Az X-faktor első kiesője, mint nyertes


Angyal Sándor  2011.12.2. 5:27

Beszélgetés Gyurcsík Tiborral, mert nyertes ő, s nem csak szerintem...

Hiszen az, hogy a tehetségkutató döntőjéig eljutott, már magában hatalmas elismerés és nyeremény. Talán nem is kell többet hozzáfűzni, beszéljen ő maga, a dunaszerdahelyi fiatalember, Gyurcsík Tibor.

Miért jelentkeztél az X-Faktorba?

Az ének és a színpad tinédzser kori vágyam volt, amit sokáig nem vettem komolyan. Igazából mindig volt bennem egy érzés, hogy milyen lenne, ha egyszer ott állhatnék én is az X-Faktor színpadán. Már otthon kezdtem énekelni, elég sokat karaokéztam, de soha nem gondoltam azt, hogy ez egyszer össze fog jönni, amiről álmodtam. Sosem gondoltam volna, hogy valaha jelentkezem egy tehetségkutatóra. Édesanyám éjszakánként többször látta, hogy villog a szobámban a fény, lehetett akár hajnali fél három is. Ilyenkor a hasonló tehetségkutatók döntőseinek videóit néztem a neten.

Tavaly Dunaszerdahelyen megnyertél egy helyi tehetségkutatót. Akkor sem fordult meg a fejedben, hogy jelentkezz a televízió bármelyik tehetségkutató versenyére?

Akkor sokan tették fel nekem a kérdést, hogy miért nem próbálom meg az X-Faktort, de nem éreztem, hogy itt lenne az ideje. Sokszor kitöltöttem az internetes jelentkezési lapot, képet is csatoltam és egy youtube-os hivatkozást is tettem hozzá, mert kellett hanganyagot küldeni, de nem küldtem el egyszer sem.

Végül mikor határoztad el magad?

A mai napig nem tudom, hogy engem egy barátom nevezett-e be, vagy inkább egy péntek esti sörözésből hazatérve küldtem el a jelentkezésemet, mert komolyan nem emlékszem rá. Később jött egy ismeretlen telefonhívás az RTL Klubtól, hogy szeretettel várnak a válogatóra, ahova el is mentem.

Az ellen, hogy a Pókember betétdalát vitted, volt valakinek kifogása?

Sokan azt hitték, hogy hülyéskedek. Kérdezték, hogy miért nem olyan dalt viszek, ami ismert sláger. Pontosan ezt nem akartam. Nekem ez a dal tetszett, nagyon szeretem, jókedvű, pont olyan, mint én, swinges, laza. Miért ne vihetnék olyan dalt, amit még senki más nem vitt?

Milyen érzés volt kiállni a Mentorok elé?

Akkor izgultam a legjobban. De nem is a jelenlétük, a háromszáz fős közönség, vagy a kamerák zavartak, hanem a tudat, hogy tudtam, rajtuk múlik, továbbjutok-e a következő fordulóba. Akkora volt a tét, hogy rettenetesen be voltam rezelve. Lehet, hogy ez a felvételen nem látszott nagyon, de így volt. Nem is tudtam azt a dalt úgy elkezdeni, ahogy szerettem volna, de szerencsére a végére belejöttem.

A televízió képernyőjén úgy tűnt, nagyon tetszett a zsűrinek a produkciód. Mi történt ezután?

Ezután jött a tábor, ahova százötvenen mentünk. Három-négyfős csapatokra osztottak bennünket és egy listából kellett dalt választani, hogy melyiket akarjuk elénekelni. Nagyon nehezen tudtunk egyeztetni, mert egy rocker és egy musical-énekes volt mellettem. Végül mégis sikerült. Akkor szórták ki az embereket. Százötvenből száz lett, majd abból ötven, végül pedig huszonnégy. Rettenetesen örültem, amikor megmondták, hogy továbbjutottam, de a legjobban, amikor az első huszonnégybe kerültem. Ekkor mentünk a mentorok házába. Senki nem tudta, hogy ki lesz a mentora. Végül Malek Miklóst kaptam. Megjegyezte: mindig is kérdőjel voltam számára, de azért pozitívan csalódott bennem, mikor megtudta, hogy sosem tanultam éneket. Mondta, hogy ezt az utat egyedül kell végigjárnom.... Ekkor én megköszöntem és ki akartam jönni a szobából, amikor hozzáfűzte: ...de én ebben segítek neked. Nagyon megdöbbentem és a nyakába is ugortam, szorítottam, ahogy csak bírtam, mert annyira meglepődtem. Örömömben sírtam is picit. Ez kis kulisszatitok, mivel a műsorba nem került bele.

Biztosan szereztél barátokat és az ott kialakult kapcsolataid is megmaradnak.

Természetesen sok barátot szereztem, s akivel tudom biztosra, hogy működni fog a barátság, ő Kocsis Tibi és az Apollo 23 három tagja. Tibó rettenetesen jó fej, megértjük egymást, mindent meg tudunk beszélni és mindenben mellettem áll. Félretéve, hogy a barátom, ő nagyon megérdemelné ezt a díjat, mert rendkívül tehetséges.

Ki támogatott a leginkább, kire számíthattál a legjobban?

Volt nagyon sok énekes kolléga, barát, mint például Kosár Szabolcs, akivel nagyon sokat beszélgettem a felkészülés előtt és alatt is, továbbá Kevicky Tünde énekes, az Arizóna és a Csak Van zenekar is. Természetesen a szüleim is támogattak mindenben, drága nagyszüleim és a nővérem. Nagyon sokan biztattak, de láttam bennük, hogy nem gondolták volna, hogy eddig sikerül eljutni. Furcsa volt mindenkinek, hogy éppen befejeztem a sulit, gépészmérnökként végeztem, és elkezdtem valamit, ami teljesen más, mit az iskolám. Ez érthetetlen volt számukra, ennek ellenére támogattak.

Amikor kiestél, mit szólt hozzá a környezeted?

Nagyon sokan meglepődtek és páran meg is kerestek az előző versenyből. De az újságok, stábok is elkezdtek bombázni. Érkezett a Fókusz, a Cool TV és egy rakás újság riporterei. A kiesésem utáni hét nagyon gyorsan eltelt, természetesen egy csomó interjúra válaszolnom kell, nyilatkozni és a televízióban szerepelni a különféle műsorokban. Haza is akartam jönni azonnal, de láttam, hogy az interneten mennyien biztatnak, mennyien szeretnek és nem akartam elhinni, hogy ilyen sokan megkedveltek. Megszerettek engem, aki egy szlovákiai kisvárosból Pókember-dallal érkezett. Ez hatalmas erőt adott számomra. Nagyon jó érzés volt.

Van élet az X-Faktor után?

Szerintem van, ugyanis ez egy akkora lehetőség, hogy egy rakás ember megismerjen, aki eddig azt sem tudta, hogy létezem. Ezt mind a műsornak, a tévének köszönhetem, hogy el tudtam jutni rengeteg emberhez, akikhez nagyon nehezen jutottam volna el, ha magam kezdek neki otthon. Ekkora lehetőséget nem lehet nem kihasználni. Nem érzem azt, hogy ez terhes lenne számomra, illetve erőltetném. Engem ez előre visz, mert amit a közönségtől kapunk, az leírhatatlan. Úgyhogy van élet, akarom csinálni, élvezem és vágyom arra, hogy megtudjam, mi lesz holnap. Tele vagyok ötlettel, gondolattal és életerővel.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

A függöny mögött

Tompa Orsolya

Az önvaló kifejezése mindenki számára mást jelent. Beszélgetés Zoltai Bea festőművésszel.

2017.10.7.    5


Pillanatnyi impressziók

Tompa Orsolya

„A fényképezőgép képeket örökít meg, de valójában a puszta képnél jóval többet rögzít.” Beszélgetés Szalay Mona fotográfussal.

2017.7.23.    64


Teológia és feminizmus

Tompa Orsolya

A teológia sokrétű és megosztja az embereket. A feminizmus is. Beszélgetés dr. Perintfalvi Ritával.

2017.4.21.    9


Örülni minden apróságnak

Póda Erzsébet

"Megtanultam, hogy nem szabad siránkozni. Megtanultam kimondani, ha valami bánt, vagy nem értek egyet valamivel." Beszélgetés Fabó Máriával, a Komáromi Jókai Színház marketingvezetőjével, a Szakképző és Felnőttképzési Intézet igazgatójával.

2016.8.8.    88


Katonaélet nőként

Tompa Orsolya

Hogyan éli mindennapjait és hogyan áll helyt a mindennapokban egy nő katonaként? Riportunkban ezekre a kérdésekre keressük a választ maguktól a katonanőktől.

2016.6.27.    95


Bőrnek, léleknek

Póda Erzsébet

Nem elég szempillát, szemöldököt festeni, a kozmetikusnak szépíteni kell a vendég bőrét, ápolni a lelkét, mondja Both Tímea kozmetikus.

2016.5.30.    14


Minden ország más

Tompa Orsolya

Beszélgetés Harmincz Ritával, a sárga ruhás utazóval.

2016.4.28.    8


A pillanat varázsa

Póda Erzsébet

Szeretem megmutatni, hogy ezernyi szépség és csoda ölel körül minket: beszélgetés Virágh Mária fotóssal.

2016.2.5.   


Szex, érettség és más kérdések

Tompa Orsolya

Beszélgetés Győri Szilvia szexuálpszichológussal.

2016.1.21.    29


A tehetségen túl

Póda Erzsébet

Beszélgetés Bakonyi Orsolya előadó- és képzőművésszel.

2015.12.28.    80


Azt alkotom, amit szeretek

Tompa Orsolya

Beszélgetés Wéber Andreával azaz Mandy Candyvel.

2015.12.10.    139


Mozgásban az életem

Tompa Orsolya

Beszélgetés Prázmári Erika aerobikoktatóval a sportról, a testmozgás fontosságáról, és sok minden másról.

2015.11.20.    71