Az Egyesület önkéntese


Zana Anita  2021.10.28. 8:02

Beszélgetés Tóth-Szabó Annával, a Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok megye Egyesületnének mindenes-önkéntesével.

Tanár, osztályvezető, és nem szívesen ment nyugdíjba. Többféle önkéntes feladatot vállal, mindig keresi a lehetőséget az elfoglaltságra. Ha pedig további tervekről van szó, kirándulni menne. Beszélgetés Tóth-Szabó Annával, aki a Vakok és Gyengénlátók Jász- Nagykun Szolnok Megyei Egyesületének is az önkéntese.

Hogyan kezdődött a pályád?

Közgazdász-szociológus, tanár vagyok. 1977-ben végeztem politikai gazdaságtan-tevezés szakon a Közgazdasági Egyetemen, majd 1985-bena az ELTE-n szociológia szakán. Közgazdasági tanulmányaimat illetően elmondható, hogy mind a szocialista, mind a kapitalista közgazdaság területén olyanokat olvastam és tanítottam, amelyek nem illettek bele az akkori hivatalos irányzatba, inkább társadalomtudomány felé mozdultak el. Barátnőmnek és nekem Hódmezővásárhelyen kínáltak állást az ottani főiskolán, amit kalandvágyból elfogadtam, kipróbáltam. Így én maradtam ott, és tanítottam, lakás híján pedig kollégiumban laktam nevelőtanárként. Sok barátom került ki a hallgatók köréből. Két év után tantárgy-struktúrát változtattak, az általam oktatott tantárgy egy évre kimaradt, ám hirdettek orosz nyelvtanfolyamot, amire jelentkeztem. Közben Budapesten kínáltak állást, amit elfogadtam, így visszaköltöztem Budapestre (ott születtem és éltem az egyetemi végzés utánig). A tanítást ott folytattam az Ybl Miklós Főiskolán. Hódmezővásárhelyen megismerkedtem a férjemmel, aki Szolnok közeli, így kerültem Szolnokra. Itt már ágazati gazdaságtant oktattam. Politikamentes volt, jobban is szerettem ezt tanítani. Közben többször költöztünk. Jászberényben is éltünk rövid ideig. Ekkor Szolnokon az eddig tanítottakat, Jászberényben pedig szociológiát tanítottam. A rendszerváltáskor vállalkozási ismereteket kezdtem tanítani, a tematikát én dolgoztam ki. Az ekkor indult Általános Vállalkozási Főiskola indításában is részt vettem, ennek során jegyzeteket írtam, példatárat állítottam össze, s természeten tanítottam, előadást tartottam 2007-ig.

Történt egy pályaváltás az életedben.

1996-tól az Egészségbiztosítási Pénztárnál osztályvezető voltam (mellette folytattam a tanítást is), ezt a részleget később beolvasztotta az Adóhivatal. Egy darabig osztályvezető voltam ott is, majd a tájékoztatási osztályra helyeztek át, különböző adónemek referense voltam, szóbeli, írásbeli tájékoztatást folytattam és előadásokat tartottam. Ezt a munkát nagyon szerettem, s az ügyfelek is kedveltek. Nagyon szerettem dolgozni, és nem szívesen mentem nyugdíjba, mindössze öt éve vagyok nyugdíjban a köztisztviselőkre és közalkalmazottakra vonatkozó jogszabály miatt, ami kötelezően előírja a nyugdíjba vonulást a korhatár elérésekor.

Hogyan tovább a nyugdíjazást követően?

Kerestem a lehetőséget az elfoglaltságra, Budapesten erre jobban lett volna lehetőség, de visszaköltésére nem láttam esélyt. Volt egy asszony, akit közlekedési baleset ért, rokkanttá nyilvánították. Megkereste a civil központot, ahol ketten jelentkeztünk a feladatra, végül én választottam ezt a feladatot, másfél évig jártam hozzá önkéntesként, a heti bevásárlást intéztem nála, illetve beszélgettünk. A beszélgetéssel egybekötött látogatások a mai napig megmaradtak. Volt még egy kislány, akit az anyukája egyedül nevelt, szegényes körülmények között éltek. Az anyuka három műszakban dolgozott, így reggelente nem tudta a napközis táborba induló buszhoz elkísérni, ezt vállaltam egy rövid időre. Később a kislány bentlakásos intézménybe került, heti rendszerességgel kellett őt haza, illetve a kollégiumba kísérni. Egészen a pandémiáig kísértem, közben tizenöt éves lett és ez a feladat megszűnt.

Hogyan kerültél kapcsolatba az Egyesülettel?

Az egyik önkéntes társammal egy önkéntes ruhatáras feladat során beszélgettünk, amikor szóba került az Egyesület. Tulajdonképpen ismeretségeimen keresztül kerültem ide, itt érzem a leginkább úgy, hogy valóságosan segítek. (Önkéntes munkát máshol is végzek.) Az Egyesület életmód-klubjába is járok, az általuk szervezett kirándulásokon is szeretek részt venni, s ha szükséges kísérő is vagyok.

Mit szeretsz az Egyesületben a leginkább?

Itt valóban azt érzem, hogy segíthetek. Emellett sokféle ember van itt, és ezt a sokféleséget nagyon jó megismerni, jó beszélgetni, s megismerni az embereket. Mindemellett fontos, hogy van két unokám, nyolc és hatévesek. Ők Budapesten élnek, de szoros a kapcsolatunk. Gyakran vannak nálam, s ha ők jönnek, szervezek nekik programokat. Nagyon szeretek hozzájuk, és másik Budapesten élő fiamhoz is menni. Nagyon szeretem Budapestet, huszonnyolc évet éltem születésem óta ott, viszonyom semmit nem változott szolnoki életem ellenére, és sok barátom Budapesten él.

Család?

Három gyerekem született, persze mára már felnőttek. Elvált vagyok, a férjem később meghalt. Nyugdíjazásom után anyósommal ismét szoros kapcsolatba kerültem, most kilencvenéves, igen aktív. Sűrűn járok hozzá, a kerti munkában segítek neki. Nincs messze, Rákóczifalván él. Két fiam és az unokáim Budapesten, a harmadik Szegeden lakik.

Aktív életet élsz.

Szeretek vonatozni, gyakran látogatom a gyerekeimet, unokáimat, Hódmezővásárhelyen pedig barátaim élnek. Sokat járok budapesti színházakba előadásra, sokféle előadást szeretek. Járvány előtt bérletem szólt az Erkel Színházba, és a Szolnoki Szimfonikusok előadásaira. Jelenleg ritkábban járok színházba, de remélem hamarosan ismét sűrűbben hódolhatok ennek a kedvtelésemnek.

Mik a terveid?

Kifejezett terveim nincsenek, már nem írok és nem tanítok. A felolvasásokon lenne mit csiszolnom, de még nem szóltak, hogy ne meséljek. Unokáim nagyon szeretik ezt is és az esténkénti diavetítést is. Ha lenne még további hely, ahol tudnék segíteni, megtenném szívesen. Jól érzem magam. Ha pedig mégis tervezek, azok kirándulások, színház.

A képen Tóth-Szabó Anna



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Mindig az igazat

Póda Erzsébet

Beszélgetés Szöllősi Ildikóval, a „Feltárulnak a titkok" című videósorozat alkotójával.

2021.11.25.   


Fegyelmezett művészet

Póda Erzsébet

Beszélgetés a Csallóközben élő Lipcsey György szobrászművésszel.

2021.11.11.   


Őszintén játszani

Póda Erzsébet

Beszélgetés Kálloy Molnár Péter színművésszel, költővel, fordítóval és zenésszel.

2021.11.7.   


Egyedi gyantaékszerek

Szekeres Angéla

A Dunaszerdahelyen élő Brunczvik Mónika egy éve kezdett el gyantából készült ékszerekkel foglalkozni...

2021.11.2.   


Kulcsszó: elfogadás

Zana Anita

Beszélgetés a különleges történetű látássérült Lukács Ágotával.

2021.9.28.   


Élvezek minden zenei stílust

Virág Csenge

Tarján Zsófi szereti a kihívásokat, hiszen már többféle zenei műfajban is kipróbálta magát.

2021.9.2.   


A sokoldalú jogtanácsos

Zana Anita

Interjú dr. Simon Gergellyel, aki látássérültként is teljes életet él.

2021.8.16.   


Ausztrál szemmel magyarul

Póda Erzsébet

Azokat a külföldieket szeretném megszólítani, akik talán jobban is ismerik a magyar nyelvet, mint néhányan közülünk. Ezúttal Ausztrál Tom, azaz Tom Champion az interjúalanyom.

2021.8.10.   


Indiai szemmel magyarul

Póda Erzsébet

Egyre gyakrabban fordul elő, hogy magyar anyanyelvünket, ezt az őseinktől kapott, felbecsülhetetlen értékű élő kincset, helytelenül használjuk. Interjú az indiai Manish Tanwarral.

2021.7.17.   


A sport rendben tart

Zana Anita

Beszélgetés a látássérült Nemes Andrással.

2021.6.29.   


Énekkel egy életen át

Zana Anita

Beszélgetés a látássérült D. Nagy Erikával.

2021.6.15.   


Mindenkinek más a stílusa

Virág Csenge

Beszélgetés a bogyaréti Ilcsik Henriettával (21), aki tolmács-fordító szakon tanul, mellette pedig tetovál.

2021.5.17.