A patológia nem a boncolásról szól


Tompa Orsolya  2015.8.3. 0:01

Beszélgetés dr.Kulka Janina patológussal.

A kórbonctan, vagyis a patológia volt számomra mindig a legérdekesebb az orvosi szakterületek közül. Sokáig azt hittem, hogy a patológusok többsége férfi, és leginkább a halottak boncolásával foglalkoznak. Éppen ezért határoztam el, hogy megkeresek egy női patológust, aki mesél nekem erről a munkáról.
A Magyar Patológus Társaság oldalán bukkantam rá dr. Kulka Janina nevére, aki beavatott a patológia rejtelmeibe.

Kevés női patológusról hallottam eddig. Hogyan kezdte pályafutását? Mikor döntötte el, hogy patológus szeretne lenni? Egyáltalán: mi késztette arra, hogy patológus legyen? Nem irtózott tőle az elején? Mégiscsak elhunytak a páciensek.

A patológusok között - bármennyire meglepő - szerintem több nő van, mint férfi. Ahogy az egész orvosi pályán is manapság. Amikor végeztem az egyetemen, a SOTE II. számú dr. Kulka JaninaPatológiai Intézetében volt egy meghirdetett állás. Jelentkeztem, mert azt gondoltam, ahhoz, hogy a beteg ágya mellett biztosnak érezzem a tudásomat, még tanulnom kell. Akkoriban mindenki tudta: ha valaki igazán jó orvos akar lenni, patológusként kell kezdenie (akkor még kórbonctannak hívták a szakterületet). Kádár Anna és Szinay Gyula professzorok döntöttek úgy, hogy felvesznek a meghirdetett állásra. (Az akkori tanszékvezető, Jellinek Harry professzor éppen külföldön volt). Nem mondom, hogy nem volt nehéz megszokni a halottakat, a boncolást. De már most szeretném leszögezni, hogy a patológia nem a boncolásról szól! A boncolás a tevékenységünk egyre kisebb része. És én is, már a kezdetek kezdetén megtapasztaltam, hogy a patológus munkája mennyire fontos a betegellátásban. Hogy a szövettani diagnózisnak, amit egy-egy biopsziás minta alapján vagy egy műtét során eltávolított szervről vagy daganatról megállapít, mekkora jelentősége van a beteg gyógyításában. Hogy mennyire meghatározó a mi diagnózisunk – és ezért mekkora a ránk háruló felelősség is. Nagyon szerencsés voltam, mert ebben az intézetben a betegközpontú szemlélet uralkodott, és külön szerencsém, hogy Mohácsy Judit vett szárnyai alá, akitől nagyon sokat tanultam.


Mesélne a szakterületéről?

A patológia diagnosztikus szakterület. Sokféle módszert használ: citológia, szövettan, molekuláris módszerek. A citológiai diagnosztikát talán legjobban a nőgyógyászati rákszűrés során vett kenetek diagnózisaiból ismerhetik. De citológiai (vékony tűs) mintavétel bármilyen szervből, illetve bármilyen szervben kialakult elváltozásból lehetséges. Ezek a minták patológusokhoz kerülnek, ők diagnosztizálják a keneteken látottakat. A mammográfiás emlőszűrésben is nagy szerepe van a módszernek. Bizonyos kórházakban azonban maguk a patológusok végzik a mintavételt is, ami azzal az előnnyel jár, hogy meg is tudják vizsgálni a beteget, és ez sokat segíthet a helyes diagnózis felállításában. A szövettani diagnosztikát sokféle mintán végezzük: endoszkópos vagy sebészeti mintákat kapunk vizsgálatra, amelyeket megfelelő előkészítés után festett metszeteken vizsgálunk, és sok esetben speciális, további vizsgálatokat is végzünk. Pl. gyomor- vagy vastagbél tükrözés során vett biopsziák, hasi dr. Kulka Janinasebészeti vagy nőgyógyászati műtétek során eltávolított szöveteket vizsgálunk. Minden emberből eltávolított szövet kötelezően szövettani vizsgálatra küldendő. Ez alól csak néhány kivétel van. A molekuláris módszerek széles tárháza áll ma már rendelkezésünkre, és ezeket leggyakrabban arra használjuk, hogy bizonyos célzott kezelések indikációjának felállítását segítsük. Erre leggyakrabban daganatos betegségek esetében van szükség. Az utóbbi időben a módszerek és az eszközeink is nagyon sokat fejlődtek, ezeket igyekszünk alkalmazni. Jó példa erre a digitális technika, amely a patológiába is „begyűrűzött”. Ma már akár a mindennapi rutin munkában is alkalmazható digitális mikroszkópok (ezek nagy teljesítményű, speciális szkennerek), és az általuk készített digitális metszetek is rendelkezésünkre állnak. Így például lehetővé válik a távdiagnosztika, távkonzultáció vagy távoktatás is. Szerencsére ma már a legtöbb helyen a patológusok a gyógyító team egyenrangú tagjai. Van egy csomó olyan betegség, aminek a kezelése patológiai diagnózis nélkül nem is lehetséges, pl. a különböző vesebetegségek, és számos daganatos betegség. A boncolások száma jelentősen lecsökkent. Ez részben azért történt, mert egyre kevesebb patológus van Magyarországon (nagyon sokan elhagyták az országot, ugyanis más európai országokban nagyobb a szakma megbecsülése). Mivel kb. fele annyian vagyunk, mint ahány patológusra szükség lenne, az erőforrásokat ésszerű minél inkább a diagnosztikus munkára fordítani.

A patológusok többsége férfi. Nőként mennyire nehéz elhelyezkedni ezen a pályán?

Nem, ez nem így van. Én úgy látom, hogy ezen a területen is több nő van, vagy legalábbis ugyanannyi, mint férfi. Amikor egy frissen végzett orvos rezidensnek jelentkezik, nem szempont, hogy nő vagy férfi – legalábbis a mi szakmánkban.


Nagy lelkierőre lehet szükség a munkához. Előfordul, hogy jobban megviseli egy-egy eset, mint kellene?

Nem hiszem, hogy nagyobb lelki erőre lenne szükség ebben a szakmában, mint más orvosi szakterületen. És természetesen megvisel egy-egy olyan eset, amikor tudni lehet, hogy hiába minden igyekezet a legtökéletesebb diagnózisra, a legmodernebb vizsgálati eredmények leírására – a beteg nem menthető meg. Azt hiszem, a klinikusoknak ebből a szempontból nehezebb dolguk van...

Az orvosi szakma elég sok időt igénybe vesz, vagy elvesz. Hogyan tudja összehangolni a magánéletével, a családjával, a szabadidejével?

Három gyerekem van, ők úgy nőttek fel, hogy tudták, mennyire fontos nekem a munkám. Volt tíz olyan év, amikor hétvégenként otthon is dolgoztam. Volt egy mikroszkópom, és leleteket diktáltam. A legkisebb fiam sokszor esti mese helyett is ezt hallgatta – és egy idő után kívülről visszamondta a latin diagnózisokat. A legnagyobb lányom orvos lett, aminek egyfelől nagyon örülök, másfelől meg sajnálom, hogy ebben a mai magyar egészségügyben őrlődik, és minden nap szembesülnie kell a tudása és a gyógyítás rendelkezésre álló lehetőségei között tátongó szakadékkal.
Kevés szabadidőm van, gyakran a hétvégéket is munkával töltöm – ez az utóbbi években a különböző tudományos és szakmai társaságokban viselt funkciókból adódik, vagy konferenciaszervezés, előadásokra készülés, tudományos munka. Ha nem dolgozom hétvégén, akkor igyekszem behozni a lemaradást a nem szakmai irodalom olvasásában, és azon is igyekszem, hogy a fölnőtt gyerekeimmel legalább ilyenkor össze tudjunk ülni egy ebédre vagy vacsorára.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Örülni minden apróságnak

Póda Erzsébet

"Megtanultam, hogy nem szabad siránkozni. Megtanultam kimondani, ha valami bánt, vagy nem értek egyet valamivel." Beszélgetés Fabó Máriával, a Komáromi Jókai Színház marketingvezetőjével, a Szakképző és Felnőttképzési Intézet igazgatójával.

2016.8.8.    88


Katonaélet nőként

Tompa Orsolya

Hogyan éli mindennapjait és hogyan áll helyt a mindennapokban egy nő katonaként? Riportunkban ezekre a kérdésekre keressük a választ maguktól a katonanőktől.

2016.6.27.    95


Bőrnek, léleknek

Póda Erzsébet

Nem elég szempillát, szemöldököt festeni, a kozmetikusnak szépíteni kell a vendég bőrét, ápolni a lelkét, mondja Both Tímea kozmetikus.

2016.5.30.    14


Minden ország más

Tompa Orsolya

Beszélgetés Harmincz Ritával, a sárga ruhás utazóval.

2016.4.28.    8


A pillanat varázsa

Póda Erzsébet

Szeretem megmutatni, hogy ezernyi szépség és csoda ölel körül minket: beszélgetés Virágh Mária fotóssal.

2016.2.5.   


Szex, érettség és más kérdések

Tompa Orsolya

Beszélgetés Győri Szilvia szexuálpszichológussal.

2016.1.21.    29


A tehetségen túl

Póda Erzsébet

Beszélgetés Bakonyi Orsolya előadó- és képzőművésszel.

2015.12.28.    80


Azt alkotom, amit szeretek

Tompa Orsolya

Beszélgetés Wéber Andreával azaz Mandy Candyvel.

2015.12.10.    139


Mozgásban az életem

Tompa Orsolya

Beszélgetés Prázmári Erika aerobikoktatóval a sportról, a testmozgás fontosságáról, és sok minden másról.

2015.11.20.    71


Pillanatnyi impressziók

Tompa Orsolya

„A fényképezőgép képeket örökít meg, de valójában a puszta képnél jóval többet rögzít.” Beszélgetés Szalay Mona fotográfussal.

2015.10.23.    64


Spontán készül az alkotás

Tompa Orsolya

Beszélgetés Zokob Anett kavicsfestő művésszel.

2015.9.9.    122


Egészséges menüsor

Nagy Erika

Beszélgetés Babiczky-Pfliegel Dórával, az Ép testben két lélek című könyv szerzőjével.

2015.8.25.    65