A gyermekgyógyászat kiváltságos hivatás

Póda Erzsébet  2015.5.7. 0:37

Beszélgetés Dósa Sarolta gyermekorvossal, gyermekekről, egészségről, betegségről, oltásokról, szülőkről.

Dr.Dósa Sarolta több mint harminc éve dolgozik gyermekorvosként, jelenleg Dunaszerdahelyen él és praktizál. Kiskora óta az orvosi pályára készült. Mivel nagyon szeretett sportolni, az volt az elképzelése, hogy sportorvos lesz. Az akkori lehetőségek szerint az általános szakra jelentkezhetett, de a gyermekgyógyászatra kapott felvételt. Mint mondja, ezt nem fogadta elragadtatással, gondolta, időközben majd átlép egy másik szakra. Ám ez csak addig tartott, míg gyakornokként be nem lépett a gyermekosztályra. Ettől kezdve soha többé nem akart más lenni, csak gyermekorvos.
Gyermekeket gyógyítani, gyermekekkel foglalkozni kiváltságos dolog, mert tőlük csak őszinteséget és rengeteg szeretetet lehet kapni, vallja. Látni a gyerekeket, ahogy belépnek a rendelőbe és már csacsognak is, bizalmasan megosztják életük apró történéseit, megmutatják új ruhájukat, játékukat, és látni azt, ahogy felnőtté cseperednek – elmondhatatlan élmény számára.


Mi változott a gyerekgyógyászat terén az ön praxisa alatt?

Amikor dolgozni kezdtem, még nem volt ilyen széles a gyógyszerkínálat. Körülbelül tízféle antibiotikum állt rendelkezésre, és ugyanennyi-féle cseppek köhögésre. Most rengeteg változat kapható az azonos hatóanyagú orvosságokból. De ez gazdaságpolitika, ennek részletezésébe kezdeni kár, a gyógyszeripar nagy üzlet.

Mostanában sokszor hallhatjuk a különböző fórumokon, hogy nem jó, ha antibiotikumot kap a páciens. Az utóbbi időben pedig olyan betegségek is felbukkannak, amik eddig például erre a vidékre nem voltak jellemzők.

Az antibiotikumnak fontos szerepe és pontos feladata van. Nem lázcsillapító, hanem bizonyos baktériumok ellenszere. Szükség van rá például tüszős mandulagyulladás esetén, főleg, ha pozitív a törleteredmény. Baktériumos fertőzéseket gyógyítunk vele. Sokféle vírus támad, előfordulnak új betegségek is. A múlt évben például számos kiütéses, magas lázzal járó, vírusos megbetegedés jelentkezett. Ezeket nem kezeljük antibiotikummal. Ha azonban a vírusfertőzés után másodlagos, bakteriális fertőzés lép fel, akkor azt írunk fel. Vírusfertőzés esetén a szervezet erősítése, támogatása a legfontosabb. A praxisom régebbi éveihez képest rengeteg a hasmenéses-hányásos betegség. Amikor elkezdtem dolgozni, a gyomorrontás volt a közismert. Jelenleg azonban van olyan nap, amikor a kis betegek negyven százaléka hasmenésre, hányásra panaszkodik, amihez magas láz is párosul. Ezek a legtöbbször vírusos eredetűek. Szerintem ezeknek a betegségeknek a megjelenése összefügg a mostani táplálkozással, az élelmiszerek gyatra minőségével. S mivel a betegségek többsége vírusos, ezért a közösségekben is terjedhet.


Milyenek a mai anyukák: ugyanolyanok, mint tíz vagy húsz évvel ezelőtt, vagy új kérdésekkel jelentkeznek?

A mai szülők tájékozottabbak, mindennek utánanéznek az interneten. A másik oldalon viszont sokkal hamarébb megijednek. Nem próbálkoznak lázcsillapítással, rögtön orvoshoz fordulnak, mindjárt a legrosszabbra gondolnak. De az internet nincs cenzúrázva, sőt a források még csak ellenőrizve sincsenek – bármit összeolvashatunk. Viccesen azt szoktam mondani a szülőknek: ne internetet olvassanak, hanem könyvet!

A különböző médiákban időnként fel-fellángol az oltásvita. Ezzel kapcsolatban mit kell tudnunk?

Úgy tartom, ez is az internet bűne, mert olyanok írnak orvosi témájú cikkeket, akik nem szakemberek, nem tudják pontosan, miről is van szó. Például gyakori észrevétel: a higany jelenléte az oltóanyagban. Holott egyes oltóanyagok egyáltalán nem tartalmaznak higanyt, másokban elenyésző mennyiségben van jelen – még az ivóvízben is több van belőle. Kijelenthető, hogy az oltások többsége biztonságos. Kötelező-oltáspárti vagyok. Nagy tragédia lenne, ha újra megjelennének azok a betegségek, amelyek ma már nem fordulnak elő. Ezeket akár biológiai fegyverekként is be lehet vetni, és ha egy generáció nincs beoltva, az tragédiához vezethet. A feketehimlő elleni oltást már régen eltörölték, két éve pedig a tbc-oltást, pontosabban a BCG-oltást. Mert ahol nem oltanak ellene, ott sincs több megbetegedés, mint ahol van oltás. Másrészt komoly reakciók léptek fel mellékhatásként, főleg lokális jellegűek: csúnya hegek maradtak utána, de egyéb szövődmények is jelentkeztek. Nálunk (Szlovákiában – a szerk.megj.) kötelező oltást kapnak a babák csecsemőkorban, hétféle betegség ellen. Ezek a torokgyík, a tetanusz, a szamárköhögés, a gyermekbénulás, a B-típusú májgyulladás, a haemophilus influenzae és a streptococcus más néven pneummoccus baktériumok. Ez utóbbi kettő torokgyulladást, fülgyulladást okoz, és okozhatnak agyhártyagyulladást is. 15 hónapos korban az MMR-oltás következik: frizli, kanyaró-rózsahimlő, és mumpsz ellen. Mumpsz például már egyáltalán nem fordul elő. Persze vannak másfajta mirigygyulladások, például a mononukleózis. A kötelező-oltásokat ismételjük, de ma már kevesebbszer, mert jobbak az oltóanyagok, nagyobb immunitást adnak.


Azok a szülők, akik nem engedik beoltani kisgyermekeiket, ezt mivel indokolják?

Elsősorban a mellékhatásokat említik. Néhány esetben talán valóban előfordulhat valamilyen nagyon enyhe lokális hatás. Ezek a reakciók az adott egyén szervezetétől függnek: az oltás az immunrendszerben beindíthat valamilyen immunológiai reakciót. A mellékhatások azonban sokkalta, de sokkalta jelentéktelenebbek, mint ha a betegség esetleg fellépne, és a kis betegnek át kellene vészelnie a fertőzést. Ha újra megjelennének a betegségek, amelyek ellen oltunk, nem biztos, hogy a mai emberek szervezete tudna védekezni, át tudná vészelni a fertőzést. Néhány európai országban még a mai napig előfordulnak ezek a megbetegedések, úgyhogy egyáltalán nem veszélytelen az oltások hanyagolása. Ami a nem kötelezőket illeti, az tényleg mindenkinek a személyes döntéskörébe tartozik, de a kötelező oltásokat minden csecsemőnek meg kéne kapnia. Erről tájékoztatom is a szülőket, hiszen az a dolgom, hogy felvilágosítsam őket. Sokszorosítottam egy anyagot az oltásokról, melyben minden kérdésre részletes válasz kapható. Ezt szoktam odaadni a szülőknek, hogy olvassák el és utána döntsenek. Az eseteket természetesen jelentenem kell.


Mennyire figyelnek ma a szülők a gyermekre? Ugyanis rengeteg lehetőség van arra, hogy az anyukák, szülők máshova összpontosítsanak. Az utcán (bárhol Európában) megszokott kép, hogy az anyuka tologatja a babakocsit, miközben a mobiljával szórakozik, vagy esemest ír, esetleg éppen telefonál. Mikor egyszer felhívtam az anyukák figyelmét a jelenségre, azt a frappáns választ kaptam, hogy megtörténik a baj akkor is, ha az anya nem mobilozik. De igazán oda tud figyelni így, ebben a zajos világban a szülő a gyerekére?

Erre a jelenségre szintén felfigyeltem. A kismamák telefon nélkül egy lépést sem tesznek. A kisbaba még állandóan igényli a szemkontaktust, a mosolyt, a figyelmet, jó lenne, ha ezt meg is kapná. A különböző technikai eszközök a mai életünk részei, ezeket nem lehet kiküszöbölni, a gyerekek is ebbe születnek bele. De semmi sem lehet fontosabb a gyermekünknél. Bosszant, ha a pár hónapos csecsemőnek is, ha sír vagy nyugtalan, nem játékot adnak a kezébe, hanem a mobiltelefont. A pici baba persze elhallgat, neki az érdekes, de nem mobillal kellene ezt megoldani, nem azzal kell a játékot, a figyelmet, odafigyelést helyettesíteni.


Nagy szabadságot ad nekünk az internet, a mobilos kapcsolat, mégis olyan elveszettnek tűnnek a mai anyukák: mintha eltévedtek volna az információk rengetegében.

Ez egy komoly téma, többet kellene vele foglalkozni. Szerintem elsősorban a családban kéne erről beszélgetni. Jómagam is próbálok szólni a szülőknek arról, hogy meg kell válogatni, mit nézünk meg, mit olvasunk el. A mai világ felépítése család- és gyerekellenes, ennek ellenére fontosnak tartom a családközpontúságot. Igyekszem használható, jó tanácsokkal ellátni a szülőket: vannak, akik kérnek útmutatást, és azt meg is fogadják, vannak, akik nem. Ami még változott, hogy ma már az apukák sokkal segítőkészebbek, aktívabban részt vesznek a gyerekgondozásban. Talán még többet is tesznek, mint kellene. Míg pici a baba, a szülők általában együtt jönnek, és sokszor előfordul, hogy az apuka vetkőztet, pelenkáz, kérdez, az anyuka pedig félreáll, és távolabbról nézi az eseményeket. Nem tudom, hogy ez jó-e vagy rossz, mindenesetre az anyukáknak biztos, hogy nagyobb szabadságuk van, mint régebben, ezért is tudnak például többet internetezni. Sokat olvasnak az önmegvalósításról, és másként viselkednek, mint régebben. Rengeteg a válás, melyet a nők kezdeményeznek, és ha esetleg rákérdezünk, főleg, ha egész pici még a baba, gyakran az a válasz az anya részéről, hogy azért vált el, mert még nem valósította meg önmagát. A nők ma már hamarébb kilépnek a kapcsolatból, egyik napról a másikra kijelentik, hogy nem szeretik a férjüket, akár két év házasság után is. Talán felelősségteljesebben kellene viselkedniük az embereknek. A gyerekek a családban történő nagy változásokat mindig megsínylik, rávetődhet az egészségükre is, mert ők nagyon érzékenyek. Sok betegségnek van lelki oka, a gyerekeknél is így van ez: a család átalakulására viselkedéssel vagy betegséggel reagálhatnak.

Az anyukák ma előszeretettel élnek közösségi életet az interneten. Itt kérdeznek és adnak tanácsokat, itt folyik a legaktívabb társadalmi élet. A közösségi hálókról szerzett információim szerint manapság nagy divatja van a borostyánkőnek. Állítólag segíti a fogzást, így még a pici babák nyakában is ott látható.

Ez egy üzleti fogás, hiszen nagy valószínűséggel az sem tudható, hogy az a láncszem milyen anyagból készült. A kisgyermek fogacskái egyértelműen nem fognak könnyebben kijönni, ha a gyermek magán viseli a láncot. A fogzás folyamata egyéni: van, akinél észre sem venni, hogy bújnak a fogacskák, van, aki minden egyes fogával megküzd. Akik az utóbbi csoportba tartoznak, azoknak sem a borostyán, sem a homeopátiás szerek nem használnak, mert mindezek ellenére is fájdalommal fog járni a fogzás. A fogak egyébként borostyánnal vagy anélkül, de mindenképpen elő fognak bújni.


A közösségi hálóról azt is meg lehet tudni, hogy a kisgyermekek látják a szellemeket...

Ebben a témakörben nem vagyok kompetens, azt gondolom, a nézet kialakulásához nagyban hozzájárult a parapszichológia és ezotéria térhódítása. Azonban volt egy esetem, amikor a készültségre jöttek a szülők egy kis háromévessel, hogy nem bírnak vele, mert bármit csinálnak, csak sír, visít. Elmesélték, hogy elvitték már egy látóasszonyhoz is. Ő azt mondta nekik, hogy a gyermek körül több szellem is van, akik ártani akarnak neki, ezért sír állandóan. Az apuka megmosolyogta az egészet, de az anyuka meg volt győződve arról, hogy ez szent igaz, mert a látóasszonynál a gyerek jól volt, megnyugodott, akkor kezdett újra sírni, mikor kijöttek tőle. Abban hiszek, hogy minden gyereknek van védőszelleme, mert történnek szörnyű dogok, amiket a kicsik gyakran karcolás nélkül megúsznak. A babonák egyébként újra virágkorukat élik. Érdekes, hogy az egyik oldalon a kezünkben van ez a fejlett technika, a másik oldalon pedig az emberek mintha próbálnának a problémák elől elmenekülni – vissza a babonákba, hiedelmekbe, talán vissza a múltba…?


Ami még kétségbe ejti a szülőket, az éjjeli sírások, a nem alvás.

Ez sem újkeletű dolog, a hasfájásos időszak létezett és létezik is, nem könnyű vele megküzdeni. Vannak különböző cseppek, amik hatékonyak lehetnek, de ez is olyan, mint a fogzás: van, akinél beválik, van, akinél nem. Türelmesen ki kell várni ezt az időszakot, aminek sajnos a hossza sem kiszámítható. A hasfájás diagnózis is, a pontos kiváltó okot nem lehet tudni. Közrejátszhat a bélrendszer fejletlensége, maga a táplálkozás. Az enzimek vagy a bélflóra kialakulása néhány babánál tovább tarthat – ezek lehetnek az okok. Sem a pontos okokat, sem a gyógymódot nem ismerjük még, de folynak kísérletek a kiderítésére.


Gyakran hallhatjuk mostanában, hogy a gyerekeink keveset mozognak, rosszul táplálkoznak.

Ez sajnos így van. A mozgás a gyermek természetes igénye. Amint megtanulnak járni, máris mozognak, amennyit csak bírnak. Sajnos, a szülők nem nagyon szerveznek szabadtéri programokat, ritkán látni az utcán, tereken gyerekeket. Inkább leültetik őket a számítógép, tablet elé, ott játszanak. Mással nem is tudnak mit kezdeni. Ez aztán természetszerűen jelentkezik az egészségi állapotukban is. Mert a mozgás erősíti az immunrendszert, a mozgástól sikerélmény van – a siker erősít, a kudarc legyengít.
A mai gyerekek beleszületnek ebbe az elektronikus világba, ezt kivédeni nem lehet, nem is kell. Viszont azt az időszakot, míg a kisgyerek eljut a számítógépig, azt ki kellene tolni. Egy- vagy kétéves gyermeket még nem szabadna a gép elé ültetni. Később már úgysem tudunk tenni ellene, legalább ezt az időszakot hagyjuk meg nekik – amíg lehet, legyen igazi gyerekkoruk játékkal, hancúrozással.
A másik dolog, amit szóvá lehetne tenni, a gyermekeink táplálkozása. A mai étkezési szokások szörnyűk. Elég sok a túlsúlyos gyerek, a másik oldalon pedig a nem evő gyerek. Vannak gyerekek, akik egyszerűen nem ismerik a vizet: üdítőket, aromatizált, cukrozott folyadékot isznak. Az anyatejes táplálás rendkívül fontos minden csecsemő számára. Emellé csak vizet javaslok kiegészítőnek, mert ha a baba nem ismeri meg a vizet, csak az édesített gyümölcslevet (ami gyümölcsöt látott a legkevesebbet) vagy édes teát, akkor később sem fog vizet fogyasztani.

Sok szülő panaszkodik, hogy a gyerekek nem akarnak normális ételt enni, a gyümölcsöt, zöldséget egyszerűen elutasítják. Valószínűleg nem tanítjuk meg őket rendesen étkezni. Már egész kicsi korban kapnak csokit, cukrot, gyorsétteremben esznek. Ezek az ételek ízfokozókat tartalmaznak, ezért szoknak rájuk. A gyermeknek először természetes ételt kellene fogyasztaniuk. Egyéves korig egyáltalán nem lenne szabad sózni, sem cukrozni a táplálékukat.
A mai gyerekeket sokkal több inger éri, ebben a felgyorsult világban, és ez nagyon megviseli az idegrendszerüket. Viselkedészavar és hiperaktivitás jelentkezhet náluk. Ezt is összekeveri néha a közvélemény. Tudni kell, hogy a sokat mozgó gyerek nem hiperaktív – a mozgás, mint említettem, a gyermek természetes igénye. A gyerekek aranyosak, szeretetre méltók és szeretetre éhezők. Ami a legfontosabb a számukra, az a kiegyensúlyozott családi élet, hiszen itt kapja meg az útravalót, itt alapozzuk meg, milyen felnőtt lesz majd belőle

A gyógyító foglalkozás lemeríti az embert. Ön hogyan tud feltöltődni?

Otthon, a családom körében és sportolással. Sokat gyalogolok, biciklizek, és úszom. Az úszás a szenvedélyem, eddig hatszor úsztam át a Balatont, a Révfülöp-Balatonboglár távon. Most egy ideje nem úsztam a térdpanaszaim miatt, de ha sikerül felkészülnöm, idén ismét benevezek a versenyre.



Fotók:
1. Dr.Dósa Sarolta (a szerző felvétele)
2-5-7. A doktornő munka közben (archív)
6. A doktornő a kisunokájával (családi archív)
3-4-8. Illusztrációs felvételek
9. A doktornő a Balaton átúszásánál (családi archív)

Hozzászólások

@

Küldés