Az Aranykert csodái

Póda Erzsébet  2026.1.10. 14:30

Beszélgetés Csepi Zsuzsával, a bábjátékok csallóközi nagyasszonyával.

A csallóközi Nagyszarván élő Csepi Zsuzsa, aki – ahogy ő mondja – a csallóközi „bábmozgalom leghűségesebb, legrégebbi, bábvírussal fertőzött amatőr rendezője”, több mint negyven éve foglalkozik ezzel a különleges mesevilággal. Zsuzsa az otthonában fogadott, ahol számtalan báb is otthonra lelt. Az asztalon egy hatalmas krónika, benne kézzel írt történetek, felejthetetlen jelenetek, a bábozás különleges megörökített eseményei, pillanatai. Jegyzetek, fotók, újságkivágások, meghívók, köszönőlevelek – számtalan kedves örök emlék.

Csepi Zsuzsa

Mit jelent az ön számára a bábozás?

Ez egy csodálatos műfaj, amibe minden belefér. Sokszor elemezgettem már magamban, miért pont a bábok világa? Kiskoromhoz nyúlnak az emlékeim, a szülőfalumig, Keszőcésig, amikor kihajtottuk a ludakat a gyöpre, tarlóra, s megláttam akár egy kis faágat, máris készítettem belőle valamit. Levelekbe öltöztettem, és azzal játszogattunk. A bábjáték olyan világ, olyan ősi gyökerekkel rendelkezik, hogy ha „belekóstolunk”, már megfertőződik vele az ember. Olyan, mint a lavina: egy kis hógolyóval indul, amelyhez mindig hozzáragad valami újabb szépség, kedvesség. A mai napig, ha egy darab textildarabra nézek, azonnal meglátom benne, milyen bábot lehetne készíteni belőle. Ha találkozom egy síró gyermekkel, menten csinálok neki egy bábfigurát a zsebemben lapuló szalvétából, és rögtön játszani kezdünk, a könnyek pedig egykettőre felszáradnak.



Hogyan kezdődött a bábszínház?

Három vagy négy éve zajlott már a Dunamenti Tavasz gyerekfesztivál, nagyon kíváncsi voltam rá, és elmentem megnézni. Azonnal el is varázsolódtam, valami „kivirágzott” bennem, tudtam, ez az én világom! Napközis tanítónőként dolgoztam Nagyszarván, akkor még nagyon korlátoltak voltak a lehetőségek, azt sem engedték, hogy egy szőnyegen körbeülve foglakozzak a gyerekekkel. Így hát kihúztam a szekrényeket, tettem oda egy függönyrudat, arra egy textilanyagot, amögé bújtunk: kész volt a paravánunk! Attól kezdve báboztunk: a napköziben és otthon is, a saját gyerekeimmel. Minden lehetséges forrást felkutattam, ami a bábozásról szólt, és a következő Dunamentin már a mi csoportunk is ott volt, Zelk Zoltán Nem érem el a kilincset című verséből készült játékunkkal. Persze kezdetlegesek voltak még az eszközeink, a teljes felszerelésünk elfért egy bőröndben. Amikor megláttam, hogy mások hogyan, mivel készültek, mondtam is viccesen, na akkor fussunk haza! Azonban már az első fellépésünkkel sikert arattunk, bár a zsűri megjegyezte, hogy meghatározhatatlan bábokkal játszunk. Onnantól kezdve minden évben jelentkeztünk a fesztiválra, és a döntőig jutottunk. Leírhatatlanul boldogok voltunk. A Csibészek elnevezést Szőke István ihlette, mert amikor eljött megnézni bennünket, ő mondta, milyen kis csibészek vagyunk. Minden évben tavasztól tavaszig készültünk, és aki csak tudott, segített nekünk: ismerősök, szülők, barátok, család.



Említette, hogy először meghatározhatatlan stílusúak voltak a bábok. Hogyan fejlődtek tovább?

A Dunamenti Tavaszon egymástól inspirálódtunk, megnéztük egymás fellépéseit, kérdeztünk, beszélgettünk. Később képzésekre, foglalkozásokra jártunk, hogy szélesebb legyen a látókörünk. Teljesen belevetettem magam a „szakmába”, kerestem-kutattam, minden lehetséges alkalmat megragadtam, hogy tanuljak valami újat és még újabbat, hogy mindent megtudjak, amit csak lehet, amit az időm megengedett. Tanultam dramaturgiát, díszlettervezést, sok helyre kaptunk meghívást, bábfesztiválokat rendeztünk és rengeteg helyen szerepeltünk, sok bábos csoporttal együttműködtünk. A veszprémi börtöntől kezdve a budavári adventi napokig rengeteg helyen és alkalmon felléptünk, megszámlálhatatlan díjat kaptunk. Csukás István 80. születésnapja alkalmából elmentünk Balatonszárszóra, a Sárkányfesztiválra, délelőtt és este is volt előadásunk, hatalmas sikerünk volt. Sokan odajöttek, dicsérő, kedves szavakkal fordultak hozzánk. Felejthetetlen, leírhatatlan élmények ezek. Nagyszarván körülbelül 130 gyerek vett részt bábozásban, és a közös bábozás emlékére ültettünk egy fát is.



Hogyan jött létre a dunaszerdahelyi Aranykert bábszínház?

2023-ban a polgármester úr megszólítására vállaltam a rendezést. A városi kultúrházban már működött egy pedagógusokból álló társulat, nagyon tehetséges felnőttekből álló csoport. Az alagsori bábszínházat próbáltuk otthonossá tenni, darabokat dramatizáltunk és szombat délelőttönként játszottunk. Általában teltházas előadásaink voltak, néha két előadást is tartottunk, olyan nagy volt az érdeklődés. Az Aranykert bábcsoport tagjaival együtt varrtuk-készítettük a bábokat. A forgatókönyvet én írtam, a férjemmel összeválogattuk a zenéket, majd összeültünk és kiosztottuk a szerepeket Félprofi csoportként működtünk, de úgy érzem, többet is ki lehetett volna hozni „belőlünk”, de korlátozottak voltak ehhez a lehetőségeink.

Az Aranykert bábcsoport

Hogyan fejeződött be?

Nem fejeződött be, csak a kovid után sok minden megváltozott. Egyelőre szünetet tartunk. A bábok ott vannak a dunaszerdahelyi kultúrházban, és itt is nálunk, a házban. Sok meghívásunk lenne, bárhova mehetnénk, jelenleg azonban az egészségügyi problémáim miatt nem tudok semmit vállalni. Még nem volt érkezésünk leülni egymással, és megbeszélni, hogyan tovább. A bábok, amelyek nálam vannak, számomra élő bábok, a szívemhez nőtt valamennyi. Van egy bábjátékunk, az Aranykert műsora, amivel kapcsolatban komoly terveket szövögetek. Negyven báb szerepel benne, és az a címe: A Duna meséi, egy történetfüzér a csallóközi szokásokról. Szeretném, ha újra el tudnánk játszani és minőségi filmfelvételt készítenénk róla, amelyet aztán odaajándékoznánk a különböző intézményeknek, például a csallóközi múzeumnak. A bábokat pedig Nagyszarván helyeznénk el, a helyi tájházban. A bábszínházat nemcsak a gyerekek szeretik nagyon, hanem a felnőttek is. Alkalmat ad arra, hogy belefeledkezzünk a csodákba, ezenkívül nagyszerű pedagógiai módszer. A kultúrára pedig mindig szükség van, mert ez az, ami az embert felvidítja, lelkét magaslatokba emeli, és segíti a gondolkodásban.

Írásunk a Előretolt Helyőrség Felvidék cikke alapján készült.

Hozzászólások

@

Küldés