Aktívan tevékenykedni
Beszélgetés Víg Zsuzsannával, a Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesületének jászsági területfelelősével.
Vargáné Víg Zsuzsanna családjában többen élnek csökkent látással, az ő életét felnőttként változtatta meg a genetikai öröksége. Célja, hogy a jászfényszarui és a pusztamonostori csoport létszámát bővítse, magánéletében pedig hozzátartozói, és az egészsége megőrzése az első.
Vargáné Víg Zsuzsanna
A családodban többen is látássérültek.
Esetemben örökletes szembetegségről van szó, édesapám, apukám bátyja, húga, nagybátyáméknál és nagynénikéknél is egy-egy gyermek örökölte a csökkent látást, de nagybátyám, unokanővérem szintén érintett. Unokám is nyolcdioptriás szemüveget hord, Krisztián fiam pedig 13 dioptriásat. Nincs egyforma szembetegség a családban. A bátyám és jómagam lettünk csökkent látásúak.
Okozott-e nektek nehézséget ez az állapot?
A csökkent látással megtanultunk élni. Az ember mindig a saját állapotából indul ki> „bevállaltam” hat gyermeket és egészségben felneveltem őket. Édesapámat korán leszázalékolták, ezután odahaza állattartással, kertészettel foglalkozott.
A megyei egyesülettel már az ő révén is kapcsolatba kerültetek?
Édesapám az első pillanattól, már a kezdetektől tagja volt a jogelőd szervezetnek. Nyolcvannégy éves lenne, sajnos 35 éve már nincs köztünk. Az alapítótagok között volt. Nekem a bátyám, aki helyi képviselőként tevékenykedett, javasolta többször, hogy csatlakozzak. 2001-ben már a látássérültek közé tartoztam. A végső lökést az adta meg, hogy – elkerülhetetlenül – 2004-ben leszázalékoltak, daganatot találtak nálam, majd az ezt követő évben immár két diagnózis (a másik a csökkent látás) birtokában csatlakoztam. Igényeltük is az igénybe vehető személyi járadékot. Ezt később a módosítást követően átváltottuk a jogszabályban meghatározott támogatásra.
Közben bátyád után a helyi csoport vezetője lettél.
Nem tőle vettem át közvetlenül, de így is körülbelül 12-15 éve vezetem a csoportot. A változók miatt pontos taglétszámot sem tudok mondani. Jászfényszaru és Pusztamonostor tagságát fogom össze. De karácsonykor például a jászberényi csoportot is. Azt kell mondanom, hogy megfogyatkoztunk. Két településre, mondjunk, aktív harminc tagot számolhatunk.
Milyen feladataid vannak helyi vezetőként?
Programokat szervezek, Jászfényszaru településről minden évben tudunk támogatást igényelni, az önkormányzat támogatja a csoportot. A kapott összeget a március 15-i koszorúzásra fordítjuk, illetve a különböző összejövetelekre, például fürdőzésre, ez az egyik kedvelt csoportos program. Vagy év végére tartalékolunk buszköltségre, hogy a karácsonyi szolnoki ünnepségre ellátogassunk. A megyei egyesület dolgait is hírül viszem nekik, vagy besegítek abban, amire szükség van.
Szívesen is fordulnak hozzád.
Megvan már a bizalom. Törekszem arra is, hogy a létszámot növeljem. Okmányirodában esett meg velem, hogy egy hölgy fordult hozzám azzal, hogy a párja csökkent látású, és keressem fel. Lennének új tagok, csak nehezen mozdulnak ki. Nem tudják, hogy egyes szolgáltatásokra jogosultak akkor is, ha nem tagok. Persze egyszerűbb, ha csatlakoznak, viszont az adatvédelem igencsak megnehezíti az új tagok felkutatását, hiszen a támogatásra jogosultak, és így a lehetséges tagok nevei, címei nem adhatók ki.
Milyen terveid vannak akár a csoporttal akár más téren a közeljövőben?
Egyelőre a létszámnövelés a célom, közösséget összekovácsolni. Nem tartok tőle, bár nem egyszerű. Mindig azt szoktam mondani, nem megszerezni nehéz valamit, hanem megtartani. Az augusztus 12-ét be is írom a naptárba, ami az egészségnap a szolnoki Agóra közösségi térben.
Magánemberként milyen terveid vannak?
A legfontosabb a családom. A hat gyerekem, két kisunokám, a fiam esküvője. A lányom már áprilisban férjhez ment. Leginkább ők kötik le minden energiámat. Azért jut idő szórakozásra is, fordítok időt egészségmegőrzésre is. Bőven akad feladatom. Azt szeretem igazából, amikor mozgásban vagyok, mozoghatok.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Sosem unatkozom
Beszélgetés Vígh Erikával, Vígh Éva lányával, aki a Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesületének egyik meghatározó alakja volt.
2023.3.5.
Krónikus bőrbetegség és a stressz
Beszélgetés dr. Szalai Zsuzsanna gyermekbőrgyógyásszal a különböző bőrbetegségek gyógyításáról.
2023.2.21.
Az önkéntességtől az elnöki székig
Villáminterjú a Pro Caritate díjas Pestiné Pető Máriával.
2023.1.31.
Kapcsolatok hálójában
Beszélgetés a Szolnokon élő Baranyi Miks Máriával, aki látássérültként dolgozik a könyvtáros szakmában.
2022.10.2.
Kezemben az ecset
Beszélgetés a lakszakállasi Benyó Orsolyával, aki egy nap gondolt egy merészet, és ecsetet vett a kezébe.
2022.9.5.
„Mi történt a lányommal?”
Nehéz elképzelni annál borzalmasabb helyzetet, mint amikor egy anya – bármely okból – elveszíti a gyermekét. Beszélgetés az ekecsi Fél Dórával.
2022.8.29.
Katona vagyok!
Beszélgetés a francia idegenlégióban szolgált Maquet Ludovic-kal, akinek nemsokára megjelenik a légiós éveiről szóló könyve.
2022.7.27. 9
Kotta nélkül
Interjú a szolnoki Erős Laurával, aki látáskárosultsága ellenére csodaszépen zenél, és sok minden mással is foglalkozik.
2022.7.25.
Élni kell!
Beszélgetés a budapesti Brjeska Dórával, aki megküzdött és küzd a rákkal, közben egy pillanatra sem veszítette el az életkedvét.
2022.7.10.
A cél a legjobb helyezés
Beszélgetés az érsekújvári Nagy Mária társastáncossal, aki egyre eredményesebb ebben a műfajban.
2022.7.3.