A boldogságcsináló


Bíró Szabolcs  2009.11.3. 21:02

Beszélgetés Jonathan Cross íróval.

Jonathan Cross első regényét, a Veszett lelkek városa című, nyomasztó hangulatú misztikus thrillert 2007-ben vehették kezükbe az olvasók. A fajsúlyos, rendkívül erősre sikeredett bemutatkozás után sokan vártuk a folytatást, mely 2008-ban meg is érkezett. A Kvartett című regény már nem thriller volt, hanem hamisítatlan sci-fi, bár a nyomasztó, sötét hangulat, a hátborzongató részletek ugyanúgy megmaradtak – az író kézjegye kétségtelenül felismerhetővé vált. Interjúnkban az olyan kérdésekre keressük a választ, hogy ki is az a Jonathan Cross, miben hisz, hogyan él, min dolgozik és mik a tervei a jövőre nézve.

– Vissza tudsz még emlékezni, hogy mikor szerettél bele az írásba?

– Miután megtanultam olvasni, először is egy képregényt kaptam kezembe, a Csillagok háborúja fekete-fehér füzetkéjét. Kezdetben elég lusta voltam – remélem, ez bocsánatos egy hat-hétéves fiúnál –, és inkább a képeket nézegettem. Apám azt mondta, hogy csak akkor veszi meg a képregény második részét, ha az elsőt elolvasom rendesen. Ez aztán hatott. Végigrágtam magam a szövegbuborékokon, meg is kaptam a folytatást. Tizennégy éves koromig minden álmom az volt, hogy képregényrajzoló legyek. Persze az iparművészeti középiskola nem jött össze, így ez a dolog kukába került. Ennek ellenére néha még ma is rajzolok, bár csak a magam szórakoztatására, de biztos ez volt az a pont, ahol az egész elkezdődött.

– Először bemutatkozó regényedről, a Veszett lelkek városáról faggatnálak kicsit. A téma nem épp a leghétköznapibb, ahogy a szereplők sem azok. Mi ihletett meg téged, mi volt az, ami miatt elkezdted írni a történetet?

– Egy rakás dologból ért össze a sztori. Először is volt az ötlet, hogy a mi világunk valójában egyfajta létezés utáni lét, egy purgatórium, ahol a bűnösöknek megadatik még egy esély. Testi vagy lelki kínlódás, megmérettetés után következik a végső döntés. Ezután jöhet a megváltás vagy pokol. Ehhez adódott a városba költözésem az ezredforduló környékén, mikor is otthagytam fatornyos kis falumat. A népsűrűség növekedésével növekszik a bűn jelenléte is. Először taszított, de vagyok olyan perverz, hogy rosszabb pillanataimban élvezzem a dolgot. Azután ott volt a Végállomás motel című rock nóta, ami megadta az alaphangulatot Blackyard városának megalkotásához. Ezek mind hozzájárultak, és még sok más is.

– Mennyire vagy vallásos, mennyire játszik szerepet az életedben a hit? Tudom, ez sokaknál tabu téma, de egy ilyen könyv után egyszerűen muszáj megkérdeznem…

– Katolikus vagyok. Nyolc évig jártam hittanra és templomba. Sokat foglalkozom az isteni létezéssel és az egyházi kérdésekkel. A kettőről elég eltérő véleményem van. A Veszett lelkek városát egyszer át is kellett írnom, mert a kiadó tartott egy egyházi konfliktustól. Több helyen is belenyúltam a könyvbe, bár nem értettem, hogy miért kellett. Ez nem egy sátánista regény. Épphogy a megbocsátásról és a vezeklésről szól, és minden komorsága ellenére pozitív a végkifejlete. Még ha rejtelmesen pozitív is…

– Második könyvedet, a Kvartettet már a Tuan-kiadó gondozta, és azt is elmondhatod róla, hogy Threton Judit egyik utolsó szerkesztési munkája volt. Hogy kerültél a Tuanhoz?

– Miután az Agenda kiadó megjelentetett három regényt, köztük a Veszett lelkek városát, hamarosan csődöt jelentett. Ezt nagyon sajnáltam. A kiadó maradványai iránt a Tuan érdeklődött, így őket kezdtem el ostromolni a második kézirattal. Threton Judit nevét már általános iskolás koromban ismertem, sok könyv szerkesztőjeként felbukkant. Amikor a Tuannál mondták, hogy ő fogja szerkeszteni a Kvartettet… hát, el se hittem. Nem sokkal a tragédia előtt, egymás mellett ültünk a Millenáris parkban a könyvnapon. Azután jött a telefon, hogy baleset érte. Nagyon sajnálom, hogy elment. Jó lett volna többet dolgozni vele.

– Ha lehetőség adódna valamelyik regényed megfilmesítésére, melyiket választanád?

– Először talán a Veszett lelkek városának örülnék. Olyan sok rosszul sikerült thrillert látok manapság. Jó lenne, ha ezt a trendet megtörné már valaki.

– Mikorra várható a következő könyved megjelenése?

– Nehéz kérdés. Szerettem volna, ha idén karácsonyig kijön a következő könyvem, de most már biztos, hogy nem lesz belőle semmi. Sajnos a válság rányomta a bélyegét a kiadásra is. Minden stagnál, halasztódik. Remélem, jövőre másképp mennek a dolgok. A regény egyébként A boldogságcsináló munkacímre hallgat, és egyetlen nyomasztó éjszaka története. Talán nem igazi útiregény, de a főszereplő folyamatos mozgásban van a történet alatt. Akarata ellenére kényszerül kapcsolatba lépni másokkal, belekotnyeleskedni idegenek sorsába. Rémtörténet lesz, de ezúttal is igyekeztem a bizarr dolgokat, erkölcsileg jó alapokra építeni. Remélem, az olvasóközönség hamarosan megláthatja, hogy sikerült.

– Az íráson kívül mi tölti ki mostanában a napjaidat? Mit csinál Jonathan Cross, ha nem a szövegszerkesztő előtt ül?

– Elektronikai gyárban dolgozom mérnökként. Az írás mellett régebben a zenéléssel is kacérkodtam. Szeretek gitározni, de mikor az Úr a képességeket osztotta, a zenei hallás adottságával fukarkodott. Így aztán csak a rock n’ roll szeretete maradt. Otthonülő típus létemre néha szeretek utazni. Ha mégsem lenne kedvem, akkor kedvesem tesz róla, hogy kimozduljak. Ha ő nem lenne, már gyökeret eresztettem volna.

– Rövid- és hosszú távú tervek? Megtudhatunk ezekről valamit?

– Tervezem egy másik írói vonal beindítását is, ami egy kissé eltérne Jonathan Cross-féle világtól. Mostanában dolgozom egy regényen ezzel kapcsolatba, de azt már most látom, hogy bármennyire is próbálnám a fantazmagóriát száműzni, az titokban mindig visszalopakodik a lapokra. Úgy látszik, nekem az a sors jutott, hogy valóságot a képzeleten keresztül próbáljam meg leírni.

– Köszönöm az interjút!



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Értékmentő műhely

Póda Erzsébet

Vakegér Műhely egy pedagógus-házaspár tevékenységét takarja. Rakoncza Gabriella és Varjú Árpád csodálatos fabútorokat készítenek.

2021.12.2.   


Mindig az igazat

Póda Erzsébet

Beszélgetés Szöllősi Ildikóval, a „Feltárulnak a titkok" című videósorozat alkotójával.

2021.11.25.   


Fegyelmezett művészet

Póda Erzsébet

Beszélgetés a Csallóközben élő Lipcsey György szobrászművésszel.

2021.11.11.   


Őszintén játszani

Póda Erzsébet

Beszélgetés Kálloy Molnár Péter színművésszel, költővel, fordítóval és zenésszel.

2021.11.7.   


Egyedi gyantaékszerek

Szekeres Angéla

A Dunaszerdahelyen élő Brunczvik Mónika egy éve kezdett el gyantából készült ékszerekkel foglalkozni...

2021.11.2.   


Az Egyesület önkéntese

Zana Anita

Beszélgetés Tóth-Szabó Annával, a Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok megye Egyesületnének mindenes-önkéntesével.

2021.10.28.   


Kulcsszó: elfogadás

Zana Anita

Beszélgetés a különleges történetű látássérült Lukács Ágotával.

2021.9.28.   


Élvezek minden zenei stílust

Virág Csenge

Tarján Zsófi szereti a kihívásokat, hiszen már többféle zenei műfajban is kipróbálta magát.

2021.9.2.   


A sokoldalú jogtanácsos

Zana Anita

Interjú dr. Simon Gergellyel, aki látássérültként is teljes életet él.

2021.8.16.   


Ausztrál szemmel magyarul

Póda Erzsébet

Azokat a külföldieket szeretném megszólítani, akik talán jobban is ismerik a magyar nyelvet, mint néhányan közülünk. Ezúttal Ausztrál Tom, azaz Tom Champion az interjúalanyom.

2021.8.10.   


Indiai szemmel magyarul

Póda Erzsébet

Egyre gyakrabban fordul elő, hogy magyar anyanyelvünket, ezt az őseinktől kapott, felbecsülhetetlen értékű élő kincset, helytelenül használjuk. Interjú az indiai Manish Tanwarral.

2021.7.17.   


A sport rendben tart

Zana Anita

Beszélgetés a látássérült Nemes Andrással.

2021.6.29.