A boldogságcsináló

Bíró Szabolcs  2009.11.3. 21:02

Beszélgetés Jonathan Cross íróval.

Jonathan Cross első regényét, a Veszett lelkek városa című, nyomasztó hangulatú misztikus thrillert 2007-ben vehették kezükbe az olvasók. A fajsúlyos, rendkívül erősre sikeredett bemutatkozás után sokan vártuk a folytatást, mely 2008-ban meg is érkezett. A Kvartett című regény már nem thriller volt, hanem hamisítatlan sci-fi, bár a nyomasztó, sötét hangulat, a hátborzongató részletek ugyanúgy megmaradtak – az író kézjegye kétségtelenül felismerhetővé vált. Interjúnkban az olyan kérdésekre keressük a választ, hogy ki is az a Jonathan Cross, miben hisz, hogyan él, min dolgozik és mik a tervei a jövőre nézve.

– Vissza tudsz még emlékezni, hogy mikor szerettél bele az írásba?

– Miután megtanultam olvasni, először is egy képregényt kaptam kezembe, a Csillagok háborúja fekete-fehér füzetkéjét. Kezdetben elég lusta voltam – remélem, ez bocsánatos egy hat-hétéves fiúnál –, és inkább a képeket nézegettem. Apám azt mondta, hogy csak akkor veszi meg a képregény második részét, ha az elsőt elolvasom rendesen. Ez aztán hatott. Végigrágtam magam a szövegbuborékokon, meg is kaptam a folytatást. Tizennégy éves koromig minden álmom az volt, hogy képregényrajzoló legyek. Persze az iparművészeti középiskola nem jött össze, így ez a dolog kukába került. Ennek ellenére néha még ma is rajzolok, bár csak a magam szórakoztatására, de biztos ez volt az a pont, ahol az egész elkezdődött.

– Először bemutatkozó regényedről, a Veszett lelkek városáról faggatnálak kicsit. A téma nem épp a leghétköznapibb, ahogy a szereplők sem azok. Mi ihletett meg téged, mi volt az, ami miatt elkezdted írni a történetet?

– Egy rakás dologból ért össze a sztori. Először is volt az ötlet, hogy a mi világunk valójában egyfajta létezés utáni lét, egy purgatórium, ahol a bűnösöknek megadatik még egy esély. Testi vagy lelki kínlódás, megmérettetés után következik a végső döntés. Ezután jöhet a megváltás vagy pokol. Ehhez adódott a városba költözésem az ezredforduló környékén, mikor is otthagytam fatornyos kis falumat. A népsűrűség növekedésével növekszik a bűn jelenléte is. Először taszított, de vagyok olyan perverz, hogy rosszabb pillanataimban élvezzem a dolgot. Azután ott volt a Végállomás motel című rock nóta, ami megadta az alaphangulatot Blackyard városának megalkotásához. Ezek mind hozzájárultak, és még sok más is.

– Mennyire vagy vallásos, mennyire játszik szerepet az életedben a hit? Tudom, ez sokaknál tabu téma, de egy ilyen könyv után egyszerűen muszáj megkérdeznem…

– Katolikus vagyok. Nyolc évig jártam hittanra és templomba. Sokat foglalkozom az isteni létezéssel és az egyházi kérdésekkel. A kettőről elég eltérő véleményem van. A Veszett lelkek városát egyszer át is kellett írnom, mert a kiadó tartott egy egyházi konfliktustól. Több helyen is belenyúltam a könyvbe, bár nem értettem, hogy miért kellett. Ez nem egy sátánista regény. Épphogy a megbocsátásról és a vezeklésről szól, és minden komorsága ellenére pozitív a végkifejlete. Még ha rejtelmesen pozitív is…

– Második könyvedet, a Kvartettet már a Tuan-kiadó gondozta, és azt is elmondhatod róla, hogy Threton Judit egyik utolsó szerkesztési munkája volt. Hogy kerültél a Tuanhoz?

– Miután az Agenda kiadó megjelentetett három regényt, köztük a Veszett lelkek városát, hamarosan csődöt jelentett. Ezt nagyon sajnáltam. A kiadó maradványai iránt a Tuan érdeklődött, így őket kezdtem el ostromolni a második kézirattal. Threton Judit nevét már általános iskolás koromban ismertem, sok könyv szerkesztőjeként felbukkant. Amikor a Tuannál mondták, hogy ő fogja szerkeszteni a Kvartettet… hát, el se hittem. Nem sokkal a tragédia előtt, egymás mellett ültünk a Millenáris parkban a könyvnapon. Azután jött a telefon, hogy baleset érte. Nagyon sajnálom, hogy elment. Jó lett volna többet dolgozni vele.

– Ha lehetőség adódna valamelyik regényed megfilmesítésére, melyiket választanád?

– Először talán a Veszett lelkek városának örülnék. Olyan sok rosszul sikerült thrillert látok manapság. Jó lenne, ha ezt a trendet megtörné már valaki.

– Mikorra várható a következő könyved megjelenése?

– Nehéz kérdés. Szerettem volna, ha idén karácsonyig kijön a következő könyvem, de most már biztos, hogy nem lesz belőle semmi. Sajnos a válság rányomta a bélyegét a kiadásra is. Minden stagnál, halasztódik. Remélem, jövőre másképp mennek a dolgok. A regény egyébként A boldogságcsináló munkacímre hallgat, és egyetlen nyomasztó éjszaka története. Talán nem igazi útiregény, de a főszereplő folyamatos mozgásban van a történet alatt. Akarata ellenére kényszerül kapcsolatba lépni másokkal, belekotnyeleskedni idegenek sorsába. Rémtörténet lesz, de ezúttal is igyekeztem a bizarr dolgokat, erkölcsileg jó alapokra építeni. Remélem, az olvasóközönség hamarosan megláthatja, hogy sikerült.

– Az íráson kívül mi tölti ki mostanában a napjaidat? Mit csinál Jonathan Cross, ha nem a szövegszerkesztő előtt ül?

– Elektronikai gyárban dolgozom mérnökként. Az írás mellett régebben a zenéléssel is kacérkodtam. Szeretek gitározni, de mikor az Úr a képességeket osztotta, a zenei hallás adottságával fukarkodott. Így aztán csak a rock n’ roll szeretete maradt. Otthonülő típus létemre néha szeretek utazni. Ha mégsem lenne kedvem, akkor kedvesem tesz róla, hogy kimozduljak. Ha ő nem lenne, már gyökeret eresztettem volna.

– Rövid- és hosszú távú tervek? Megtudhatunk ezekről valamit?

– Tervezem egy másik írói vonal beindítását is, ami egy kissé eltérne Jonathan Cross-féle világtól. Mostanában dolgozom egy regényen ezzel kapcsolatba, de azt már most látom, hogy bármennyire is próbálnám a fantazmagóriát száműzni, az titokban mindig visszalopakodik a lapokra. Úgy látszik, nekem az a sors jutott, hogy valóságot a képzeleten keresztül próbáljam meg leírni.

– Köszönöm az interjút!

Hozzászólások

@

Küldés