandó. Minden baba külön kihívás, hiszen már ebben a korai időszakban is megmutatkozik a személyiségük. Néhányan rendkívül nyugodtak, még az átöltözések alkalmával sem hajlandóak kiszakadni édes álmukból. Egyes társaikat a simogatás, babusgatás, sőt még az anyuka közelsége sem tudja rávenni arra, hogy együttműködjenek, s elszenderedjenek.


– Egy-egy fotózás körülbelül három órát vesz igényben. Néha a közös hang szinte percek alatt megvan, de az sem kivételes, ha két órát altatással töltünk, mivel számomra nagyon fontos, hogy soha ne legyen nyitva a kicsik szeme. Stúdióban dolgozom, ezért kénytelen vagyok villanó vakut alkalmazni, hogy elérjük a megfelelő fényhatást. Vannak azonban esetek, amikor az idő leteltével sem nagyon sikerül elérni a kívánt nyugalmi állapotot. Befolyásoló tényező, hogy mekkora az összhang édesanya és gyermeke között, továbbá, hogy a csemete hasfájós-e. Minden apró nehézség ellenére óriási öröm olyan kritikát hallani, amikor azt mondják, hogy jó a kisugárzásom. Egyszer azzal is megleptek, hogy én – az ismert filmtől eltérve – nem ló- vagy szellem-, hanem babasuttogó vagyok. Ez eléggé mókásan cseng, viszont nekem rendkívül jólesett, hiszen ez azt sugallja, hogy a kívülállók szerint is megfelelően végzem a munkámat. Ennek ellenére különleges technikával nem rendelkezem, hiszen mindannyian hangszínt váltunk a kis tünemények láttán, így az nem tekinthető annak. Az orr feletti terület és a halanték simogatása viszont igazi jolly joker, amelyet nem egy csodaszép mosollyal jutalmaztak már – árulta el Csilla, milyen praktikákkal érdemelte ki a különleges becenevét.


A fotók népszerűsége elsődlegesen abban rejlik, hogy az anyukák jóval modernebbek és bevállalósabbak lettek az utóbbi időben. Tulajdonképpen napjainkra ez egy trenddé vált, amelynek az az alapja, hogy ha a másik abszolválta, akkor bizony én sem maradhatok ki. A nemzetközi platformokon már évek óta figyelemmel követjük a pici babák ilyen módon való megörökítését, viszont időre volt szükség ahhoz, hogy ez a hullám hozzánk is elérjen. Ez azonban jobbára a gyengébbik nem ötlete, így az apukáktól elismerést kapni bizony nagy érdem. Ők ugyanis ezekben az esetekben sokkal jobb féltik a szemük fényét, mint az anyukák, akik az ötletgazdák szerepében tetszelegnek.


– Ami az érdekes helyzeteket illeti, egyszer volt egy nagyon mosolygós alanyom, aki szinte végigkacagta a közösen töltött délelőttöt. A hajasbabák szintén tüneményesek. Amennyiben sűrű hajkoronával érkezik a baba, annak általában sötét színekben pompázik a „frizurája”, ám nemrég meglátogatott egy igazi szőke herceg is. Eddig egyetlenegy olyan esettel volt dolgom, aki annyira nem szerette megmutatni magát, hogy két találkozás után is nehézkesen sikerült összekaparnom tíz felvételecskét, amely még így is csupán az általam kínált mennyiség fele volt. Mostanában pedig egyre gyakrabban térnek vissza azok, akik ugyan nem emlékeznek, de „álltak” már az objektívem előtt. Igazi kis hölgyekkel és úriemberekkel találkozom pár esztendő múltán újra. Ilyenkor mindig rácsodálkozom, milyen óriási változáson estek át azalatt a néhány hónap alatt, amíg nem láttuk egymást. Ezek a különbségek nem csupán a külső tulajdonságokban nyilvánulnak meg, hanem a természetük is rengeteget változik. Azok, akiket kenyérre lehetett kenni, néha pityeregnek és idegenkednek, vagy éppen igazi rosszcsont rendbontókká lettek. A beltéri körülmények egyéves kor felett már nem a legmegfelelőbbek, ugyanis ott egyértelműen érezhető, hogy bele vannak kényszerítve egy adott szituációba. Emiatt inkább a szabadban szoktuk keresni a megfelelő helyszínt, ahol teljesen kötetlenül és felszabadultan tudunk mókázni. Elengedhetetlen, hogy bohókásak legyünk, az ő nyelvükön kommunikáljunk. Van egy fantasztikus segédem is az unokahúgom személyében, akivel mondókákat szavalunk és énekelgetünk is – mesélt el néhány szakmájához köthető kedves történetet riportalanyunk.

Csóka Csillában hihetetlen mértékű alázat és tisztelet van a hivatása iránt. Mindig arra törekszik, hogy a végeredmény a legprecízebb legyen, ám maximalista lévén örök elégedetlen. Így mindig talál magának egy új kihívást, amelyet teljesíteni szeretne. Ez így is van jól, hiszen a tettvágynál és a bennünk lakozó szenvedélynél nincs is jobb motiváció.

Ugróczky István felvételei

A babafotók Csóka Csilla felvételei

Írásunk a Csallóköz hetilap cikke alapján készült.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Fűben-fában orvosság

Tilajcsík Dóra

Bizonyára egyikünk számára sem ismeretlen az a helyzet, amikor kisgyermekként egy újabb megfázással küszködve elcipeltek minket a doktorhoz...

2019.10.12.   


Az utolsó patkolókovács

Póda Erzsébet

Huber László patkolókovácsot, a Csallóközben, Erdőhátkarcsán kerestük fel. Aprócska műhelye pontosan úgy néz ki, mint amilyeneket már csak a falumúzeumokban láthatunk.

2018.4.5.    11


A függöny mögött

Tompa Orsolya

Az önvaló kifejezése mindenki számára mást jelent. Beszélgetés Zoltai Bea festőművésszel.

2017.10.7.    5


Pillanatnyi impressziók

Tompa Orsolya

„A fényképezőgép képeket örökít meg, de valójában a puszta képnél jóval többet rögzít.” Beszélgetés Szalay Mona fotográfussal.

2017.7.23.    64


Teológia és feminizmus

Tompa Orsolya

A teológia sokrétű és megosztja az embereket. A feminizmus is. Beszélgetés dr. Perintfalvi Ritával.

2017.4.21.    9


Örülni minden apróságnak

Póda Erzsébet

"Megtanultam, hogy nem szabad siránkozni. Megtanultam kimondani, ha valami bánt, vagy nem értek egyet valamivel." Beszélgetés Fabó Máriával, a Komáromi Jókai Színház marketingvezetőjével, a Szakképző és Felnőttképzési Intézet igazgatójával.

2016.8.8.    88


Katonaélet nőként

Tompa Orsolya

Hogyan éli mindennapjait és hogyan áll helyt a mindennapokban egy nő katonaként? Riportunkban ezekre a kérdésekre keressük a választ maguktól a katonanőktől.

2016.6.27.    95


Bőrnek, léleknek

Póda Erzsébet

Nem elég szempillát, szemöldököt festeni, a kozmetikusnak szépíteni kell a vendég bőrét, ápolni a lelkét, mondja Both Tímea kozmetikus.

2016.5.30.    14


Minden ország más

Tompa Orsolya

Beszélgetés Harmincz Ritával, a sárga ruhás utazóval.

2016.4.28.    8


A pillanat varázsa

Póda Erzsébet

Szeretem megmutatni, hogy ezernyi szépség és csoda ölel körül minket: beszélgetés Virágh Mária fotóssal.

2016.2.5.   


Szex, érettség és más kérdések

Tompa Orsolya

Beszélgetés Győri Szilvia szexuálpszichológussal.

2016.1.21.    29


A tehetségen túl

Póda Erzsébet

Beszélgetés Bakonyi Orsolya előadó- és képzőművésszel.

2015.12.28.    80